• P1010648 csík 2017

Kiss Péter-barlang (Dinó-rejtek)

“Már a görögök is”

A régi részek térképen (forrás: Barlangnyilvántartás)

A régi részek térképen (forrás: Barlangnyilvántartás)

Ha a görögök nem is, de már a Vörös Meteor Tektonik barlangkutató csoport felfedezete a barlang első szakaszát a 70-es években, ők adták neki a Dinó-rejtek elnevezést, amelyről nem tudni, hogy mire utal. Az biztos, hogy nem dinoszaurusz-maradványokra, ilyesmikről nem tudunk.

A barlang akkor csak egy 40 méter hosszúságú, lapos kuszoda volt, amelynek senki nem tulajdonított különösebb jelentőséget, és elődeink 1972-es kutatási jelentése, amelyben a felfedezésről írnak, a benne érezhető huzatot nem említi.


Kialakulása

P1020975 kis

Baritkristályok denevérrel

A Dinó-rejtekben (már a régi részben is) jól láthatóak a barit-kristályok, azaz bárium-szulfát-kristályok (súlypát), ami a kénsav jelenlétére utal, tehát

egyértelmű a hévizes eredet. Ezen belül is homokkő/mészkő kőzethatáron kialakult jellegzetes barlangok közé tartozik.

A homokkő vízzáró tulajdonságú, a feláramló karsztvizet „lekényszeríti”, amely kénytelen kikerülni a homokkőréteget, így a két kőzet – homokkő, mészkő – határán jelentős vízmozgás alakul ki, ez pedig kiterjedt üregesedést eredményez. A Macska-völgy ezen szakasza egy vetődés mentén alakulhatott ki, mivel egyik és másik oldalán ugyanaz a homokkőréteg 40 méteres szintkülönbséggel található meg. E mentén a vetődés mentén talált utat magának a feláramló víz, és alakította ki a barlangokat. (Tehát vélhetően a szomszédos Macska-barlang sem víznyelő, csak a bejárat fekvésénél fogva vált víznyelővé.)

Ez azonban igen régen lehetett (többszázezer éve), a barlang ma ugyanis magasan a karsztvízszint felett van, sőt a közelben sem találunk feláramló vizet (termálforrást). A terület kiemelkedésével együtt a víz visszahúzódott. Jelenleg a barlang annyira száraz, hogy az év nagy részében porzik, a levegő páratartalma 100% alatt van, ami barlangok körében igen ritka jelenség. Ennek egyik oka a barlangot fedő vízzáró homokkőréteg, a másik pedig a kifejezetten erős alsó bejárati huzat, amely télen befelé húz, és miközben a levegő melegszik, leszárítja a barlangot.

P1110169 kis

Mészkőbe oldódott járat már a Holtak-kapuja felett – alatta újra homokkő a barlang befoglaló kőzete

A barlang egyik érdekessége, hogy benne tanulmányozható a homokkőnek a mészkőre történő rátelepülése. A mészkőfelszín ugyanis nem sík, hanem vélhetően egy trópusi kúpkarsztos felszínt alkotott, amikor a homokkő rárakódott. Így a kőzethatár rendkívül bonyolult felületként jelenik meg. Például az a felfedező járat, amelyet a Teherporta lerövidít, már mészkőben oldódott ki, de alatta a Mindenszentek-terem főtéje a terem első felében még homokkő.

Még érdekesebb, hogy ebből a homokkő főtéből cseppkövek lógnak. A homőkkő ugyanis anyagát tekintve főleg szilícium-dioxid (legalábbis a homokszemcsék), ez vízben nem oldódik, így cseppköveket sem alkot. De tartalmazhat a homokkő kötőanyagként valamennyi kalcium-karbonátot (meszes kötésű homokkő), amelyet a víz kioldhat belőle, így megtörténhet, hogy a homokkő főtéből cseppkövek lógnak le, még ha nem is túl nagyok.

Bárhol képesek vagyunk folytatást találni

A bejárat békeidőben

A közeli Macska-barlang bejárata “békeidőben”

2014 nyár elején egy rekkenő hőgutás júniusi napon elmentünk hárman (Domahidy Farkas, Dóri barátnőm és jómagam) felkeresni a Macska-barlangot és a mellette keresendő Dinó-rejteket. Ekkoriban ugyanis lázasan kerestük a kutatási lehetőségeket, miután nyilvánvalóvá vált, hogy a  Csévi-szirti-barlangrendszerben 2013 tavaszán félbe maradt kutatómunkánkat ott egyhamar nem folytathatjuk. A Macska egy közismert barlang volt, amelyet én ismertem is még gyerekkorom kirándulásaiból. Egy időszakosan aktív víznyelő, sokan bontották már, teljesen értelmetlenül, mert amit kiástak, azt a víz azóta szépen vissza is temette, de mi is meg akartuk nézni, mert mindennek szeretünk utánajárni. Sokszor láttunk már olyant ugyanis, hogy elődeink egybehangzóan tévedtek. Például itt is.

