Csévi-szirti-barlangrendszer

Hossz: 14,8 km (azaz tizennégy egész nyolc tized kilométer) Függőleges kiterjedés: 204 méter

Részei: Legény-barlang, Leány-barlang, Rejtekút-barlang, Ariadne-barlang, Vacska-barlang, Kőoszlopos-barlang

Hivatalos név a barlangnyilvántartás szerint: Ariadne-barlangrendszer

A Pilis hegy meredek, magas, nyugatra néző szirtjében, a Csévi-szirtekben található Legény- és Leány-barlang egyes járatait (összesen körülbelül 1 km hosszban) már az ősember is ismerhette. A barlangokról már az 1910-es években leírás és térkép készült, majd ásatás is zajlott bennük, melynek során számos ősemberi és középkori lelet is előkerült,  sőt  1936-ban a Sár-lyuk felfedezésével a Legény-barlangban továbbjutás is történt*, de aktív  feltáró kutatásról ekkor még nem beszélhetünk.

A céltudatos feltáró kutatás 1991-ben kezdődött el, az Áttörés-terem felfedezésével.

Az  ide vezető, agyaggal teljesen kitöltött kuszoda kibontását ’91-ben Szenthe István javaslatára két egykori tanítványa végezte el (Kiss Miklós és Turi László), akik a bejutás előtt, amikor már be lehetett látni az Áttörés-terembe, a bontást félbehagyták és az így feltárult járatokat nem ők, hanem a Sásdi László vezette MÁFI barlangkutató csoport tagjai fedezték fel**

a feltárást innentől már ők folytatták, és a kutatási engedélyt is ők szerezték meg. 1998-ban a MÁFI csoport Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület néven egyesületté alakult, ennek éléről azonban később Sásdi Lászlót is félreállították. Bár azóta a feltáró kutatásban a valóságban több kihagyás is volt, a kutatási engedélyt az Ariadne Egyesület a mai napig folytonosan és kizárólagosan birtokolja (Ez azonban nem mondható el az összes, az egybefüggő rendszer részét még nem képező barlangról).

A ’90-es években a Legény- és Leány-barlangot számos új szakaszuk feltárását követően összekötötték, a kettő együtt 3,5km-es hosszúságot ért el, és feltárult a környéken több kisebb barlang is, úgymint a 600m hosszú Indikációs, a 200m hosszú Rejtekút, valamint a sokezer éves leleteket (cserepeket és emberi csontokat) rejtő, egyébként jelentéktelen méretű Ősi-barlang, majd 2002-ben az addig csak egyetlen fülkéből álló Ajándék-barlang porcelánbolt szépségű, 300 métert meghaladó belső szakasza.

2004-től a Szent Özséb Barlangkutató Csoport is bekapcsolódott a kutatásba,

amelynek eredményeként történtek is kisebb felfedezések a Leány-barlangban, (pl. a Hiénák-terme 2004-ben, majd később a Kiskőháti-terem 2005-ben), illetve elkészült az Ajándék-barlang időközben beomlott belső szakaszába vezető új szálkőtáró is, illetve feltárult a Legény-bejárat felett a 200 méter hosszú Ariadne-barlang (2005), de az áttörést csak a 2008-as év hozta meg, amikor az addigra kialakult komoly tapasztalatainknak, műszaki felkészültségünknek és elszántságunknak valamint a két csapat közötti “példaértékű együttműködésnek” köszönhetően feltárult a Vacska-barlang nagy új szakasza, és kezdetét vette a Csévi-szirtek kutatásának aranykora.

A Vacska-barlang akkor már egy évtizede ismert volt, de csak egy kb 10 méternyi “rókaluk” formájában, amelyre egy vadmacska hívta fel a felfedezők figyelmét, innen ered a “Vacska” elnevezés is. Ennek a jelentéktelennek hitt barlangnak a megtekintése során vettük észre a huzatot 2007-ben, de a felfedezést eredményező érdemi munka műszaki feltételeit csak egy év múlva sikerült előteremteni, 2008 tavaszán jutottunk be két darab egymást követő, egyenként kb. 6 méteres “egérjárat” feltágítása után a Vacska-barlang lényegi szakaszába, elsőként a Rózsát-terembe, és attól fogva nem volt megállás.

