Hihetetlen, de igaz. Alig pár nappal a Diós-pataki meglepetésszerű felfedezés után ismét mesébe illő módon találtunk valamit, ezúttal egy kis új barlangot. A felfedezés a Szent Özséb-barlang 2003-as felfedezését idézi, persze a méretek terén azért van némi különbség. (Galéria a bejegyzés végén!)
Még az előző héten lettünk figyelmesek (egészen pontosan Darics Dóra lett figyelmes) egy kis lyukra a felszínen, amelyben a bedobott kő 4-5 másodpercig pattogott, több mint egy másodperces szünetekkel. (Erről itt látható videó: https://www.youtube.com/watch?v=WhFineiJJ9g)
Kényelmesen széles hasadékba jutottunk (Galéria a bejegyzés végén!)
(A kő gyorsulása szabadesésben közelítőleg 10 m/s², tehát álló helyzetből indulva az első másodperc végére 10 m/s sebességre tesz szert, azaz az átlagsebessége ezalatt 5 m/s, tehát az első másodperc alatt 5 méternyi utat tesz meg. A második másodpercben 10-ről 20-ra gyorsul, az átlagsebessége tehát 15 m/s, azaz a szabadesés második másodpercében 15 métert tesz meg. A harmadikban pedig 25-öt, és így tovább. Ha tehát 1 másodpercig esik, akkor 5 méter, ha kettőig, akkor 5+15=20 méter, ha háromig, akkor pedig 5+15+25= 45 méter a mélység. 5 másodperc szabadesés (vákuumban) összesen 125 métert jelentene. Természetesen, ha a kő a falhoz verődik, akkor a sebességének jó részét elveszti, így jelen esetben óvatos becsléssel úgy számoltunk, mintha minden pattanásnál megállt volna és újra nulláról gyorsult volna fel, jelen esetben ez 3 darab, legalább 5 méteres esést jelentett, tehát a barlang mélységét óvatosan 15 méteresre becsültük.)
Az igazi meglepetés azonban ezután következett. Mivel első ottjártunk alkalmával a felszíni hőmérséklet közel megegyezett a barlangival (az éves középhőmérséklettel, ami durván 10 fok), nem számíthattunk huzatra. Ezért most a meleg időre való tekintettel visszatértünk megnézni, hogy van-e huzat a lyukban. Ekkor – mivel most nem siettünk sehová – alaposan megnézegettük a helyzetet, befényképeztünk, és kiderült, hogy egy kicsivel lejjebb már járható szélességű a hasadék, sőt az is látszott, hogy a lyuk egyik oldala nem ép szálkő, hanem annyira szét van repedezve, hogy puszta kézzel néhány mozdulattal szabaddá tudtuk tenni a bejáratot, és már csúszhattunk is lefelé az ismeretlenbe.
A barlang felfedezéséről a területileg illetékes Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályt és és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságot bejelentésben tájékoztattuk és kutatási engedély iránti kérelmet nyújtottunk be. További fejlemények az engedély megérkezése után várhatók.
Galéria: (a galéria két oldalból áll, átlapozni egyikről a másikra nem lehet, külön meg kell nyitni a második oldalt is!)
Invalid Displayed Gallery
