• IMG_8520 retus

Magyarország karsztvidékei

 domborzat
(A keresett terület a jobb lapszélen, a térkép alatt vagy itt a szövegben választható ki. A területen található, már megírt barlangok a jobb lapszélen a térkép felett megjelenő listából választhatók ki, míg az oldal fő sávjában a területhez kapcsolódó hírek olvashatók)
 

Hazánk legnagyobb egybefüggő karsztvidéke a Keszthelytől Esztergomig húzódó Dunántúli-középhegység, amelyhez szervesen kapcsolódik a pesti oldalon a Cserhát részét képező Naszály és környékének mészkőröge is. Felépítésére általában jellemző, hogy alul a Fődolomit alkotja, amelyre különböző mészkövek, majd márga, agyag, illetve helyenként homokkő, néhol pedig vulkáni kőzet került. A hegyek ÉNy-i oldalán jelentős löszdombok rakódtak le. Bár a hegység legnagyobb magassága a tengerszint felett csak 756 méter (Pilis csúcs), lefelé a karsztosodó kőzet nagy mélységbe lenyúlik, és számos helyen – a törésvonalak mentén – a geotermikus hatás által felmelegített karsztvíz áramlott illetve áramlik fel a mai napig, sok úgynevezett freatikus illetve hévizes barlangot kialakítva. A Pilisben a legmagasabban nyíló barlangbejárat (Szent Özséb-barlang) és a feltételezett karsztvízszint szintkülönbsége 500 méter felett van, amely a legnagyobb hazai mélységi potenciált jelenti. A hegységben a “hagyományos” víznyelők is megtalálhatók, de aktív horizontális (patakos) járatot nem igazán sikerült még felfedezni. A vulkánikus Visegrádi-hegységben csak néhány jelentősebb barlangot ismerünk, ezek nem karsztos eredetűek, hanem áltektonikus úton létrejött hasadékbarlangok, de ezeket is bemutatjuk. Honlapunkon a könnyebb áttekinthetőség érdekében az alábbi részekre osztottuk ezt a területet: 1) Keszthelyi-hegység és a Tapolcai-medence mészkőplatója, 2) Bakony és a Balaton-felvidék, 3) Vértes és Gerecse, 4) Budai-hegység, 5) Pilis és Visegrádi-hegység

Másik nagy jelentőségű karsztterületünk a Bükk, amelynek legmagasabb csúcsa (a hagyomány szerint az Istállós-kő) 960 méter, ám alapterületét tekintve meg sem közelíti a Dunántúli-főkarsztot, ráadásul még további kisebb, elszigetelt darabokra tagolódik, melyek közül legnagyobb a Bükkfennsíki Mészkő Formáció, a legtöbb barlangot azonban nem itt, hanem a Fehérkői-mészkősávban találjuk (Létrás-tető). Ez a szerkezet (a nagy magasság és a közbeékelődött vízzáró kőzetek) azonban úgy tűnik, kedvezett a víznyelők kialakulásának, amelyekhez általában horizontális vízvezető járatok is tartoznak, ám jellemzően nem olyan tágasak, mint aggteleken. A legmagasabban nyíló barlangbejárat és a feltételezett karsztvízszint közötti szintkülönbség valamivel kisebb, mint a Pilisben, 400 méter körül van, de itt található hazánk legmélyebb barlangja, amely 2014 tavasz óta a 275m mély Bányász-barlang (Korábban az István-lápai-barlang volt) Elvétve a fosszilis vagy aktív freatikus/hévizes barlangokra is találunk példákat, különösen Miskolctapolcán.

Az Aggteleki-karszt tulajdonképpen a Gömör-Tornai-karszt részét képezi, csak az országhatár kijelölésekor annak idején a nagyhatalmak a földtani szerkezeti szempontokat (sok más szemponttal egyetemben) nem vették figyelembe. A dombság jellegű, alacsony mészkőhegyek és a köztük illetve körülöttük húzódó, vízzáró agyaggal borított nagy kiterjedésű medencéknek köszönhetően tágas, horizontálisan messzire kiterjedő patakos barlangok jöttek létre ezek legnagyobbika a Baradla (Aggteleki-cseppkőbarlang), amelyet Vass Imre idejében a világ egyik legnagyobb barlangjának tartottak (ma már hazánkban sem a leghosszabb), szomszédja a Béke-barlang, amelynek 1952-es felfedezése a feltáró barlangkutatás nagy virágkorát hozta el, de itt találhatók a viszonylag magas (és hideg éghajlatú) Alsó-hegy különösen tágas, mély zsombolyai, amelyek felderítése komoly kihívást jelentett a két világháború közötti kötélhágcsós barlangkutatóknak. A Vecsembükki-zsomboly 238 méteres mélységével sokáig hazánk legmélyebb barlangja volt. És ezen a karszton is megtaláljuk a termálvízhez köthető barlangokat, főként az Esztramosi hegyben. A feltáró barlangkutatás az utóbbi évtizedekben éppen ezen a területen szinte teljesen elhalt.

Az ország déli részén “magányosan” emelkedik a Mecsek hegység, amelyben egy kisebb kiterjedésű mészkőfolt található, ahol – bár több kutatócsoport is elképesztő energiákat ölt bele és öl bele máig is – igazán jelentős barlangot még nem sikerült felfedezni. A Mecsektől is délebbre található a kicsiny Villányi- majd a Beremendi-rög, amelyek szerény méreteikhez képest jelentős szépségű hévizes barlangokat rejtenek.

Ezeken kívül hazánkban több helyen találhatók még ún. mikrokarsztok (nagyon kis területű mészkőelőfordulások), például a Fertő-tónál, a Börzsönyben Szokolyánál, de ezek jelentőségéről (barlangkutatási szempontból) nem tudunk. Természetesen nagyobb mélységben számos egyéb területen is találunk mészköveket, amelyekben akár lehetnek is üregek, de ezekbe lejutni soha nem fogunk.

 

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>