• IMG_8520 retus

Kab-hegyi feltámadás: 300 méter járat, 40m mélység a B3-víznyelőben

Névtelen

.

Újra kell írni a könyvet

Egy bő évtizednyi, csekély eredménnyel járó erőlködés, majd az alternatívaként feltáruló tapolcai Berger Károly-barlang tavas szakasza, meg az edericsi Kessler Hubert-barlang felfedezése után gyakorlatilag megállt Kab-hegyen a kutatás. Hiszen mindenki igyekszik oda menni bontani, ahol könnyen jönnek az eredmények, és nem oda, ahol csak a sárdagasztás van. Ennek az évtizednek (a kétezres éveknek) legnagyobb eredménye a hegy csúcsán a honvédség épületében kialakított kutatóállomáson túlmenően a Zsófiapusztai víznyelőnek és az Öreg-köves-barlangjának a feltárása volt, de egyiknél sem sokkal volt több a feltárult szabad járat, mint az eléréséhez szükséges bontások hossza, sőt. Hogy a gyenge eredmények a terület rossz adottságainak, vagy az eleve téves kutatási és kutatásszervezési koncepciónak voltak-e köszönhetőek, ezen lehetne vitatkozni. Az például elgondolkodtató volt már 2005-ben is, hogy miután a Baglyas-II-víznyelőben éveken át óriási energiával egy pár méter mély barlangot bontott ki (már másodszor) a Bakonyi Szövetség, utána egy magánakció keretében Kardos László (“Maris”) a Művészetek Völgyéből toborzott látogatókkal megbontotta a szomszédos, Baglyas-I nyelő tölcsérét, és pár nap alatt feltárta a barlangot, amely méretében a fentebb említett másik két jelentős kab-hegyi barlanghoz volt fogható. Aztán a Maris és a Szövetség között kipattant konfliktus miatt a kezdeti lelkesedés elillant, és ez a felfedezés sem folytatódhatott. Sokat lehetne még mesélni Zsófiapusztáról is, mivel 2001-2004 között magam is aktívan részt vettem a Kab-hegyi munkálatokban, de most nem ez a lényeg.

2014-ben kiadtuk a “Felfedezések a Föld alatt – Magyarország új barlangjai” könyvet, és abban írtunk a korábbi Kab-hegyi eredményekről is, megemlítve, hogy azóta ott megállt a kutatás.

És mégis

Alighogy megjelent a könyv a fenti megjegyzéssel, arról érkeztek hírek, hogy a Kessler Hubert-barlanggal országos hírnevet szerző, badacsonytördemici Horváth Sanyi újraéleszti a kutatást Kab-hegyen is, és egy új barlangban, a régóta ismert Bújó-lik közelében található B3-víznyelőben kezdenek bontásba. Ez még önmagában nem nagy dolog, hiszen máskor is volt már olyan, hogy egy-egy új Kab-hegyi víznyelő bontásától mindenki a megváltást várta, de hogy legyen is valami említésre méltó eredmény, az már ritkábban fordult elő. Most viszont, szilveszterkor, és az azóta eltelt időszakban éppen ez történt:

.

.

Az MKBT Tájékoztató március-áprilisi számában megjelent, Horváth Sándor által írt beszámoló szerint a huzatoló, és nagy vizeket is visszaduzzadás nélkül elnyelő B3-as víznyelőben 2017 december 30-án egy szűkület kitágítása és kibontása után (ami, ha jól értettem, csak abban az évben 26 bontási alkalmat igényelt) bejutottak a barlang jelentősebb, tágas légteres szakaszaiba. Kab-hegyi viszonylatban tágas tereket (pl. 1-3 m széles és magas, és 8-10 m hosszú folyosót, 10 méter mély aknákat, vízeséseket találtak, és a barlang mélysége még január első felében elérte a 40 métert. Ezt követően februárban még egy jelentős, felfelé tartó oldalágat is feltártak, hasonló méretekkel. A barlang hossza eléri a 300 métert. Ha jól értelmeztem a cikket, akkor a huzat nem a mélypontról, hanem a felfelé tartó oldalágból érkezik, ami nem túl jó hír a kutatás kilátásai szempontjából.

