Idén Jósvafő adta a Szakmai Napok nevű barlangász találkozó (konferencia?) helyszínét. Jósvafő vitathatatlanul egy rangos hely a barlangászok számára, ahol a közelben számos barlang található, így – ha már az előadások általában csapnivalók – legalább barlangtúrákat lehet tenni a konferencia előtt (és helyett). Már sok éves hagyomány, hogy november első felében az MKBT megszervezi a barlangász közösség egy olyan konferenciaszerű találkozóját, amelyen civilizált körülmények között lehetőség nyílik beszámolni a kutatási eredményekről, illetve meghallgatni mások eredményeit.
Például már a programot olvasva megakadt a szemünk azon az előadáscímen, hogy “Denevérek postabélyegeken”. Végül is egy előtérben kihelyezett poszternek elmenne, de erről előadást tartani? De az első dián rögtön rögzítették, hogy “Miskolci Egyetem”, tehát nem holmi laikus bélyeggyűjtögetésről van szó, hanem egy tudományos projektről, amelyet talán a Miskolci Egyetem Bélyeggyűjtő Karán folytattak. Maga az előadás úgy nézett ki, hogy jött valaki, és közölte, hogy ő helyettesíti az előadót, aki sajnos nem ér rá. Ezután megnyitott egy ppt-t, és kivetítette a bélyegeket, szépen sorban egymás után, néha többet is egy-egy dián. A bélyegeken valóban denevérek voltak, kivéve amelyiken nem. Közben a Miskolci Egyetem Bélyeggyűjtő Tanszék Helyettes Előadja egyetlen szót nem szólt, cserébe egy-egy képet akár 10 másodpercig is tartott, hogy kiteljen az időkeret, mert elég kevés kép volt…
Ennek a bélyeges előadásnak egyébként a méltó párja volt a “a barlangok világa gyerekrajzokon keresztül” című vetítés, amelyre 2-4 percet írt a program, de azért ennél jóval több volt. Javasoljuk ezen két produkció előadójának, hogy vegyék fel a kapcsolatot, mert valószínűleg jól megértenék egymást az élet más területein is…
Lengyel Janó előadása szokás szerint arról szólt, hogy még tovább fejlesztette a már eddig is európai színvonalat képviselő szállítópályáit. Gyermekkoromban én is ábrándoztam azon, hogy modellvasutat építek be a barlangba a felszínre termelés végett, de felnőve már nem gondoltam volna, hogy valaki – kis módosítással ugyan – meg is valósítja ezt. Ahogy a barlangok helyett kizárólag a szállítópályákra fókuszáló videót nézve az andalító zenére táncolva haladó, láncra fűzött vödörsort figyeltem, megjelent lelki szemeim előtt, ahogy egy-két éven belül a “Myorobot 1.0″ önműködő, lépegetős barlangi fejtő-harácsoló gépet fogják bemutatni, amellyel a világon egyedülálló mélyfejtésű agyagbányák hatékonyan üzemeltethetők. Arról viszont nem esett szó, hogy a Lengyel Janó nevéhez köthető, csődbe ment cégek (pl. az Oktogon Alpin kft) által felvett ipari alpinisták (köztük pl. mi magunk is) mikor lesznek kifizetve, de a jelek szerint nem kell aggódni, hiszen úgy tűnik, hogy a megspórolt bérünk a lehető legjobb helyen, a nemes cél érdekében került felhasználásra…
Nagy Gergő előadása volt az, ahol végre úgy éreztem, hogy ezért érdemes volt eljönni, legalább ilyennek kellene lennie mindegyik előadásnak. A Montenegrói Kétlyukú-barlangról volt szó, ahol a közelmúltban elérték a 700 méteres mélységet, így a legmélyebb teljesen-magyarok-által-feltárt barlang lett a világon. (Erről egyébként itt számoltunk be.) Témába vágott, jó képekkel volt kísérve (melyek közül többet Berentés Ági készített), és kellő hangerővel, jól érthetően hangzott el, és az is tudta követni, mint például én, aki soha nem járt Montenegróban.