Még le sem tettük a hátizsákot, már a bejárat előtti tűzrakóhelynél feltűnt (a sziklafaltól 10 méterre) a kifelé folydogáló, bokáig érő hideg levegőréteg. Hogy ezt miért nem vették észre azok, akik hosszas munkával sok éven át kutatták a barlangot, arra egyszerűen nincs magyarázat.

Lementünk a barlangba, és perceken belül meg is találtuk a huzat forrását, két helyen is érezhető volt, de egyik sem a víz elnyelődési helyén, hanem belső terem túlvégében illetve a főtéjében egy-egy fejletlen lyukból érkezett.

Ezután felkerestük a közeli Dinó-rejteket, amelyről kollegáinktól annyit tudtunk, hogy “valami jópofa kuszoda”.

Itt is már a bejáratban éreztük a kifelé ömlő hideg levegőt. Bent a barlangban hamarosan meg is találtuk, hogy honnan érkezik.

Teljesen szokatlan módon a lapos de széles járat közepén az aljzatot alkotó vízszintes kitöltés közepében volt egy lyukacska, benne törmelék, és abból jött felfelé a huzat.

Ekkor vált világossá, hogy a Macska is és a Dínó-rejtek is valószínűleg ugyanannak a (feltehetően jóval nagyobb) hévizes eredetű barlangrendszernek egy-egy bejárata.

Már csak engedély kellett

.

“melyet egy másik csoport vett észre” – akik mi voltunk, csak ezt valamiért nehezükre esett volna leírni. Egyébként összeszedettségüket mutatja, hogy a keltezést is elírták, ez ugyanis a 2014-ről szóló jelentés, amelyet értelemszerűen nem 2014, hanem 2015 februárban adtak le… (A teljes kutatási jelentésük elérhető itt)

Bár a Macska-barlangban friss kutatásnak nyoma nem látszott, de volt kiadva kutatási engedély a Guru Barlangkutató és Oktató Egyesület részére, ezért első körben őket értesítettük, hogy megtaláltuk a huzatot, és szeretnénk a barlangot velük közösen kibontani. Nekik egy legyintésen kívül nem kellett volna semmit sem csinálniuk, hogy jó eséllyel egy jelentős új barlang felfedezőivé válhassanak.

Nagy Sándor azonban, a Guru Egyesület elnöke és kutatásvezetője megtiltotta, hogy itt bontsunk, annak dacára, hogy egy ilyen együttműködésben az egyesületének több, nála aktívabb tagja nagyon is szívesen részt vett volna. (Azóta se nagyon csináltak itt semmit, de legalább Nagy Sándor meghosszabbíttatta a kutatási engedélyüket, hogy mi se bonthassuk…)


A Dinó-rejtekre azonban nem volt kiadva kutatási engedély, ezért erre beadtunk egy kérelmet. Pontosabban nem mi adtuk be, hanem Finta Gábort kértük meg erre,

mert akkoriban (amikor még néhai Juhász Márton úr volt a DINPI barlangi referense) féltünk attól, hogy ha mi beadunk egy kérelmet, akkor azt a hivatal elutasítja és – megköszönve az információt – másnak adja ki a kutatási engedélyt. Láttunk már ugyanis ehhez hasonlót.

60 m3 anyag kitermelésével

Erről az "utcáról" van szó, amely most az ajtón kívülre került, további megoldandó problémaként

A bontást azzal kezdtük, hogy átvágtuk a sziklafal előtti egykori bányameddőt, amely a bejárat előtt egy gátat alkotott.

.

A képen a területileg illetékes szentendrei Ferenczy Múzeum régészei szemrevételezik a leleteket

 

2014 szeptemberben megérkezett a kutatási engedély, így Finta Gáborral együttműködésben megkezdhettük a bontást, ami azonban nem várt nehézségbe ütközött,

ugyanis a benti depózóhely elfogyott, és ezért meg kellett teremteni a felszínre termelés technikai feltételeit, amely egy hosszú és kanyargó kuszodában nem egyszerű.

A felszíntől kezdve végigtágítottuk a barlangot, az aljzatot lemélyítve, szerencsére ez a legtöbb helyen laza földszerű kitöltés volt. Egyébként ebből a földből kerül elő később a bejáratnál egy-két késő bronzkori fekete kerámia is.

