Annak, aki nem tudná: A kutatásvezetői tanfolyam azért fontos, mert 13/1998-as rendelet szerint csakis ilyen végzettségű ember lehet a természetvédelmi engedélyben egy barlang feltáró kutatásának a vezetője. A rendeletben szépen le is van írva, hogy milyen követelményeknek kell a képzésnek megfelelnie (természetesen az MKBT tanfolyama ezeknek még egyetlen egyszer sem felelt meg, pl. csak elvétve vannak szakirányú felsőfokú végzettségű előadóik), és ez lenne hivatott azt biztosítani, hogy a nehogy a kutatás jelszavával mindenféle idióták barmolják szét a barlangokat. Ezzel szemben, ha szétnézünk, mit látunk?…
A valóságban ugyanis a kutatásvezetői (meg az azt megelőző túravezetői) tanfolyam semmi másra nem szolgál, mint arra, hogy biztosítsa néhány hangadónak a felsőbbrendűségét. Aki ugyanis ennek a maffiaszerűen összezáró brancsnak bármiben ellentmond, az soha nem fog igazolványt kapni, így pedig barlangkulcsot sem. Ha viszont valaki lelkesen nyalja a feneküket, annak idővel minden jogosultságot megadnak, sőt ha elég hülye, akkor még a Társulat vezetőségébe is bekerülhet… Ezzel a kontraszelekcióval védekeznek a náluk tehetségesebbek ellen, hogy konzerválhassák a hatalmukat.
Képzeljük el, hogy csak egyetlen cég lenne az országban, amely gépjárművezetői jogosítványokat kiadhat, és csak 3-6 évente egyszer szerveznének tanfolyamot. Persze ilyen helyzetben nyilván mindenki vezetne jogosítvány nélkül is, és ezt a rendőrök is tudnák, ezért nem is büntetnének senkit, kivéve azt, aki esetleg a rendszer ellensége… És néhány ember döntene arról kvázi szavazással, teljesen önkényesen, hogy ki kaphat jogosítványt és ki nem. Nyilván nem élnének vissza ezzel….
Érdekes elgondolkodni rajta, hogy a hazai feltáró kutatás 2008-ban kezdődött pár éves aranykorának feltárásait nagyrészt pont olyan embereknek köszönhetjük, akiknek nem volt igazolványuk… A Berger Károly-barlangban a kutatásvezető távollétében néztek meg a felfedezők egy olyan jártot, amit a szép képződmények miatt eredetileg tilosnak minősítettek, és ez vezetett a világszenzációt jelentő nagy tavak felfedezéséhez. A 200 m mély Kessler Hubert-barlangot felfedező Horváth Sándornak sincs igazolványa. Nagy Gergő is még az igazolvány megszerzése előtt fedezte fel a ma már a Pál-völgyibe bekötött Harcsaszájú-barlang több kilométeres új részét. A híres Csévi-szirti Vacska-barlang feltárás tényleges vezetőinek sem volt igazolványa, nekem sem és Kovács Richárdnak sem. De Sűrű Péter, számos bükki barlang felfedezésének a kulcsfigurája szintén előbb kezdett felfedezni barlangokat, és utána szerzett igazolványt.
Ezzel szemben mit alkottak azok, akik anélkül mentek oda és végezték el a tanfolyamot, hogy addigra már sikeres feltárások lettek volna a hátuk mögött? Többnyire iszonyatos nagy értelmetlen mélyfejtésű agyag- és kőbányákat hagytak maguk után. Csak néhány példa a tengernyi közül: Zsófiapuszta (itt végül lett valami barlang, de ez az igazolvány nélküli Romhányi Balázsnak köszönhető, aki a megfelelő pillanatban felülbírálta azt a döntést, hogy a vízmosta járat követése helyett lefelé kell ásni). Aztán ott vannak a Bükkben a Lengyel János-féle faltól falig kitermelt, esetenként ötven méter mély hobbibányák, de említhetném a Pilis-nyergi víznyelőt (40m mélységig kiásták, légtér nem volt, de teljesen vissza is temetődött) vagy a Gerecsei Öreg-hegy széndioxidos zsombolyait, Bükkalján a sályi törmelékbányát, ahol a Stieber József vezetésével dolgozók nem tudják, hogy egy törmelékhuzatot követnek, és abban a hitben vannak, hogy egy jégbarlangot fognak felfedezni…
Mit tenne ilyen esetben egy épeszű emberekből álló oktatói gárda? Nyilván összehívná azokat, akik az eredményeket elérték, és megkérné őket, hogy árulják el, hogy mit tudnak, amit a tanfolyam nem? Ezzel szemben mit csinál az MKBT Oktatási Szakosztály? Létrehoz egy alternatív valóságot, ahol ők a jók, és ami ennek ellentmond, arról egyszerűen nem vesznek tudomást. Kimoderálják, letörlik, betiltják, letagadják.
Engem már az előző tanfolyamra is (2013) azért nem vettek fel, hogy ne tudjunk kutatási engedélyeket kérni, és ezzel ellehetetlenítsék az egyesületünk önálló érvényesülését. (Az is csak többszörös isteni beavatkozásnak köszönhető, hogy a túravezetői igazolványt annak idején megkaptam. Kellett hozzá a Szent Özséb-barlang felfedezése, majd a Barlangtani Intézetet akkoriban vezető Kismoha (Nyerges Attila) pálfordulása és közbenjárása. És az is, hogy akkor még fiatal mivoltomból fakadólag ne vegyék kellően komolyan a “veszélyt”, amelyet az emberiségre jelentek.)
Időközben azonban találtunk több olyan kutatásvezetőt is, aki az őket is fenyegető szankciókkal nem törődve szívesen vállalja, hogy a kutatásvezetőnk legyen, így tudunk engedélyeket kérni, tudunk kutatni, tudunk felfedezni, amíg az Oktatási Szakosztályt irányító senkik idővel barlangkutatás történetének a meghaladott szégyenfoltjai lesznek.
Aki pedig kiváncsi a jelentkezéshez mellékelt szakmai önéletrajzra és motivációs levélre, az itt tekintheti meg (csak a “leinformálható” elérhetőségek lettek belőle törölve, egyébként azonos azzal, amit beküldtem) Szakmai önéletrajz Slíz György 2019