Szerencsére ettől nem kell tartani, ugyanis az óriáslajhár, amely egész alagútrendszereket ásott ki, 8-10 ezer éve kihalt.
A Természet Világa című természettudományi közlönyben (149. évf., 2. sz.) jelent meg egy cikk a Dél-Amerikában felfedezett, egykori óriáslajhárok és őstatuk által kivájt, máig létező barlangokról.
Sajnos a cikk az interneten nem érhető el, ezért néhány fontosabb információt kiemelünk belőle:
(Szerzői jogi okokból nem másoljuk be, és nem azért, mert nem tudnánk beszkennelni – megvásárolható a TIT-ben, Bp VIII. ker. Bródy Sándor u. 16.)
részlet a cikkből
Őstatu-üregből, mint írja, mára több százat ismernek, a legnagyobb 1,5 m átmérőjű és 75 m hosszú. Brazília déli részén találták a legtöbb őskotorék-üreget, de Argentínában fedezték fel az elsőt. Többet az őslakosok is ismertek, kultikus szerepet ruháztak rájuk, és a tudósok is sokáig emberi kéz alkotásának vélték az ilyeneket. 2015-ben egy 600 méter összhosszúságú, elágazásokat is tartalmazó üreget fedeztek fel. Sok üreg útépítés során kialakított bevágások oldalában került elő. A nagyobbik fajta üregek ovális keresztmetszetűek, 2m magasak, és 4m szélesek.
Noha némelyik ilyen barlangot már a 1930-as évek óta ismerik, csak az 1990-es években jöttek rá a szakemberek, hogy nem emberek által ásott üreg, hanem ősi, mára kihalt jószágok kotorékairól van szó – tehát lényegében egy teljesen új barlangkeletkezési módot kell felvenni a posztgenetikus (a kőzetnél később keletkezett) barlangok típusai közé.
Bár a cikk nem hangsúlyozza, ezek az üregek barlangok.
Legalábbis méretük és állékonyságuk (hiszen többezer évesek!) alapján mindenképpen annak kell tekinteni őket, még ha lehetne is vitatkozni a barlang definíciójának a teljesüléséről, hogy természetes vagy mesterséges-e, ha egy élőlény ás üreget? És kőzet-e az az anyag, amiben egy állat lyukat bírt ásni? De mivel a 13/1998-as KTM rendelet Brazíliában nem érvényes, így teljesen irreleváns, hogy az alapján minősülhet-e barlangnak egy őskotorék (A “barlang” fogalom szerencsétlen hazai definíciója által felvetett más kérdésekről is egyébként itt írtunk egy másik laikus cikk kapcsán)
A nemkarsztos barlangokkal foglalkozó hazai barlangkutatók szűk körében egyébként nem ismeretlen az ilyen kotorék-üregek létezése, de szélesebb szakmai körben nem különösebben tudnak róla. (Egy google-keresés nem ad rá egyetlen magyar nyelvű találatot se!) Pedig ha belegondolunk, akár metróalagúttal vetekedő méretű járatokról beszélünk, nem csak holmi “definíció hibájából barlangnak minősülő” objektumokról.
Az sajnos nem derül ki a cikkből, hogy ezek a barlangok milyen kőzetben vájódtak ki.
Pedig érdekes lenne, hogy mi az az anyag, ami egy állat karmaival jöveszthető, de ugyanakkor a benne kivájt üreg 8000 év alatt is fennmarad? A cikk egy részén kifejezetten azt írja, hogy az egyik ilyen helyszínen természetes, víz által kialakított barlangok is előfordulnak ugyanabban a kőzetben, ami még furcsább, mert ez alapján mészkőre tippelne az ember, de az nem szokott olyan gyenge lenni, hogy egy állat kikaparhatná. Még a löszt lehetne elképzelni, de abban meg a víz oldotta barlangok nem jellemzőek.