Ez a gigantikus küzdelem összesen 31 napot vett igénybe, egy egész éven át elhúzódott, ennek során végül kb. 60 köbméter kitöltést vittünk ki a felszínre, a meddőhányó még a világűrből is látható (na ez csak vicc volt, de a 60 m3 nem vicc).

Közben “kikapcsolódásképpen” szétnéztünk a barlang felső, laposkúszós részein, ennek eredményeként fedeztük fel a Csil-lapítót, majd egy hasonló csekély jelentőségű lapítót ÉK-i irányban is, ennek nevet sem adtunk.


 

A széndioxid lelkesítő ereje

a papírzsepi lobog a huzatban

A papírzsepkendőből tépett csík lobog a huzatban (a kép még feljebb készült, amikor a Szülinapi-fülke volt a végpont)

Mivel a végponton (ami a mai Holtak-kapuja) egy omladékból jött fel a huzat, és mindez a térkép alapján a bejárattól kijjebb, a sziklafal vonalán kívülre esett, ezért kezdtünk elbizonytalanodni, hogy nem körhuzattal állunk-e szemben (körhuzatnak ezesetben azt nevezzük, amikor a huzat egy közeli másik bejáraton át érkezik, és így érdemi feltárást nem várhatunk a követésétől)

Szerencsére azonban Szenthe István egy kézi elektronikus széndioxidmérő műszerrel megmérte a bejáratnál a nyáron kiáramló levegő CO2-tartalmát, és azt igen magasnak, 7000 ppm felettinek találta.

(ez 0,7 %, tehát a légzést még nem teszi érezhetően nehézzé, de mindenképpen jó jel, ha azt tekintjük, hogy egy normál felszíni levegő 300-400 ppm körül, egy normál barlangi levegő meg nagyságrendileg 1000 ppm körüli értéket szokott mutatni. Aznap reggel a Pálvölgyi Hideg-lyukból 1100 ppm-es levegő áramlott ki, és az nem is olyan kicsi barlang.

dinorajz felirattal végső zh kiterj kis

Az elképzelésünk a barlang légkörzéséről

Persze arról nincs szó, hogy a széndioxid-tartalom egyenes arányban állna a barlang hosszával, de ha egy zúgó huzatban 7000 ppm a széndioxid, arra a szerintem az egyetlen lehetséges magyarázat az, hogy a széndioxidot a huzat a karsztvízszintről hozza fel, tehát ha szerencsénk van, akkor a ma még ismeretlen járatok a karsztvízszintig lenyúlnak. Ez egyébként itt nem jelent olyan nagy mélységet (kb. 100 métert), de mivel lefelé egyre fiatalabb járatokkal találkozhatunk, ezért a karsztvízszint elérése jelentős kiterjedésű egybefüggő járatrendszer felfedezését is jelentheti.

Ezután nem volt kérdés, hogy folytassuk-e a munkát, majd egy bölcs döntéssel toronyiránt átbontottuk a 4. sz. poligonpont és a végponti fülke bejárata közötti omladékot, így létrejött a Teherporta nevű, a végpont elérését lerövidítő átjáró, amelynek köszönhetően végre folytatni tudtuk a végponti fülkében a bontást.

És valóra vált, amit addig csak reméltünk

dinorajz felirattal végső utolsó évszámmal egybe2015 november 1-re virradó este megnyílt egy rés, amin át be lehetett látni egy alattunk elhelyezkedő ismeretlen járatba. Egy barit- és gipszkristályokkal, valamint borsókővel díszített tágas járatba jutottunk. Ez lett a Mindenszentek-terem, a felfedezéséről ebben a bejegyzésben számoltunk be.

Csendélet az új részben

Csendélet az új részben (Mindenszentek-terem)

A vicc az volt, hogy amint befejeztük a tágítást és a Teherporta kibontását, és elkezdtük a végponton a lényegretörő bontást, az első műszakkal elértük az eredményt. Tehát ha hagytuk volna a fenébe az egész kitermelést, és az utolsó vödörnyi helyeket felhasználva “magunk alá csinálva” erőltettük volna tovább a bontást, akkor már 2014 november elején felfedezhettük volna a Mindenszentek-termet. De ennek akkor semmi előjele nem volt. Pedig ezesetben a lezárással se kellett volna bajlódni, mert úgy nem lett volna valószínű, hogy a hosszas kuszodán körbevergődve különösebben sokan elérték volna a szép termet.