Mi olyan érdekes a Kab-hegyben?

 A Déli-Bakonyban található Kab-hegy bazaltömlése az alatta elterülő karsztosodó kőzetre történt, ami által egy fedett karszt jött létre, amelyet legjobban egy légyölő galóca kalapjához hasonlóan lehet elképzelni, ahol a piros szín a bazalt, a fehér pöttyök pedig a tektonikai ablakok, amelyekben kibukkan a mészkő. Ezeken a helyeken – és a bazalttakaró határán is – víznyelők sorakoznak. Ez még önmagában nem rendkívüli, hiszen Magyarországon elég sokfelé találhatók százszámra víznyelők, de Jakucs László téveszméi nyomán a magyar barlangkutatókban évtizedekig az a hiedelem élt, hogy csak a felszíni vizeket összegyűjteni képes vízzáró kőzetek határán nyíló víznyelők alatt alakulhatnak ki igazi komoly patakos barlangok, ezért a Kab-hegy hatalmas fedett karsztja felkeltette a barlangkutatók érdeklődését. Természetesen a vízzáró fedőkőzet jelenléte se nem szükséges, se nem elégséges feltétele a patakos barlangok kialakulásának, de Schafer István személyében egy komoly ember, egy jó tárgyaló- és szervezőképességű vezető került a Veszprémi Egyetemi Barlangkutató Egyesület majd a Bakonyi Szövetség élére, aki megteremtette a kutatáshoz szükséges infrastruktúrát (kutatóház, szerszámok, jogi feltételek, pályázati források), beindította a rendszert, és ettől fogva kialakult egy öngerjesztő folyamat, amely során egyre többen és egyre több energiát öltek a Kab-hegyi feltáró kutatásokba, és eközben egyre jobban meggyőzték magukat és egymást is, hogy ott valami igazán rendkívüli dolognak kell lennie, a Bakony Baradlájának, ahol a karsztvízszinten a patak sóderes fövenyén Kamazzal lehet menni az Öcsi karsztforrások felé.

3202_bakony_15__kabhegy_40k

A cikkben említett barlangok elhelyezkedése. A térkép forrása: map.hu

A kánon szerint (vagy hát legalábbis Kocsis Ákos, a Kab-hegy megszállott barlangkutatója szerint) a Zsófia-pusztai víznyelőktől az Öcs és Pula községek melletti forrásokig tart egy összefüggő barlangrendszer, amelybe útközben a többi Kab-hegyi víznyelő is becsatlakozik. (A Pulai-bazaltbarlangot is egy jelentősebb oldott üreg felharapódzásával magyarázzák.) Ez légvonalban 10km-es távolságot jelent, ami oldalágakkal együtt nagyságrendileg 50 km összhosszúságú barlangrendszert jelentene, amelynek a teljes vízgyűjtő-területe tíz négyzetkilométerekben mérhető. Ezzel csupán az a probléma, hogy a szóban forgó karsztforrások – legalábbis ma – nem léteznek, mivel a környékbeli bányák vízszintsüllyesztése során elapadtak. (Vagy soha nem is voltak?) Különféle leírásokat és nyomokat állítólag lehet róluk találni, de ez egy víznyomjelzéses vizsgálat elvégzéséhez semmiképpen nem elegendő. (Az a kétségtelen tény pedig, hogy a víz eltűnik a víznyelőkben, nem jelenti azt, hogy onnét járható és légteres járatokon köteles haladni a legközelebbi karsztforrásig. Hogy milyen vízvezető járatok alakulnak ki egy karsztban, az nagyon sok tényezőtől függ. Az viszont biztos, hogy ha ez a nagy barlangrendszer létezik, akkor is abba a források elapadása miatt már vagy 50 éve csak befelé megy a patakok hordaléka.)

Így maradt az elméletek felállítása a vágyak alapján, és a víznyelők bontása a vakhit alapján. Az elért feltárási eredmények pedig egyelőre nem támasztották alá az optimista feltételezéseket, még a jelenlegi felfedezéssel együtt sem.

 

Könyvjelzőkhöz permalink.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>