Meghökkentően szép, tiszta, oldott, labirintusos járatokat sikerült felfedezni mintegy 150 méter körüli hosszúságban a Vacska-barlang T-ág nevű szakaszának a végpontján átjutva. 
Az új rész neve a felfedezők neveinek a kezdő szótagaiból lett összeolvasva.
A szálkőben elszűkülő végpontot már 2009-ben nyilvántartásba vettük, de csak június végén szántuk rá magunkat a bontásra, és 4 napos kitartó ostrom árán át is jutottunk.
Emellett különleges képződményekkel is találkoztunk, például az eddig hazánkban talán nem is ismert barlangi hóval, amely önálló kalcitkristályok tömkelege, olyan, mint a porhó télen, csak nem jégből, hanem mészkőből van. A kaktuszerdőre emlékeztető heliktit-csoport nem egyedülálló, de szintén csodálatos, miként a kalcitteraszokkal díszített falú Holt-tó is, amely egyébként a barlangi hónak is otthont ad. Természetesen “hagyományos” cseppkövek is minden mennyiségben találhatóak, és agyag szinte sehol nincsen, mint valami meseországban.