 

 

 

 

 

 

 

 

A Mindenszentek-teremből továbbvezető járat végén egyértelmű volt a huzat, ezt a végpontot egy nap alatt legyőztük, és már ereszkedhettünk is le a borsókövekkel borított falú Ikrás-aknába, amelyről ebben a bejegyzésben számoltunk be részletesen.

Hogyan lett Kiss Péter-barlang?

20151111_003

Ismeretlen művész graffitije, mely a Filatorigát HÉV-megállónál látható.

Ezután a barlangot – mivelhogy lényegében egy új barlangnak tekinthetjük – egykori tagunk után Kiss Péter-barlangnak neveztük el.

Kiss Péter tizenegy évvel ezelőtt a teljesítménytúrázás során kialakult barátságunkat követően csatlakozott a barlangkutató csoportunkhoz, így tőlünk tanulta a barlangkutatás alapjait, részt vett velünk a Szent Özséb-barlang, és a Csévi-szirti barlangok kutatásában is, több pilisi felfedezésünknek is résztvevője volt, és lényegében innen indult el a barlangász, majd később az abból kiágazó hegymászó pályafutása, amely 2013-ban a Kanchendzöngán tragikusan véget ért. (Ebben az írásban emlékeztünk meg róla.)

kissp kicsiIgazából már akkor elhatároztuk, hogy egy jelentősebb barlangot vagy -szakaszt fogunk róla elnevezni, ilyennek a feltárására azonban sajnos egészen mostanáig várnunk kellett. (A barlang átnevezése hivatalosan nem történt meg, de szinonímaként bekerült a nyilvántartásba.)

További kutatása

Az "Ikrás-akna"

Az “Ikrás-akna” Fotó: Domahidy Farkas

Az Ikrás-akna alján egy járhatatlan, fejletlen hasadékban azonosítottuk a huzat távozási pontját (mivel eddigre már ősz lett és a huzat átfordult, tehát nem jött, hanem ment), azonban a szokatlanul enyhe tél nem kedvezett a kutatásnak, mivel erős kinti lehűlés híján a barlang huzata is “gyengélkedett”, tehát nehéz volt megállapítani, hogy merre hagyja el a barlangot, továbbá nehéz volt különbséget tenni a felszíni levegő és a barlangot befoglaló kőzet hőmérséklet-különbsége miatti “igazi” huzat és a kinti széljárás okozta zavarok, valamint a testmelegünk okozta esetleges körhuzatok között.

A "krumplik"

A “krumplik” (A fotón Berentés Ágnes, aki jókor volt jó helyen, így a felfedezés részese lett)

Ennek ellenére sikerült a Mindeneszentek-teremből egy másik bontási pontot is azonosítani, ez eredményezte a Rakottkrumpli-ág felfedezését, amely azonban a felszín felé tartó oldaljáratnak bizonyult csupán, amelyen át a levegő egy közeli felszínkapcsolat felé közlekedik. A “rakottkrumpli” elnevezés az agyagból kiforduló, krumpliformájú, kőkemény, cementálódott gumók miatt született. Erről ebben a bejegyzésben írtunk.

Megjegyezzük még, hogy a barlang felső, homokkő alatti lapos szakaszának a végén felfedezett “Csil-lapító” nevű kuszoda túlsó vége is bontható és itt kb. 8 métert előre is hatoltunk, és huzat is tapasztalható volt, és a végponton vagy 5 métert előre lehetett látni, de a bontás depózóhely hiányában befulladt, és az a huzat lehetett akár körhuzat is, és a továbbjutás iránya sem egyértelmű. Az volt a benyomásunk, mintha a homokkő és a mészkő között minden irányban meglenne egy kisebb-nagyobb légrés. (Ez nyilván lehetetlen, hiszen ezesetben a homokkő réteg “leülne”, de mégis ilyennek tűnik.) Érdekes lenne ezt a helyet alaposabban megkutatni, ehhez azonban meg kell oldani a törmelék felszínre juttatását, amely a végponttól mérve már több mint 50 (ötven) méter szállítási távolságot jelent.

A bejárati lezárás kiépítése

Mivel a lezárási engedély csak 2016 februárban érkezett meg, a barlang iránti érdeklődés viszont egyre nőtt, ezért még korábban az új szakasz védelme érdekében beomlasztottuk a Holtak-kapuját.

IMG_6303 kis

“Elkészült a nagy mű, igen, a gép forog, az alkotó pihen.”

2016 áprilisban elkészült (a DINPI megbízásából) a barlang lezárása, amely a funkcióján túlmutató jelentőségű,

ugyanis olyan ajtót gyártottunk, amely belülről kulcs nélkül kinyitható, tehát nem lehet miatta bent rekedni a barlangban.


