Előzmények
Annak, aki nem tudná: az általam alapított Szent Özséb Barlangkutató Egyesület (akkor még csak Csoport, jogi személyiség nélkül) 2007-ben közösen belefogott az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesülettel az akkor 13 méteres kis Vacska-barlang kutatásába. Már pár évnyi közös kutatás eredményeként a barlang 5800 méter hosszú és 200 méter mély lett, majd a Legény-Leánnyal összekötve egy 10+ kilométeres rendszerré lettek, az ország 3. leghosszabb és 3. legmélyebb barlangja, és a Csévi-szirteken addig ismert összesen 5km járat 15 km-re növekedett. A cél nem kisebb volt, mint az Ajándék-barlanggal összekötve elérni, hogy az ország legmélyebb (és talán leghosszabb) barlangja legyen. Bővebben itt: http://foldalatt.hu/pilis-es-visegradi-hg/csevi_szirti_barlangrendszer_ariadne/
Ebben az időszakban – ezt ma már elképzelni is nehéz – elismert barlangkutató voltam. Persze csak átmenetileg.
Kovács Richárd összefoglalója 2008 év végén a barlangász levlistán – akkor még közös volt a kutatás
Csak egy nap különbséggel
2013-ban június 3-án tettek ellenünk feljelentést addigi kutatótársaink, a testvéri és baráti Ariadne Egyesület vezetői a közösen feltárt Csévi-szirti barlangjainkon való zárcserét majd egy rejtett kamerával való csapdaállítást követően “lopás és bűnszövetkezetben elkövetett természetrongálás” miatt, valamint ezzel párhuzamosan a Hegedűs András által moderált barlangász levelezési listán (amelyről minket letöröltek) megindították ellenünk a professzionális lejárató kampányukat is.
Részletek az első feljelentésből, amelynek megtételekor állítólag még azt sem tudták, ki követte el az “esztelen pusztítást”.
Az ominózus vadfigyelő kamera a történet kulcsszereplője, amely éppen az ajtó eltűnésekor nem kapcsolt be.
Részlet Juhász Márton vallomásából: A zárcsere és a két (később épségben előkerült) ajtó leakasztása 1.800.000 Ft-os kárt okozott. Gondolták, lehúznak még rólam egy kis borravalót búcsúzóul…
Ron Werber is tanulhatna tőlük…
A barlangász levelezési listára írt, ártatlan segítségkérésnek álcázott első levelükkel, majd a később a Barlangtani Intézetből terjesztett, személyre szabott hazugságaikkal elérték, hogy a barlangász közösség döntő többsége őket áldozatként lássa, minket pedig aljas feljelentgetőnek tartson, akik ki akarják sajátítani a közösen feltárt Csévi-szirti barlangrendszert. Az, hogy ez a valóságban éppen fordítva történt, az már addigra senkit nem érdekelt.
Hegedűs András – miközben összehangolt dezinformációs kampányt folytattak ellenem az általa moderált listán, az újságokból tanult fordulattal azzal indokolta az én levelem elutasítását, hogy a hatósági vizsgálat jogerős döntését várja.
Az ügy még egy évvel később is napirenden volt – a moderátorok figyelme közben már lankadt, így kerülhetett ki Maucha Gergely levele, amelyet egyébként teljesen magától írt, nem is beszéltem vele korábban. Érdemes megfigyelni dr. Surányi úr (=Surda) válaszát is: már nem törődik a színjátékkal, kerek perec megmnondja, hogy engem ki kell közösíteni.
A társadalmi nyomásra Hegedűs András létrehozott egy másik, párhuzamos levlistát is, amire engem is feltettek, de aztán később csendben megszüntették… Ezen a másik listán írta a Chorendzsák György, az egyik ismert ariadnés nyilatkozóember a fenti levelet. Érdemes megfigyelni a taktikát: pontosan azokkal a dolgokkal vádol engem, amiket ők követtek el…
A kizárásunk egyik motivációját képező KEOP-os mutyit Chorendzsák úr szemrebbenés nélkül letagadta.
A KEOP pályázat, amely az Ariadnések szerint nem létezett (“honnan veszed, hogy abból egy fillért is láttunk?”)
“honnan veszed”…
Hogy a KEOP-os kiépítésekkel mi lett végül, azt már soha nem fogjuk megtudni, de az látszik a beszámolóik alapján (amelyhez dr. Surányi úr szerint senkinek semmi köze, azonban szerencsére a bíróságok másképp gondolják és nyilvánosan közzéteszik), hogy az Ariadne Egyesület például 2015-ben 6 millió, 2016-ban 15 millió (2017-ben pedig 9 millió) forint bevételt ért el, mégpedig nem vállalkozással, hanem az alaptevékenységével, azaz a barlangkutatással. Nem mondom, ügyesen kutatnak, ezt érdemes lenne tanítani a kutatásvezetői tanfolyamon…
Azt azért elképzelheti mindenki, hogy ilyen pénzforgalom mellett nem különösebben nehéz kegyvesztetté válni. Főleg nem egy olyan “problémás” embernek, mint amilyen én vagyok.
