.
Az MKBT által kiadott folyóirat, a Karszt és Barlang kicsit olyan, mint valami tűzhányó: évekig szunnyad, majd néha váratlanul megjelenik egy-egy összevont szám, most éppen a 2012-2013-2014. évi (jelenleg már javában 2016-ot írunk).
A 192 oldalas, színes borítójú folyóiratot kézbe véve az embernek az az érzése támad, hogy egy igen tartalmas, három mozgalmas évet összefoglaló könyvecskét tart a kezében.
Egészen addig, amíg ki nem nyitja…
Ekkor szembesül ugyanis azzal az egyszeri barlangász, hogy benne egyetlen egy hazai barlang feltárásáról sem olvashatunk cikket. A borító 4 színes oldala közül az egyiken helyet kapott a Harcsaszájú-Hideglyuk-barlangrendszerből néhány fotó, a többi felfedezésnek elszomorító módon még ennyi sem jutott. A Cholnoky-pályázatok értékelésénél olvasható még egy-egy mondat a 2013-as Csévi-szirti felfedezésekről, és ezzel ki is merítettük a témát.
Gyorsan tekintsük át, milyen felfedezések is történtek kis hazánkban az ominózus időszakban. Csak a jelentősebbek:
a tartalomjegyzék (rákattintva olvasható felbontással látható)
- 2012: Ajándék-barlang, Pilis: Rémkőháti-terem, ezt még az Ariadne Egyesület és mi (SZÖBE) közösen fedeztük fel. Jelentős áttörés lefelé, többszáz méter új rész, amely később további felfedezések kiindulópontja lett.
- - Vacska-barlang, Pilis: “FiFa-ág“, ez a barlang egyik legszebb része, ezt még mi fedeztük fel, mielőtt kitettek volna. kb 200 méter.
- - A Kórház-barlang és a Tavas-barlang összekötésével létrejött a Tapolcai-barlangrendszer (a Berger Károly már korábban összekötésre került a Kórházzal)
- 2013: Kessler Hubert barlang, Balatonederics. Egy 30 m mély kis hasadékbarlangból egy 200 m mély, több km hosszú barlang felfedezése, benne egy 70 m mély tágas aknával, és hatalmas teremmel. Horváth Sándor, akinek kulcsszerepe volt benne, ezzel beírta magát a hazai barlangkutatás történelmébe.
- - Csodabogyós-barlang, Balatonederics: Polacsek Zsolt elérkezettnek látta az időt egy évtizeddel korábban általa megfigyelt végpont próbabontásához: Tágas hasadékok, nagy huzat, a barlang mélyebb lett és vagy egy km-rel hosszabb is.
- - Ajándék-barlang, Pilis: újabb 1 km továbbjutás, a mélység eléri a 180 métert, tavak, patakok. Ezt sajnos mi már nem láthattuk, mert barátaink időközben kizártak.
- - Szopláki-ördöglyuk barlang, Pilisszentkereszt: tágas aknasor felfedezése, a barlang mélysége 35 méterről 110-re nőtt. (Szintén nem láthattuk.)
- 2014: A Szivárvány-Sebes-barlangban Berentés Ágnes átbújik egy szűkületen: 500 méter új rész, látványos cseppkövek és kényelmesen tágas terek.
- - Dolgos Miklós és csapata többszáz méter új járatot talál a Fekete-barlangban
- - A Bányász-barlang eléri a 275 méter mélységet, ezzel Magyarország legmélyebb barlangja. (Rántó András és Sűrű Péter vezetésével)
A Bányász-barlang, hazánk legmélyebb barlangja. Egy említést azért érdemelt volna.
Természetesen nem gondoljuk azt, hogy a Karszt és Barlang folyóiratnak kizárólag a feltárásokról, és azon belül is csak a hazaiakról kellene szólnia, és abban a tudományos értekezések, vagy akár a társulati élet, az elhunytakról való megemlékezés ne lenne helyén való, de az arányokat (1 oldal egy hazai feltárásról, 14 oldal egy külföldi magyar feltárásról, 103 oldal tudományos értekezés, 67 oldal társulati élet) nem tartjuk helyesnek.
Legalább a Bányász-barlangot megemlíthették volna.
Lehet persze arról vitatkozni, hogy a szerkesztőnek vagy a felfedezőnek lett volna a feladata a kapcsolat felvétele és a cikk megírása, de miután nem egy, hanem az összes felfedezés kimaradt, ezért egy ilyen vitának sok teteje nincs, hiszen nyilvánvaló, hogy így nem lett volna szabad kiadni a Karszt és Barlangot, hanem legalább a jelentősebb feltárások vezetőit meg kellett volna keresni, ha pedig nem vállalkoznak rá, akkor is valakinek, aki tájékozott a témában, legalább egy-egy rövidke cikket írni kellett volna róluk.
Peti (bal oldalon) a Leány-barlang bejáratánál.
Az In Memoriam rovattal kapcsolatban is van egy kis hiányosság:
Kiss Pétert, egyesületünk alapító tagját, aki 2013-ban Erőss Zsolttal egyetemben életét vesztette a Himalájában, szintén megemlíthették volna.
Lehet, hogy nem volt társulati tag, de szerintem túl kellene lépni az ilyen gondolkodásmódon, főleg ha már úgyis az MKBT megújulásáról beszélnek az illetékesek.
Ugyanakkor ezúttal is köszönjük,
hogy (Adamkó Péternek köszönhetően) a Felfedezések a föld alatt című könyvünkről megemlékeznek benne, egy teljesen korrekt és pozitív cikkben, csak sajnos (talán a szerkesztők hibájából) ide keveredett egy egyébként nyelvtanilag is értelmetlen félmondat, amely a túl kicsi ábrákat kritizálja, és amely egyébként valószínűsíthetően a dr. Mindszenty Andrea által írt másik könyvre vonatkozna (Budapest – A földtani értékek és az ember).
