A Diós-pataki 2.sz víznyelő a 80-as években 20m mélységűnek és 60m hosszúnak volt mondva,
A régi térkép (forrás: barlangnyilvántartás)
egykori felfedezői a Vörös Meteor Diogenész csoportja, akik közül ma Csepreghy Ferenc (Csaszi) a leginkább aktívabb barlangász, így ő képviseli az akkori felfedezőket.
A bejárat a megfelelő kiépítés hiányában valamikor az ezredforduló környékén beomlott, azóta ez a barlang is hazánk elveszett értékeinek sorát gyarapította. Mi azonban azért jöttünk, hogy megkeressük és kibontsuk azt, ami elveszett… Illetve nem csak azt, de azt is.
Tavaly augusztusban egy keményen hajtott egész hétvégi bontással elértük a barlangot,
ahol elődeink sárga poligonpontjai és a bent hagyott kötél egyértelműen jelezte, hogy a korábban már ismert barlangban vagyunk, még ha a régi térképre nem is hasonlított. Erről az újrafelfedezésről itt írtunk.
A Féregjáratba vezető csúnya átjáró (Fotó: Ferenczy Gergely, 2015) – azóta kényelmesebb és biztonságosabb átbújást nyitottunk egy méterrel alatta
Hamarosan azonban kiderült az is, hogy a régi részből pár kő odébbrakásával tovább lehetett menni egy új irányba, ahonnan mellesleg a huzat is érkezett. A régi rész folyosójának az elejében egy életveszélyes és szűk omladékon kellett átvergődni, amely mögött szintén lefelé tartó aktív (de a régi résznél jóval szűkebb) járatok következtek (Féreg-járat).
Az a szokatlan helyzet állt tehát elő, hogy kiderült, hogy a folyosó tetejéből a patak kétfelé folyik, a régi és az új részbe is. Ilyesmi a felszínen nem fordul elő, de a karsztokban – ahogyan Jakucs László mondta állítólag – minden lehetséges. Persze nyilván ideiglenesen, hiszen a járat lefejeződéséről van szó, előbb-utóbb tehát az újabb, rövidebb úton lefelé vezető járat lesz a győztes, és nem marad víz a régi számára, de addig is össze-vissza ágazik a barlang, és a patak meg folyik, amerre lát. Erről a továbbjutásról egyébként itt írtunk.
Ezután 2015 novemberben is ellátogattunk Dióspatakra, aholis újfent továbbjutás történt,
ráadásul egyszerre több helyen is, egyrészt találtunk az új részből egy felfelé tartó fosszilis oldalágat (sajnos ezzel a huzat útja teljes terjedelmében fel lett derítve, mivel ennek a végén már a gyökerek lógnak befelé), valamint találtunk egy oldalra kiágazó, szintén lefelé vezető ágat is, amelyet a benne elfolyó víz “buktatott le”, ez vezetett le a Mélypontra. Erről itt írtunk.
Ideje volt már feltérképezni a barlangot, hogy lássuk, mi hol van.
Erre kerítettünk sort a héten, és az alább látható eredményre jutottunk:
Először is kitágítottuk és megrendszabályoztuk azt az életveszélyes szűkületet, amely az új részbe vezet. Azóta már nagyságrendekkel kényelmesebb és biztonságosabb, de azért elkelne ide is egy KEOP-os betonozás… (Nagy árvizek beomlaszthatják a sóderfalat, és elzáródhat a szűkület bejárata)
.
Másrészt kiderült, hogy a barlang hossza a vártnál több, 212 méter, másrészt pedig a mélység 21 méter, tehát ha pontos volt a régi mérés (-20m), akkor az új mélypont már egy méterrel mélyebben van annál a régi végpontnál, amely Csaszi szerint a köteles kürtőcske alatt volt, de mára elzáródott (és még nem bontottuk ki).
Másrészt kiderült az, amit nagyjából sejtettünk is, hogy a járatok kifli alakot alkotnak, azaz a Féreg-járat és a régi rész a veszedelmes szűkületnél kb. 120 fokos szöget zár be, és ennek a közepében hatol előre a novemberben talált alsó folyosó az új mélypontig. A nagybetűs Mélypontig.
A térképezés során mellékesen “ha már úgyis itt vagyunk”-alapon átbontottuk a mélypont előtti felfelé tartó sóderes végpontot,
és egy járható hasadékba jutottunk, amely a régi rész vízelnyelődési pontját 1 méterrel megközelítette (és huzatolt is). Ezzel tehát két kérdőjelet is letörölhettünk a térképről. És nem utolsósorban megtartotta a barlang azt a jó szokását, hogy ahányszor csak idejövünk, mindig felfedezünk valamennyi új járatot.
A fő kérdőjel továbbra is a Mélypont, ahol azonban vagy nyakig vízben ülve kell majd ásni a sódert, vagy meg kell várni a szárazságot.
a Mélypont
Bár a Mélypont már a negyedik lokális mélypontja a barlangnak, de az összes közül a legmélyebb, és láthatólag időnként komoly vizek haladnak rajta át. (A szűküklet falai agyagtól mentesek, fehérre vannak mosva). Ugyanakkor huzat itt egyáltalán nincs, és azt is láttuk, hogy a barlang néha víz alá kerül, mert mindenütt feltapadt levélfoszlányok árulkodtak a falakon, még 10 méterrel magasabban is. Jelenleg békésen csordogál a patak, a vízhozam a nappali felmelegedéssel fordított összefüggés szerint változik (tehát amikor kisüt a nap, akkor elgyengül, nyilván a felszíni párolgás miatt, reggelre pedig ismét megerősödik).
Ugyan a mélypont jellegre egy szifonra hasonlít, de véleményem szerint csupán egy elszűkülés, amely nagy árvízi hozamok esetén visszaduzzadást okoz. Ezt arra alapozom, hogy a csordogáló víz nem duzzad vissza, hanem átfolyik rajta. De így ha a mélyponton elkezdenénk gödröt ásni, hogy a macska-méretű járatot lemélyítve átjárhatóvá tegyük, akkor azt a gödröt a víz feltöltené, igen kellemetlen körülményeket teremtve. Egyelőre még tehát várunk a szárazabb időszakra, de ha nem lesz ilyen, akkor átássuk vízben ülve is.