Sok hűhó
Végül egy darabig járkáltunk a rendőrségre, aztán egy 400 oldalas akta kerekedett ki az Ajtóügyből az Esztergomi Bíróságon, mire elévült anélkül, hogy eredményre jutottak volna. (Ebben persze nincsenek benne az ezügyben indult párhuzamos természetvédelmi eljárások és a DINPI által csak úgy mellékesen tett 2 másik feljelentés, együttesen biztosan eléri az 1000 oldalt is. Vagy úgy is átszámolhatjuk, hogy az ügyben elégetetett összes energia elegendő lett volna a Szireteken kb. 30 km új járat feltárására, és az Ajándék-Vacska összekötésére)
Ezzel már nem akarták a barlangász levelezési listát terhelni…
Veszteséglista
Bár végül csupán a védett területre való belépésért tudtak 250 000 Ft értékben (egy másik eljárásban) megbüntetni, azt mindenese elérték, hogy az addig szinte példátlan Csévi-szirteki felfedezéssorozat lassan elakadjon: 2014 újévkor volt utoljára olyan felfedezésük, amely az egykori közös kutatás eredményeit idézte (az Ajándék új mélyszint a tavakkal). Azóta is vannak kisebb (párszáz méteres) felfedezések, de ez csak az amúgy is pangó egyéb hazai kutatásokhoz képes jelentős, az Csévi-szirtek lehetőségeihez képest semmi. A tizede annak, amit együtt elértünk.
Elérték azt is, hogy az ország legmélyebb barlangja címért folyó versenyt a Pilis elveszítse, és ami a legfontosabb, hogy a közösen feltárt barlangjainkba azóta se juthassunk be.
A perspektivikus kutatási lehetőségektől való megfosztással, a feljelentésekkel, lejáratással és a mindenre kiterjedő szankciókkal egy elkötelezett fiatal barlangkutatókból álló csapatot fojtottak meg, az addigi érdemeimet visszamenőlegesen is törölték, az összes akkori ismerősöm 90 százalékát ellenem fordították. Pár nap leforgása alatt lettem elismert barlangkutatóból közellenséggé – a mínusz végtelenből kellett mindent előről kezdenem. Azzal, hogy a kutatás közös mivoltával hitegettek, majd hogy utána az üldözéssel és a szankciókkal akadályoztak, körülbelül 10 évet elvettek az életemből. Ha ezt forintban akarjuk kifejezni, akkor a KEOP-os munkákra kapott összes pénzük nem elegendő rá.
Annyiban különbözik a helyeztünk Trianontól, hogy mi semmiféle békét nem kötöttünk. Éppen ennek köszönhető, hogy nem szűntünk meg, sőt 2015-2017 között újra az élmezőnybe jutottunk a hazai barlangfeltárások terén, bár azt el kell ismerni, hogy a hajdani Csévi-szirteki közös eredményeinket azóta sem tudtuk sehol máshol reprodukálni, mitöbb, tavaly alig jött össze év végére egy kisebb feltárás.
Részlet a mi kutatási engedély iránti kérelmünk elutasításából – állítólag mi akartuk őket kizárni. Ön mit lát a papírra írva?
A szankciókat is elfelejtették visszavonni
Itt jegyezném meg, hogy a legfőbb szankciók, például hogy nem lehetünk rajta a levelezési listán vagy hogy nem vesznek fel kutatásvezetői tanfolyamra, továbbra is érvényben maradtak. Különösen érvényes az, hogy nem léphetünk be az egykor az én vezetésemmel feltárt Vacska-barlangba – aki tehát arra gondol, hogy miért kell a régi sérelmeket felhánytorgatni, az értse meg, hogy ez nem egy régi sérelem.
Ez egy folyamatos sérelem, éppúgy mai és holnapi is, hiszen most sem léphetünk be a Vacska-barlangba. Pedig kértünk többször is látogatási és kutatási engedélyeket, a DINPI mindegyiket elutasította. Majd az oda szervezett 2016-os MKBT-barlangnapon sem vehettünk részt az egyébként nyilvános túrákon (az erről készült szürreális videót itt lehet megtekinteni).
Ha egyetlen képben kellene összefoglalni…
