frissítés a cikk alján!
—
Bár nem kérték, mi is segítünk a szervezésben…
A 2016. 06. 24-26-án esedékes “Barlangnapok” rendezvénnyel egyidejűleg az általunk felfedezett Szent Özséb-barlangba, Kiss Péter-barlangba és Vacska-barlangba fogunk egy-egy látogatást szervezni. Pontosabban megpróbálni, utóbbi ugyanis azon múlik, hogy a DINPI hozzájárulását megkapjuk-e.
Ezekre az alkalmakra nem barlangnapok szervezőinek a honlapján, hanem nálunk lehet jelentkezni (részleteket lásd itt).
A Barlangnapok a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat évente egyszer rendezett barlangász-találkozója, amely a hagyomány szerint mindig az ország más-más karsztterületén kerül megrendezésre, és néha az MKBT önállóan, néha pedig valamelyik barlangász egyesülettel közösen szervezi.
Mint az köztudott, idén a Barlangnapok az Ariadne Egyesület szervezésében a Csévi-szirtek barlangjaiban lesz, bár még csak 4 év telt el azóta, hogy ugyanitt volt a barlangnap, amelyet akkor még az MKBT, az Ariadne Egyesület valamint mi (Szent Özséb Barlangkutató Egyesület) közösen szerveztünk.
Azóta azonban sok új járat lett felfedezve a Szirteken, így igazán indokolt, hogy ismét itt rendezzék a barlangnapokat. Különben is, az Ariadne Egyesület idén 25. éve kutatja a terület barlangjait, amit szintén meg kell ünnepelni.
De hát mi ezzel a probléma? – Elmagyarázzuk.
Ha a kedves olvasó nem ismerné az előzményeket:
A Csévi-szirtek barlangjai 2004-ben csupán a szűk és sáros, de legalább jó hosszú (3,5 km-es) Legény-Leány-barlangból és az összesen 1 km-nyi egyéb barlangokból (melyek közül legjelentősebb volt az Ajándék) álltak, amikor mi a közeli Szent Özséb-barang felfedezését követően találkoztunk az Ariadne Egyesülettel, és bekapcsolódtunk a kutatásba, eleinte valóban csupán vendégként. Ennek az együttműködésnek az eredményeként kezdtek több éves szünet (2002 január – 2004 május) után ismét kisebb felfedezések történni, első ilyen a “Hiénák-terme” volt a Leány-barlangban 2004 májusában. Ezt követte a “Kiskőháti-terem” 2005 tavaszán szintén a Leányban. Részt vettünk a lezárások kiépítésében is, több ajtót én gyártottam. 2007-ben Kovács Richárd barátom – aki az Ariadne Egyesület jelenlegi elnöke - megmutatta nekem a Vacska-barlangot azzal, hogy az egy kis 13 méteres barlang, amelynek egyetlen érdekessége, hogy a legdélebbi barlang a Szirteken. A barlangba bemászva nekem azonnal feltűnt, hogy a fal tövében egy ponton huzat érezhető, és rögtön fel is hívtam rá Ricsi figyelmét.
A huzat észlelésekor megegyeztünk, hogy a két csapat (Ariadne és Szent Özséb) közösen fogja végezni a kutatást.
Ez a megállapodás szóban történt, mint ahogy arról sem szokott írásos megállapodás készülni, hogy ha mondjuk két jóbarát elmegy gombát szedni, akkor hogyan fognak osztozkodni azon, amit majd találnak. Pedig a gomba rosszabb mint a barlang, mert ha azt az egyik megeszi, az kevesebb lesz, ellentétben a barlanggal, amely nem kevesebb, hanem pont hogy több lesz attól, ha kutatják.
De hogy a kutatás a kezdetektől fogva közös volt, azt számtalan helyen (cikkekben, kutatási jelentésben, barlangász listán is) leírták.
2008 tavaszán – kétszer nyolc méter táróhajtást követően – felfedeztük a Rózsát-termet, és a közös kutatás annyira felpörgött, hogy a barlang átlépte a 200 méteres mélységet, ezzel (akkor még) hazánk 3. legmélyebb barlangja lett, és 50 m hosszú termeket, 4 méteres cseppkőoszlopokat fedeztünk fel benne, amelyekhez hasonló addig a Pilisben még nem volt.
A Vacska-barlang 5,8 km-es lett, mire sor került a Legény-Leány-Ariadne-rendszerrel való összekötésére (2010. 12. 12.).