Mindezek után végre jött az ígért vacsora. Gruber Péter, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság igazgatóhelyettese maga mérte ki a tányérainkba a vaddisznós-gombás-főzeléket. Nagyon finom volt, és repetázni is lehetett, úgyhogy ebben legfeljebb a vaddisznók találhattak kivetnivalót, mi nem. Abban viszont lehetett volna egy kicsit fokozni a szolgáltatást, hogy ha valami fűtött helyen lett volna a vacsora, mert így kicsit olyan benyomást keltett, ahogy a 3 fokban a kultúrház lépcsőjén dideregtünk a műanyagtányérkákkal a kezünkben, mint amikor a Moszkva téren ételosztás van a hajléktalanoknak. De a barlangászok ne nyavalyogjanak, elvégre az alpesi barlangi bivakokban is hasonló a klíma…
A mi előadásunk vasárnap az első helyre lett időzítve, azzal az esetlegesen feltételezhető hátsó szándékkal, hogy akkor úgysem lesz még ott senki, hiszen szombat este koncert volt, annak minden szokásos velejárójával. A szervezők számítása olyan jól bevált, hogy amikor megérkeztünk, 10 perccel a kezdés előtt, még senki nem volt a teremben, csak egy ember pakolta a kályhát, és csak ezután kezdtek el projektort meg hangszórót keresgélni. Kiderült, hogy nincs hang, mert az előző esti koncerthez szétszedték a tegnap már bevált technikát, és aki értene hozzá, az még nincs sehol. (Nem nekem kellett a hang, még mielőtt valaki azt hinné, hogy mikrofonra van szükségem, hanem a videókhoz.) Végül 40 perc késéssel elkezdhettem az előadást. Ez egyébként a mi malmunkra hajtotta a vizet, ugyanis eközben szépen szállingóztak az emberek, és a végére már kb. 60-70%-osan tele volt a terem. Ennek fényében én a magunk részéről a várakozásokhoz képest sikeresnek értékelem az eseményt, bár kétségkívül lehetett volna alaposabban is felkészülni (csak odafelé menet az autóban próbáltam el egyszer az előadásomat).
Még egy érdekesség, ami szorosan kapcsolódik a szakmai napokhoz: hazafelé beugrottunk a bükkbe, mivel nem volt nagy kitérő, hogy a Diós-pataki víznyelőt megnézzük. Tényleg csak egy villámlátogatás volt, melynek során 3 különböző helyen jutottunk tovább, erről részletesen írtunk ebben a bejegyzésben.
Kedves Gyuri!
Köszönöm a részletes és korrekt beszámolót. Egy barátom volt mindkét nap a jósvafői barlangász eseményen, találkoztunk tegnap és elmondta nekem az ott történt dolgokat, teljesen azonos véleményen vagytok Mindenesetre leszögezte, hogy jól tette, hogy részt vett ezen az ún. nagy szakmai találkozón. Az előadásod nagy részét meghallgatta, igaz, ő is késett, mert sokáig aludt, lázas lett éjjel. Minden jót, további figyelemreméltó sikereket kívánok Neked, az összes barlangkutatónak szerte az országban. Üdv, Csabi
Sokakat megbántottál szerintem, ejnye, stb. stb. de akkor is, ezen visítva röhögtem
Igen, ezzel tisztában vagyok, de nem a megbántás volt a cél, hanem hogy ezt olvasva talán elgondolkodnak az érintettek, és ennek eredményeként a jövőben elindul valami pozitív változás. De lehet, hogy megint túl naiv vagyok.
Tanulságos, korrekt és gondolatébresztő írás., köszönöm. Legyen foganatja, szívből kívánom! Egy kutatóbarlangász társ
Az idei biztos jobb lesz, az eddigi infók szerint Már várom! Végre elindult valami pozitív változás a Szakmai Napok terén.