• 2021: Barlangok és Karsztok Nemzetközi Éve

    Az UIS és az MKBT sajtóközleménye az online megnyitóról

Újabb csapás a belső ellenségre – szigorítások és ami mögöttük van

Újabb sarc ajándékba

Újabb sarc ajándékba

Afféle karácsonyi ajándék gyanánt a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság egy a barlanglátogatást megszigorító igazgatói utasítással kedveskedett a barlangászoknak.

Az intézkedés lényege, hogy 2015 január 1-től az igazolt barlangkutató szervezetek kivételével csak egy jelképes összeg (200Ft +ÁFA per fő per alkalom) ellenében lehet látogatási hozzájárulást szerezni a DINPI barlangjaiba, és azt is érdemes tudni, hogy a hozzájárulás nélküli látogatásért ennek a 200-szorosát, azaz 40 000 HUF /fő összeget fognak követelni a tettenért túravezetőn. Plusz ÁFA. Figyelmességüket dicséri, hogy azt sem mulasztották el kikötni, hogy a természetvédelmi szabálysértésért bírsággal sújtott kérelmező 3 évig nem kaphat hozzájárulást. (Az ominózus rendelkezés teljes terjedelmében itt olvasható: 6892_2014

Első olvasatban a laikus szemlélő azt mondhatná: nagyon helyes, végre ráncba szedik a barlangászokat. Elvégre milyen dolog az, hogy egyes túravezetők fizetős túrákat vezetnek saját szakállukra, felhasználva a DINPI infrastruktúráját?! És akinek nincs 200 Ft-ja, az ne menjen barlangba, hanem osztogasson szórólapot… Sőt, ez előnybe hozza a barlangkutató szervezeteket, például így a mentesség formájában az MKBT végre tud valamit nyújtani a tagdíjért cserébe.

Sajnos okunk van feltételezni, hogy ez csak a kezdet, a 200 Ft-os díjat idővel 1000 Ft körülire fogják emelni. Hiszen ha egy túravezető levisz 10 embert ingyen például a Mátyás-hegyi-barlangba, azzal nagyságrendileg 50 000 Ft körüli bevételkiesést okoz a kalandtúráztatásnak (amelynek egyébként 90%-ban külföldiek a résztvevői, magyar fiatalok ugyanis nem tudják kifizetni), ebből kb. 10 000 Ft bevételkiesést a DINPI-nek. Ha mindezt a túravezető feketén pénzért teszi, akkor ugyanez a helyzet, csak annyiból “jobb”, hogy meg lehet bírságolni, csakhogy nehézkes ellenőrizni és bizonyítani a fizetést, ezért legegyszerűbb megadóztatni minden túrát.

Kétségtelen, hogy a DINPI-nek mint vagyonkezelőnek az írott törvények értelmében joga van ilyen intézkedést hozni, és az sem kérdés, hogy az egyesek által megfogalmazott petíciónak semmilyen pozitív hatása nem lesz, még ha mind a párszáz barlangász aláírja is. Még ha ezer barlangász is van,  politikai nyomásgyakorláshoz ez a társadalmi támogatottság nulla, a kutyát sem érdekli, hogy mi van a barlangászokkal. Ennek a tehetetlenségnek az érzése vezethetett oda, hogy olyan hangok jelentek meg a barlangász közösségen belül, amelyek szerint valamiféle belső ellenség – a fizetős túravezető – felelős mindezért, és őt kellene közös erővel jobb belátásra bírni (értsd: üldözni). Persze hogy a fizetős túrákkal kisebb-nagyobb mértékben foglalkozó számtalan barlangász közül pontosan kit kell üldözni, azt majd a (szintén érintett) hangadók fogják kijelölni… Ez leginkább a kulák-hisztériára emlékeztet, amikoris azért nem volt hús, mert a gonosz kulák feketén vágta a disznót (ami az övé volt).

Lássuk, mitől lesz egy fizetős túra legális vagy illegális? Természetvédelmileg attól, hogy van-e rá hatósági barlanghasznosítási engedély. Mivel azonban ilyen engedélyt ma már közönséges halandónak nem adnak, ezért innentől fogva szinte mindenki számára a fizetős túravezetés definíció szerint illegális. Itt feltehetjük a kérdést, hogy etikai szempontból kinek lehetne joga egy barlangban fizetős túrát vezetni? Például annak, aki feltárta. Csakhogy a barlangokkal foglalkozó 13/1998-as rendeletből a feltáró jogát nemes egyszerűséggel kifelejtették, csak a vagyonkezelő NPI-nek és a hatóságnak biztosít jogokat, a felfedezőre csupán kötelességeket és felelősséget ró. Ezért teljesen jogszerűen megtörténhet az, hogy egy barlangot valaki nagy munkával feltár, másvalaki pedig engedélyt kap a hasznosítására, és a feltáró örülhet, ha nem zárják ki és nem büntetik meg.

