Csak a szokásos – megint egy kis felfedezés a Naszályon

 

Ez most nem a múltkori új rész (Szent István-ág, lásd itt: http://foldalatt.hu/megint-a-naszaly-aug-20-szent-istvan-ag/8752/) folytatása, hanem teljesen másutt történt. Épp ez a legmeglepőbb, ugyanis ez a bontás egész közel a régi (a Víznyelő) bejárathoz, a Holt-kürtő tetejénél volt. Ott van egy ismeretlen irányból érkező nagy omladék, amelyben én már tavaly nyáron kiszúrtam a denevérkijelölést, csak mostanáig kellett várni rá, hogy végre megnézzük. A bejáratközeli helyzete miatt ugyanis magam se hittem benne, hogy itt lehet valami. (“Ha lenne, az elődeink biztos már megtalálták volna” – gondoltuk a szokásos tévedésnek megfelelően)

 

Na tehát ezt  a helyet néztük most meg, és pár kő kivétele után máris be lehetett bújni egy nem túl tág, de kényelmes szálkőjáratba, amellyel az omladékot teljesen el is hagytuk. Ennek a végpontja kijelöléses, becseppkövesedett kövek alkotta elzáródás, amely ránézésre kevesebb mint egynapos munkával áttörhető. Huzat is van.

Egy másik végponton rögtön át is jutottunk, egy követ kellett kivenni, és Máté felmászott egy tágas, visszhangos kürtőbe, amelyről a nagy visszhang miatt először azt hittük, hogy a Holt-kürtő valamelyik oldalágába megy át, de nem. Ez is szűz új járat volt, de ezt én is csak a GOPRO felvételén láthattam, mert a bebújás egyelőre medvék számára nem járható.

Egyébként az elhagyott omladékban is kijelölések vannak, és hosszan (több métert) belátni a kövek között, tehát jelen pillanatban az egy darab bíztató végpontunk helyett lett kettő.