A barlang lezárásáról készült videó itt látható:

 

 

 

 

 

 

 

 

A Holtak-kapuja egyébként is egy megoldandó problémát jelentő szűk és veszélyes, omladékos szakasz volt, amelyről az a döntés született, hogy az omladékot nagyrészt ki kell termelni a felszínre, majd betonozással kiépíteni. Ez a munkálat meg is kezdődött, de még nem fejeződött be, jelenleg tehát a barlang új szakasza nem elérhető.

2017: Folytatódik a barlang

2017 tavaszán – miután elkészült a kiépítés (a kiépítésről készült videó itt látható), végre megnyílt a barlang folytatása is, ettől fogva a kutatásról – a szakmában eddig szokatlan módon – igen aktívan tájékoztatjuk a külvilágot.

A propagandának két célja van. Egyik, hogy a sehol le nem írt felfedezői jogainkat a nyilvánosság erejével biztosíthassuk – hogy erre miért van szükség, azt sajnos nagyon jól tudjuk – , másik pedig, hogy támogatókat találjunk.

 

Meggyőződésünk ugyanis, hogy a barlangok feltárása több, mint néhány félkegyelmű fiatalnak a hobbija, ez egy értékteremtő tevékenység, és mint ilyen, méltó a támogatásra, és – még ha nem is annyian, mint egy kóbor macskákat mentő alapítványt – vannak, akik hajlandók is lennének támogatni, illetve akár a média érdeklődésére is számot tarthat.

Mindennek pedig a kutatásra pozitívan kell visszahatnia, hiszen az elismerés elősegíti, hogy minél többen – köztük komoly és tehetséges emberek is – foglalkozzanak a barlangkutatással.

 

Ennek szellemében készült a 2017-es új szakasz felfedezéséről az első videó (lásd itt), valamint a hozzá kapcsolódó bejegyzésünk, amelyben - a barlangkutatás történetében előszörszavazni lehetett, hogy merre bontsunk.  

A barlang jelenleg 50 méter mély, hossza érdemben nem változott, de remélhetőleg ezt a bekezdést hamar át kell fogalmazni. 

P1050380 kombinált

A 3 végpont, amelyekről szavazni lehetett: “Tekervény-kürtő” alja, “Vacs-kapu” és “Denevérsztráda”

Fáradozásunk eredménye hamar megmutatkozott: Azóta már jelentkezett is valaki – az első valódi magántámogatónk – hogy szeretne a cége 100 000 forint adományt juttatni az Egyesületünk részére (kifejezetten a Kiss Péter-barlang feltárására, illetve arra is amiatt, hogy a barlangot Petiről neveztük el).

 

A kutatás támogatói

inkognitó

A Ramaseder Bt. a Kiss Péter-barlang kutatását 2017-ben 100 000 Ft adománnyal támogatta


 

dinpA Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság a barlang lezárásáért 200 000 Ft-ot fizetett Egyesületünk részére, amelyet ezúttal is köszönünk. Bár ez nem támogatás, hanem megbízási díj, de a lezárást egyébként is elvégeztük volna, így gyakorlatilag támogatásként értékelhető.


csob címerCsobánka Község Önkormányzata a Kiss Péter-barlang 2016-os kutatását 30 000 Ft-tal támogatta, amelyet ezúton is megköszönünk.


kba logóA Karszt- és Barlang Alapítvány a Szent Özséb Barlangkutató Egyesület kutatásait (általánosságban) 2016-ban 50 000 Ft-tal támogatta, amelyet ezúttal is köszönünk.


1szazalek kicsiA jövedelemadók 1%-ából 2015-ben Egyesületünk részére 62 262 Ft jutott. Erről itt írtunk bővebben. 2016-ban pedig 176 000 Ft gyűlt össze.


 

“Aki minket támogat, az a barlangok felfedezését támogatja.”

Adószám: 18222786-1-43, Szent Özséb Barlangkutató Egyesület

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Gyarmati Gábor mondta:

    Sziasztok!

    Nagyon gratulálok és kicsit irigykedem is. Ha jól tudom a Lóczy csoport nem az utolsó hanem az utolsó elöttiek volt amely bontotta a Macskát. Pár évet eltöltöttünk ott. Ezerszer jártunk a Dínóban, sőt egy kicsit kapargattuk is. A Macskát illetően nem osztom teljesen a vleményetek. Talán idén Klastrompusztán beszélgethetünk erről. Klassz volt a film.
    Üdv
    Gyarmati Gábor (volt Lóczy csopvez. )

Hozzászólás a(z) Gyarmati Gábor bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>