Beszámoló az 5. Pilis Barlangjai Teljesítménytúráról

Invalid Displayed Gallery

Idén immár ötödik alkalommal rendeztük meg a túrát a Budaszentlőrinc (azaz Szépjuhászné) és Pilisszentkereszt között, a jó szokásunkat folytatva ezúttal is szép időben, és a tavalyihoz képest változatlan, de a kiíráshoz képest továbbra is esetenként kicsit hosszabb távokkal. De emiatt senki nem panaszkodhat, hiszen ugyanannyi nevezési díjért többet túrázhatott (Ennek a magyarázata roppant prózai: A jelenlegi távok útvonalának megalkotásakor a cél a Shaolin falu panzió volt, azaz lett volna, amely éppen a 2014-es túra előtt két héttel megszűnt. 2015-ben már a HM őrizte a területet, így új cél után kellett nézni, ami a Pilisszentkereszti művelődési ház lett, és ez 4-5 km-rel megtoldotta az útvonalat.)

Volt egy kis eső a túra előtt… Egy igazi gyöngyszem, vagy inkább tengerszem Adyligeten. Fotó: Dienes Áron.

A 70-es távot a tavalyinál több, de még mindig kevés, mindössze 17 fő teljesítette (akik közül 2 eredetileg az 50-re nevezett). Közülük az első Márton Dániel és Sára Péter volt (együtt érkeztek), míg az utolsó befutó vasárnap hajnali 5 körül esett be. Szerencséje volt, hogy még ott talált minket. Úgy látszik, a sár mellett a Pilis-nyeregnél a cél csábító közelsége is hátráltatja a hetvenes táv teljesítését.

Érdekesség, hogy többen is érkeztek reggel, akik a vasárnap ugyaninnen induló Kápolnák nyomában túrára próbáltak benevezni, őket rábeszéltük, hogy ha már itt vannak, akkor tartsanak velünk.

Idén a túra történetének a legnagyobb létszámú rendezőgárdája jött össze, összesen 30-an voltunk, amelyből 28-at a tagjaink és  szimpatizánsaink képeztek. Köszönjük továbbá a Guru Barlangkutató Egyesület és a BEBTE segítségét, akik egy-egy főt delegáltak a Bátori- és a Sátorkőpusztai-barlanghoz.

Több új fejlemény is történt, ezek egyike például, hogy a túra nyomvonala egy tavaly novemberi felfedezésünknek köszönhetően egy új barlanggal bővült (Kiss Péter-barlang). Ez a Macska-barlang mellett nyílik, a térkép Dinó-rejtek néven jelöli, mivel az első kis szakasza korábban is ismert volt. Bár ide nem lehetett bemenni (már csak azért sem, mert barlangvédelmi okokból a jelenleg be van omlasztva), azért igyekeztünk minél többet elárulni róla.

Molinó

A másik, de nem kevésbé fontos fejlemény, hogy ezúttal a természetvédelmi hatóság és a nemzeti park minden különösebb kanosszajárás nélkül megadta a szükséges engedélyeket, kivéve persze a Hétlyuk-zsomboly és a Szántói-kőfülke megközelítése esetében, ahol továbbra is rendületlenül védenek különféle gizgazokat, de ebbe már lassan beletörődünk.

A nap felkelt, de a rövid távra indulók még alszanak.

A túra előtti pocsék időjárás dacára az előrejelzések egyértelműen mutatták, hogy a térségünkben szombaton gyönyörű idő lesz, éppen egy két front közötti szünet, friss levegővel és napsütéssel, gomolyfelhőkkel. Olyan szép, hogy már túl szép, mivel ilyen időben repülni kell, nem pedig túrát szervezni. Persze sár az volt, de hát mit számít az, a túra után ki kell mosni a cipőt, aztán kész.

A húsos fazék… Az üstben úgy forrt a leves, hogy semmit nem lehetett látni belőle, teljesen vaktában főztük. 3/4 óra alatt 10 liter víz elforrt, de jól megpuhult benne minden.

A résztvevők csodálatos napsütésben túrázhattak a tavaszias időben, és – persze csak akik eljutottak Pilisszentkeresztig – a túránk történetének a legjobban sikerült ellátását élvezhették. Az egyébként rekordsebességgel megfőzött húsos-zöldséges leves olyan finom lett, hogy az utolsó kanálig elfogyott, és a korábbi évekkel ellentétben a tányérokban sem hagyott szinte senki maradékot. És a palacsinta sem volt kiszámolva, olyan ütemben ehették a befutók, ahogy csak győztük sütni.

Aki eddig azt hitte, hogy a matek-fizika szakos lányok nem tudnak palacsintát sütni, az tévedett.

Hogy azonban ne legyen minden fenékig tejfel, idén a túra történetének eddigi legkomolyabb szabotázsakciója történt: Valakik a 70-es távon a Sátorkőpusztai-barlang előtt és azon túl is egy kb 3 km-es szakaszon teljesen leszedték a túra előtt kihelyezett szalag+prizmás jelzéseket, itt amúgy semmilyen turistajelzés nincs, de egyes szakaszokon még követhető út sem. A Sátorkőpusztai-barlangnál lévő pontőrök által adott fényjelekkel sikerült odanavigálni a GPS-sel nem rendelkezőket… Hogy ezt ki tette, azt nem tudjuk, de az érdekes, hogy éppen ezen a szakaszon történt tavaly a szalagozás során, hogy egy őrült vadász azzal fenyegetett, hogy le fog lőni, és ezt folyamatos ordítással és válogatott szidalmakkal igyekezett kellően nyomatékosítani. Jövőre nehéz helyzetbe hozzuk  a jóakaróinkat: Egyáltalán nem fogunk szalagozni, mert egy alternatív megoldást találtunk ki.

A Sátorkőpusztai-barlang bejárata.

A sár és a fent említett szabotázs együttes eredménye az volt, hogy a mezőny rendkívül széthúzódott, a 70-es távon az utolsó résztvevő vasárnap 4:40-kor érkezett célba, azaz közel 26 órával az indulás és 5 órával a szintidő lejárta után. Természetesen kapott jelvényt, sőt még egy 2016-os naptárt is kapott ajándékba mint a legtöbb időt túrázó teljesítőnk… Azért a leggyorsabbak jobban jártak, ők a könyvünk egy-egy példányát kapták, mivel ketten együtt értek be.

Jövőre ismét találkozunk, és ígérjük, hogy új tracket készítünk, szintmetszettel és pontos távadatokkal. Ugyanakkor várhatók változtatások, például az indítási intervallum rövidebb lesz (6-8h), gondolkozunk az előnevezésre való átálláson, emellett felmerült, hogy a 30-as táv is elmenjen a Trézsi-forrástól egyenesen levágva Pilisszentkeresztig, bár nem garantált az sem, hogy a cél marad Pilisszentkereszten. Továbbá tervezzük, hogy a Házi-réttől is induljon egy táv, kifejezetten azoknak, akik csak reggel 10-kor kelnek föl. Az sem zárható ki, hogy a rövid távot vezetett túraként, amolyan kombinált geológiai-történelmi szakvezetésként is megrendezzük.