2008 őszén már összekötöttük a Vacskát a Rejtekút-barlanggal, majd áttörtünk egy újabb 7-8 méter hosszú járhatatlan szűkületet, a “Főnyomó-cső”-t, és 2009 januárban felfedeztük a 60 méter mély Mélyponti-aknasort, ezzel átléptük a 130 méteres mélységet, márciusban felfedeztük a gigantikus Fennkőháti-termet a 4 méteres cseppkőoszlopokkal, 2010 év végére elértük a fő huzatot követve összesen kb 20 méternyi szűkülettágítás után a Farkas-vermet is, és a barlang hossza már közel 6 km volt, amikor összekötöttük a Legény-Leány-barlangrendszerrel.

A 2010 decemberi Rejtekút-Legény összekötéssel az egyesített Csévi-szirti-, avagy hivatalos nevén Ariadne-barlangrendszer (amelyet az Ariadne Egyesület szerényen saját magáról nevezett el) 11 km feletti összhosszúságot ért el, amellyel hazánk harmadik leghosszabb barlangja lett, ez az azóta történt feltárásokkal sem változott. 

2011-ben a Legény-barlangban a Denevér-ág, 2012-ben pedig a Vacskában a Fifa-ág felfedezése volt még említésre méltó eredmény, illetve a közeli Ajándék-barlangban történt 2012 januárban rendkívüli áttörés, megnyílt a barlang mélyebb szakasza, a Rémkőháti-terem.

A barlangrendszerre jellemző a különösen élénk huzat, a rengeteg cseppkő (helyenként több méteres oszlopok), és néhány helyen egyéb (karfiolos, illetve lemezes) hévizes kiválások, valamint a denevérek közlekedése során keletkező kijelölések, amelyek sok esetben a feltárás biztos útmutatói voltak. Az Ajándék-barlanggal való összekötéssel a rendszer elérné a 275 méteres szintkülönbséget, ami egykor még azt jelentette volna, hogy hazánk legmélyebb barlangjává válik – a Bányász-barlangban történt 2014 tavaszi feltárás után azonban ez már csak holtversenyhez lenne elegendő…

Már a Farkas-verem felfedezésekor érezhető volt az  a szakmai féltékenység, amelynek hatására a bizalom leépülése elkezdődött, végül 2013 tavaszán a szó szoros értelmében kizártak minket a közösen feltárt Vacskából illetve az összes csévi-szirti barlangból, és az ajtókat be is hegesztették illetve egy esetben betemették a biztonság kedvéért.

Bár elvileg (a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szerint) az ajtók még mindig be vannak hegesztve, az Ariadne Egyesület honlapja szerint azóta a Vacska-barlangban is és a Legényben is történt kisebb, párszáz méteres továbbjutás (El-hasadék illetve Metál-ág), természetesen szigorúan nélkülünk.

A barlang látogatása elméletben nem lehetséges (a közhiteles nyilvántartás jelen állapota szerint szerint csak kutatási céllal látogatható), a köztapasztalat azonban azt mutatja, hogy  az Ariadne Egyesülettel lehetséges lejutni a barlangba. Sőt úgy tudjuk, hogy tervezgetik a barlang idegenforgalmi hasznosítását is.

Ennek a főpróbája (valamint egyúttal a zsíros KEOP-os megbízások lezárásának és a sikeres kizárásunknak a megünneplése volt az Ariadne Egyesület által szervezett 2016-os “Barlangnapok” (erről itt írtunk), amellyel az MKBT és a DINPI is lényegében végleg áldását adta az Ariadne Egyesületet kizárólagos és törvények feletti státuszba emelő status quo-ra.) Ekkor készítettük a “10 év a Pilis mélyén” című videót, amelynek címe szándékosan utal az Ariadne “20 év a pilis mélyén” című propagandafilmjére. 

 

 

* forrás: Kordos László: Magyarország barlangjai, 1983, “a Legény- és Leány-barlang“

** Ezt mindegyik érintett fél egybehangzóan így mesélte el.

Invalid Displayed Gallery