Csak hogy e munka nagyságrendjét el tudjuk képzelni: én például személy szerint csak ezalatt a 3 év alatt összesen kb. 300 napot töltöttem el a Szirteken terepi munkával, a közös kutatás összesen 5 éve alatt pedig (2008-2013) körülbelül 400 napot. Ez csupán a terepi tevékenység, és csak a Szirtek barlangjaiban. Tehát nincs benne a szervezőmunka, a toborzó és oktató tevékenység, a bontások technikai előkészítése, vagy például az ajtók és létrák otthoni hegesztése sem.
De mindkét csapatról elmondható, hogy nélküle nem valósult volna meg a siker, mindketten kulcsszerepet töltöttünk be. Ez egy asszimetrikus szinbiózis volt: az Ariadne Egyesület rendelkezett a szükséges adminisztratív és technikai feltételekkel, mi pedig kiegészítettük ezt fiatalos lelkesedéssel és további élőerővel, valamint hozzáadtuk részemről azt az elszántságot, kreativitást és rengeteg időt, amely nélkül a Vacska-barlang minden állami támogatás és megrendelés dacára is még mindig 13 méteres lenne. Nem véletlen, hogy annak idején előszeretettel emelték ki a felfedezésünk kapcsán a szakma nagyjai a “két csoport közötti példaértékű együttműködést” (lásd pl. a Cholnoky-pályázati kutatási jelentéseket és a 2008-as Karszt- és Barlangot is.)
Ezzel a magyar barlangkutatás történetében szinte egyedülálló felfedezés-sorozattal hazánk harmadik leghosszabb barlangjává vált az egységes barlangrendszer, amelynek kollégáink az “Ariadne-barlangrendszer” nevet adták.
A kutatás ezután is közösen zajlott, sőt később már nem csak a Vacskában, hanem pl. az Ajándékban is (elsősorban a Rémkőháti-terem felfedezése), és ennek eredményeként 5 év alatt (2008-2013) a Csévi-szirtek addig összesen 5 km-nyi barlangjából összesen 15 km-nyi lett.
Már csak az volt hátra, hogy az Ajándék-barlangot is hozzákössük a rendszerhez, ezzel ugyanis a szintkülönbség (az Ajándék bejáratától a Vacska mélypontjáig) elérte volna a 275 métert, amellyel akkor – még egy évvel a Bányász-barlang rekorddöntése előtt vagyunk – Magyarország legmélyebb barlangja lett volna. Ma ez már csak egy holtversenyhez lenne elegendő, de ettől függetlenül is a Vacska és az Ajándék által közrezárt “fehér folt” valószínűleg tartalmaz annyi járatot, hogy a kutatás intenzitásának a további fokozásával a “hazánk leghosszabb barlangja” cím is elérhető lett volna.
Ennek dacára (vagy éppen emiatt?) 2013-ban barátaink a Csévi-szirt összes barlangjából kizártak
- ezt azért tehették meg, mert a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (azon belül is néhai Juhász Márton szakreferens), mint a barlangok törvény szerinti vagyonkezelője, ebben segítette őket.
És bár azóta is történtek a Csévi-szirteken látványosan kommunikált felfedezések (amelyekről általában nem sokat árulnak el), a korábbi exponenciális tendencia nem folytatódik, a Vacska-Ajándék összekötésről sincs semmi hír, sőt a nyilvánosságra hozott adatok alapján a 2013 óta eltelt 3 év alatt összesen nem fedeztek fel annyit járatot, amennyit pl. 2009-ben – amikor még fékezetlenül haladt a közös munka – egyetlen év alatt fedeztünk fel.
Tíz év tíz percben.
A fenti kutatás történetét az alábbi videó nagyszerűen összefoglalja. (Alatta a cikk folytatódik!)
Ilyen előzmények után egész más színben tűnik fel a Barlangnapok Csévi-szirtekre való meglepetésszerű szervezése. Főleg, hogy külön kihangsúlyozták, hogy ezzel meg kell ünnepelni azt is, hogy 25 éve kutatják a Csévi-szirteket.
Gyakorlatilag az egész szakmai közösséget meghívják ünnepelni egy nagy-nagy bulira, amelynek apropóját többek között éppen az adja, hogy sikeresen megszabadultak tőlünk.
EZ EGY JÓL MEGTERVEZETT PROVOKÁCIÓ, amelyhez a Társulat asszisztál, mi pedig nem tehetünk mást, mint ölbe tett kézzel nézzük, hiszen ha bármi módon megpróbálnánk megakadályozni – például felhívni a figyelmet arra, hogy sorozatosan fittyet hánynak azokra a természetvédelmi szabályokra, amelyeket korábban (legalábbis velünk szemben) olyan vehemensen védelmeztek – akkor mi lennénk a gonosz kerékkötők.