A Mátyáshegyi-barlang esete nem ilyen egyértelmű, annak a feltárása évtizedekkel ezelőtt számos barlangkutató munkája nyomán kisebb lépésekben történt, tehát sem a DINPI, sem valamelyik illegális túravezető nem mondhatja el, hogy “én tártam fel”, így azt gondoljuk, hogy az lenne etikus, ha azok vezethetnének ott fizetős túrát, akik egyébként főleg a barlangkutatással foglalkoznak vagy azt jelentősen támogatják, így keletkezne erkölcsi alapjuk a természeti érték kiaknázására. Persze a naiv elképzelés szerint ez így is van, hiszen a DINPI komoly összegekkel támogatja a barlangkutatást (pl. térképezési, lezárási megbízások formájában), ezáltal jogos, hogy a barlangok hasznosítása is kizárólag őt illesse. Csakhogy valami oknál fogva a DINPI területén működő aktív barlangkutatók nagy része ezen összegekből nem sokat lát… Összességében tehát a mi szemünkben a DINPI  ugyanúgy kizsákmányolja a természeti értékeket, mint a “gonosz fizetős túravezető”, csak azzal a különbséggel, hogy neki szabad.

Hátra van még a legérdekesebb momentuma az igazgatói utasításnak, mégpedig az 5.§, amely szerint a természetvédelmi bírsággal sújtott kérelmező látogatási hozzájárulási kérelmeit az azt követő 3 évben el kell utasítani. Ez is helyesnek tűnhet, amíg nem tudjuk, hogy mire lehet ilyen bírságot kapni. Például arra, hogy ha az ember az engedéllyel kutatott barlanghoz behajt járművel, amire van ugyan behajtási engedélye, de az az erdészettől van, és a DINPI őrei nem fogadják el. A KTF szerint ugyanis a barlangkutatáshoz nem szükséges jármű, mert az csak kényelmi eszköz. (Végülis a kitermelt fákat is le lehetne vinni vállon, a teherautó az csak kényelmi eszköz…). Vagy arra lehet ilyen bírságot kapni, hogy az ember kutatási engedéllyel lemegy egy barlangba, de végül mégsem végez kutatást, így látogatás történik, amire nem volt hozzájárulás. Érdekes, hogy a Szent Özséb Barlangkutató Egyesületre az utóbbi okból kiszabott, akkor még meglehetősen erőltetettnek és értelmetlennek tűnő 25 000 Ft-os bírság jogerőre emelkedését követően jött ki a szóban forgó igazgatói utasítás. Ezután paranoia-e azt feltételezni, hogy az 5.§-sal kifejezetten nekünk szerettek volna kedveskedni?

Nézzük meg tehát, hogy az új igazgatói utasítás hatálya alatt hogyan alakult volna a 2013-as kutatók éjszakájai “barlangkutatás” című programunk mérlege, amelynek keretében az általunk felfedezett Szent Özséb-barlangot mutattuk be az érdeklődőknek:

– behajtási bírság: 125 000 Ft
– látogatási hozzájárulás hiánya miatti bírság: 25 000 Ft
– hozzájárulás nélküli látogatás díja 16 főre: 16 x 40 000 Ft + 27% ÁFA
Összesen 962 800 Ft, azaz kilencszázhatvankettőezer-nyolcszáz forint.

Az új szabályozás tehát egy alapvetően érthető és akár jogosnak is tekinthető pozíció-erősítés a DINPI részéről, a baj csupán az, hogy ennek a kellően rosszindulatú szelektív alkalmazásával (hiszen csak azt érnek majd tetten, akit akarnak) új perspektívák nyílnak a kevésbé egyenlő barlangász csoportok sakkban tartása területén.


											
Könyvjelzőkhöz permalink.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Bálint Izsák mondta:

    A magyar bürokrácia ismét bizonyított!
    Az eddigi logikátlan és a józan észt meghazudtoló lépéseiket továbbiakkal tetézik…

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>