• P1010648 csík 2017

Továbbjutás az “új kristálybarlangban” – a Rakottkrumpli-ág

Az új terem

Az új terem (galéria a cikk végén)

Nem kellett sokat várni rá, hogy bekövetkezzen a következő menetrendszerinti  felfedezés a mindenszentekkor talált “új kristálybarlangban“, amelynek hamarosan eláruljuk majd a nevét is. (Szakmabeliek előtt már nem titok, de kérjük, ne írja meg senki az internetre, tegyünk meg ennyit a képződmények biztonságáért!)

Az egyik denevérkijelöléses és huzatoló végpont bontását folytattuk, ahol egy széles, de agyaggal illetve löszös-homokos kitöltéssel majdnem teljesen feltöltött járatot követtünk. Az oldott főtéről lelógó kőnyelveket kerülgetve nem volt triviális, hogy merre menjünk, mivel az agyagon nem alakul ki olyan klasszikus denevérkijelölés (apatitréteg), mint a mészkövön, de az állatok mászkálása miatt felrücskösödött felszínen jól látható “autópálya” rajzolódott ki, egyértelműen mutatva, hogy merre halad a fősodor, azaz merre érdemes bontani.

A "krumplik"

A “krumplik”

A bontás során a kitöltésből krumplihoz hasonló rögök fordultak ki, ezek anyaga ránézésre hasonló volt az őket körülvevő, keményre cementálódott agyaghoz, de hogy mitől alakultak ki ezek a gumószerű formák, az egyelőre ismeretlen. Ez alapján neveztük el a bontást Rakottkrumpli-ágnak.

A légrés azonban csak nem akart tágulni, 20 cm belmagasságú kiöblösödések után újra két-három centis rések következtek, de szerencsére a kitöltés laza, löszös agyag jellegű volt, így hihetetlen gyorsan lehetett haladni előre. Szintén szerencse, hogy voltunk elegen ahhoz, hogy az egyre beljebb haladó végponttól mászkálás nélkül kiadogassuk a vödröket. A végponton egymást váltva, gyorsított felvétel módjára jövesztettük a frontot, egy négykézláb járható, kényelmes szelvényt kialakítva. Egyetlen nap során körülbelül 1000 vödörnyi kitöltést termeltünk ki, és 6 métert haladtunk előre, amikor este 10 körül egy utolsó rohammal lényegre törve sikerült átszuszakolni magunkat az új részbe.

P1030421_resize

Borsókövek itt is vannak.

Egy kisebb termet fedeztünk fel, amely méretében nem vetekszik a Mindenszentek-teremmel, de azért a borsókövek innen sem hiányoznak, és a szép íves oldásformák sem. A huzat és az állatok által kitaposott autópálya is egyértelműen mutatta a továbbvezető utat. Ezt az autópályát egyébként nem denevérek taposták ki, mivel ott is követhető, ahol egyébként tágas a tér, tehát ahol a denevérek repülve közlekednek. Valami kisemlősre (pl. pelékre) gyanakodunk.

Az aljzaton futó bordák, amelyek eredetére nem jöttünk rá.

Az aljzaton futó bordák, amelyek eredetére nem jöttünk rá.

Különlegesség, hogy az agyagos aljzaton a száradási repedéseken (szeptáriákon) kívül jól látható, vonalszerű kis bordák futottak végig, amelyek kialakulására nem tudtunk eddig magyarázatot találni.

Vásárolja meg az idei feltárások fotóit is tartalmazó 2016-os falinaptárunkat!

Invalid Displayed Gallery

Könyvjelzőkhöz permalink.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>