De vajon miért jó az MKBT-nek az, hogy nevét adja egy kisajátított területre szervezendő Barlangnaphoz?
Barlangnapot szervezni ugyanis nem könnyű, de vannak olyan barlangász egyesületek, amelyek képesek azt a Társulatnál jobban megszervezni. Ilyen esetekben azonban régebben tudomásunk szerint felezni szoktak a bevételen az MKBT-vel. Viszont 2012-ben az akkori csévi-szirti Barlangnapok bevételét az Ariadne Egyesület teljes egészében meghagyta az MKBT-nek (Kivéve persze a büfé hasznát, de azt nem ők bonyolították, hanem “egy ismerős” oldotta meg szokatlanul drágán…) Akkor az MKBT nagyságrendileg fél millió forint bevételt termelt, idén is kb. hasonlóra lehet számítani.) Reméljük, hogy ez csupán véletlen egybeesés, és nem arról van szó, hogy a Társulat ilyen banális megfontolások alapján hozta volna meg a döntését…
Az okától függetlenül döntésüknek üzenete van.
Ezzel ugyanis kifejezik azt, hogy a barlangász közösségben nincsen más szabály, mint az erősebb kutya elve, azaz amelyik csoportnak több erőforrása (több tagja, több kapcsolata, több médiafelülete, több pénze) van, az bármit megtehet azokkal, akik politikailag gyengébbek. Ezt jelentené az MKBT nagy megújulása…?
Pedig – állítólag – már az Ariadnések is szeretnének “valahogyan” békülni.
Legalábbis a Társulat elnöke erről tájékoztatott, amikor tiltakozásunkat fejeztem ki nála a Barlangnapok rendezésének az ilyen módja ellen.
Erre a békülésre remek lehetőségük lett volna, ha a barlangnapok szervezését azzal kezdik, hogy megkeresnek minket, mint az érintett barlangok (különösen a Vacska) társ-felfedezőit.
De ha már elszalasztották ezt a lehetőséget, hát feldobtunk mi egy másikat:
Hozzájárulást kértünk a DINPI-től a Vacska-barlang látogatásához a rendezvény idejére.
Végül is attól még, hogy kutatási engedély van kiadva egy barlangra, látogatási hozzájárulást elvileg kaphatunk, túravezetői igazolványom is van, hát beadtam egy kérelmet.
Ezzel a kérelemmel a Barlangnap magas labdája, amelyet az Ariadne Egyesület feldobott, átkerült a DINPI térfelére.
a) Ha adnak hozzájárulást, akkor a Barlangnapokon lemehetünk a Vacskába, és így nyilvánvalóvá válik, hogy a Csévi-szirt nem szűnik meg létezni attól, ha mi odamegyünk, és ezzel a felismeréssel kollegáink már el is indulnának a békesség felé vezető úton.
b) Ha pedig nem kapunk hozzájárulást, akkor azzal a DINPI kifejezi, hogy immár Juhász Márton nélkül is fenn kívánja tartani az Ariadne Egyesület különleges támogatását, ezzel megerősítve őket abban, hogy a jövőben sem szükséges semmiféle kompromisszumra törekedniük.
A DINPI válaszát követően folytatjuk a cikkünket.
——————————————————————————————————————-
Frissítés:
A Vacska-barlang látogatására irányuló kérelmünket a DINPI elutasította.
“a barlang látogathatóságára vonatkozó korlátozás miatt”
Ez a korlátozás pedig nem más, mint hogy a barlang csak kutatási céllal látogatható.
Egyébként mióta 2013-ban (a kizárásunk után) beadtam egy látogatási hozzájárulás kérelmet, utána “jelölődött be” ez az opció a barlangnyilvántartásban. Az Ajándék-barlang korábban is ilyen volt, de az Ariadne-rendszer csak 2013 óta.
De akkor hogyan lesz ott többszáz fős barlangnap, tucatnyi különböző túrával?
Ezen kognitív disszonancia feloldását mindenkinek a fantáziájára bízzuk. Elvégre előfordulhat az is, hogy egy ilyen rendezvény kutatásnak minősül, például azt kutatják, hogy száz emberből álló mintában hány baleset történik – erről lásd a következő cikkünket.
——-
A barlangnapokról készült videónkat pedig itt lehet megtekinteni: