Magyar mélységi rekord Montenegróban – de mi lesz a hazai feltárási lehetőségekkel?

.

A Montenegróban feltárt Kétlyukú-barlang az egész világon a legmélyebb olyan barlang, amelyet magyar barlangászok tártak fel.  715 méteres mélysége eleve tekintélyt parancsoló, de még akár jóval mélyebb is lehet, tekintve, hogy a felfedezők elmondása szerint a végpont egy omladék, amelyben a víz akadálytalanul elfolyik, és a tengerszint onnan még további 600 méterrel mélyebben húzódik. A feltárásról és a magyarok által feltárt külföldi barlangok mélységi toplistájáról a feltárók (Barit Barlangkutató Csoport és Papp Ferenc Barlangkutató Egyesület, Nagy Gergely vezetésével) egy részletes és alapos írást adtak át az MTI-nek, amely számos sajtótermék oldalán megjelent, így például az indexen is. (Érdemes egyébként megnézni egy a Kétlyukú-barlangról tavaly készített videójukat is.)

Hazánk legmélyebb barlangja jelenleg a Bükkben található Bányász-barlang 275 méterrel. Fotó: Slíz György

A napokban megjelent indexes cikk mellékesen említi, hogy Magyarországon a legmélyebb barlang 275 méter mély, csak hogy el tudjuk helyezi a 700 métert a skálán. Visszafogottan csak annyit említ a magyar barlangkutatók külföldre járásának okaként, hogy

“Magyarország területén – hegységeinek mérete miatt – nem jellemzőek a különösebben mély barlangok. Hazánk legmélyebb barlangja a Bányász-barlang, 275 méteres mélységével. A magyar barlangkutatók azonban külföldön is kutatnak, mert a magashegységek karsztterületei egészen más dimenziójú feltárási lehetőségeket tartogatnak.”

Ez igaz, mégis ennek kapcsán szükségét érezzük a hazai feltárási lehetőségeket – különös tekintettel a potenciális mélységre – vázlatosan, a teljesség igénye nélkül áttekinteni.

Magyarországon valóban nem képzelhetőek el világban számos helyen előforduló, ezer méteres mélységű barlangok, de azért a Bányász-barlang csupán a legmélyebb ISMERT barlangunk, és annak a 275 méter mélysége is csupán azt jelenti, hogy addig ismert, a Szinva Csoportnak (Rántó András és Sűrű Péter vezetésével) egyelőre addig sikerült feltárni. Sokáig a 254 méteres hazai mélységrekord (István-lápai-barlang) is legyőzhetetlennek tűnt, de a 300 méteres szintkülönbség a mai napig egyfajta álomhatárként lebeg azok szeme előtt, akiket tűzbe hoz a hazai feltáró barlangkutatás.

Azt ugyanakkor kevesen tudják, hogy a geológiai feltételek Magyarországon is több területen adottnak tűnnek ennél jóval nagyobb mélységhez is.

A Kiskőháti-barlang bejárata kb. 450 méterrel van a forrás szintje felett. Fotó: Slíz György

Például a Bükk-fennsíkon nyíló Kis-kőháti-zsomboly bejárata 915m-es tszf magasságával kb. 450 méterrel van a karsztvízszint illetve a feltételezhető forrás szintje felett. (A barlangról képgaléria látható a tanfolyami beszámolónkban.) Persze nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy egy fosszilis (inaktív) barlang lenyúlik a karsztvízszintig, de egy jól karsztosodott területen, ahol egyébként a hegycsúcsoktól a karsztvízszintig a kőzet a teljes magasságtartományban barlangokat tartalmaz, ott erre megvan az esély. A jelenleg 117 méter mélységű barlangra tavaly Sűrű Péterrel közösen terveztünk kutatási engedélyt kérelmezni, de végül a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület szerezte meg kutatási engedélyt (szintén Sűrű Péter kutatásvezetősége mellett). A kutatás eredményéről egyelőre nem tudunk.

De a Budai-hegységben is lehet számítani 200 méternél mélyebb barlangok megjelenésére. Például ha a karsztvízszint alá közel 100 méterrel lenyúló Molnár János-barlangot sikerülne összekötni a József-hegyivel (amelyre a lehetőség valószínűleg megvan, csak nem zajlanak ilyen célú munkálatok, vagy legalábbis nem tudunk róla), akkor 225 méter mély barlangrendszer jönne létre. De messze nem a József-hegyi-barlang a Budai-hegység legmagasabban nyíló barlangja.

Borsókövek a Királylaki-barlangban (Fotó: Darics Dóra)

Például mindössze néhány kilométerrel odébb a 2011-ben felfedezett Királylaki-barlang 300 m tszf magasság környékén nyílik, és alsó bejáratként huzatol, ráadásul viharos erővel. Ez azt feltételezi, hogy jóval magasabban kell lennie egy másik bejáratnak (vagy sok kis résnek, amelyeken át közlekedik a levegő), és a barlang bejáratától a hegy csúcsa közel 200 méterrel magasabban van. Ugyanakkor a barlang vonalában a hegy lábánál ma is aktív termálvízforrás található (KRAUS Sándor szóbeli közlése alapján), tehát itteni aktív járatok létezése is elképzelhető. Ha a Hármashatár-hegy tetejétől sikerülne fosszilis járatokon át aktív hévizes üregbe jutni, akkor az egy 400 méter körüli szintkülönbséget jelenthetne. A barlangra az azt kibontó Szenthe István elől az Ariadne Egyesület szerezte meg a kutatási engedélyt, és azt gyorsan le is zárta, így a felfedező a mai napig nem láthatta a barlangot… Ezután már az Ariadne Egyesület tárta fel a járatokat 380 m hosszban és 34 m mélységig, de további kutatásáról már évek óta nem tudunk.

A Dunántúl legnagyobb cseppkövei a Vacska-barlangban. Fotó: Slíz György

A teljesség igénye nélkül be kell mutatni még egy hazai karsztterületet, ahol ennél mélyebb barlang is elképzelhető. A Vacska-barlang és a Legény-Leány-barlangrendszer (valamint még néhány további kisebb barlang) összekötésével 2011-ben jött létre a Csévi-szirti-barlangrendszer, vagy hivatalos nevén Ariadne-barlangrendszer, ahol egyébként a Vacska-barlang feltárásában kulcsszerepet játszottunk, bár a kutatási engedéllyel azóta is egyedül rendelkező Ariadne Egyesület újabban ezt többnyire elhallgatja. A Csévi-szirti-barlangrendszer vertikális kiterjedése 204 méter (azért nem mélység, mert a bejárat nem felül, hanem köztes helyzetben van), de a közeli, és a huzat alapján vele szinte biztosan összefüggő Ajándék-barlang bejáratához képest a Vacska-mélypont 275 méter mélyen található, tehát egy az Ajándékkal való összekötés a Bányász-barlanggal jelen pillanatban holtversenyt eredményezne, de 2014 márciusa előtt még a hazai legmélyebb címet jelentette volna.

Azonban az Ajándék-barlang nem a legmagasabban nyíló barlang a Pilisben, például a tőle légvonalban 1 km-re található Szent Özséb-barlang, amely – ha a definíció hibájából barlangnak minősülő kis lyukakat nem számítjuk – a Dunántúl legmagasabban nyíló barlangja, még kb. 90 méterrel feljebb, a tengerszint felett 692 méteren nyílik. A barlangra, amelyet 2003 áprilisában fedeztünk fel egy januárban talált hó-kiolvadás megbontásával, a mai napig rendelkezünk érvényes kutatási engedéllyel. (Érdekesség, hogy utóbb kiderült, hogy a barlang felső szakaszát előttünk kb. 30 évvel Szenthe István már egyszer felfedezte…) Sajnos azonban a barlang egyelőre minden erőfeszítésünk dacára csupán 82 méter mély, de fosszilis hévizes barlangról lévén szó, így – figyelembe véve a környéken ismert járatokat – az esély megvan arra, hogy az ismeretlen járatai legalábbis a Vacska-mélypont szintjére lenyúljanak, amely 365 méterrel mélyebben található.

A 18 méteres, vízeséses nagy akna a Szurdok-völgyi 2. sz. víznyelőben, részlet a barlangról készített videónkból (Felvétel: Domahidy F.)

A Vacska-barlang mélyponti szifonja a legmélyebb ismert járat a hegyben, de nem az egész vidéken. A 2011 nyarán Kocsis András (Anubis Egyesület) által feltárt Szurdok-völgyi 2.sz. víznyelő (Szentkereszti-víznyelő) ennél 30 méterrel lejjebb, alig több mint 300 méter tszf magasságban nyílik a patakmeder közepén (azaz csak nyílott, ugyanis a 2014 szeptember 12-i árvíz betemette), és 80 méter mély, tehát a mélypontja – amely még mindig nem a karsztvízszint – 460 méterrel van lejjebb a Szent Özséb-barlang bejáratához képest. (A víznyelőről készült videónk itt látható.) És bár a Szent Özséb-barlang jóval odébb, 5 km-re található a Szurdok-völgyi nyelőtől, a geológusok szerint a karsztvízszint a Pilis alatt sincs sokkal magasabban a Duna szintjénél. (Tehát a pilisszentkereszti, pilisszántói, stb ásott kutak vize nem a karsztvízszintet jelenti, hanem a medencék agyagos aljzatán megülő talajvízét.) Ez azt jelenti, hogy a Szent Özséb-barlang bejárata a karsztvízszint felett több mint 500 méterrel nyílik. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy az aktív hévizes barlangjáratok gyakran nagy mélységben lehatolnak a karsztvízszint alá is, akkor egy ilyen aktív (termálvizes) járathoz való csatlakozás esetén nem zárható ki a pilisben akár egy 600 métert meghaladó mélységű barlangrendszer feltárása sem.

Persze itt nem csupán szabad járatok felderítéséről van szó, mint Montenegróban, hanem agyaggal, omlásokkal, cseppkőkiválással eltömődött egykori járatok kibontásáról, amely a szerencsétől és a rendelkezésre álló erőforrásoktól függően évtizedek munkáját igényelheti, kiváltképpen, hogy ha a feltáró kutatómunkát az azt felügyelni és elvégezni hivatott állami szervek és társadalmi szervezetek maguk is akadályozzák. És ez utóbbi választ ad arra a kérdésre is, hogy a jobb természeti adottságokon túlmenően mi még az oka annak, hogy a magyar barlangászok közül sokan úgy döntenek, hogy kizárólag csak külföldön foglalkoznak barlangkutatással. Lehet, hogy nekik van igazuk.