Megszoktuk, hogy a barlangajtók általában a barlangok bejáratánál vannak, de vajon gondolkodtunk-e már azon, hogy ez miért van így? Vagy csak elfogadtuk, hogy ez a szokás és kész. De miért ne lehetne egy ajtót a barlang mélypontjára tenni?
Csapatkép az Ajtóval, a régi mélyponton
Olyan, hogy egy amúgy is lezárt (és nem idegenforgalmi) barlang belsejében további, belső ajtók legyenek, viszonylag ritkán fordul elő. Kiváltképp a mélyponton (vagy az alatt) ritkán találunk ajtókat. Eddig két ilyen szituáció volt, az egyik a Pál-völgyi- kontra Mátyás-hegyi- összekötés (2001), amikor az összekötés helyére került egy ajtó a Bekey Csoport akaratából, a Pál-völgyi-barlang zártságának a biztosítása érdekében, valamint a másik eset, amikor a Bányász-barlang új részeinek (2014) a bejáratára került ajtó, az már a BNPI megbízásából.
Ugyanez történt most a Szirén-barlangban, amikor az egykori mélyponton, a 2017-ben általunk felfedezett új szakasznak, a Denevér-ágnak a bejáratára került egy ajtó.
Az ajtó, már bebetonozva
A szokatlan lépés egyébként érthető: Az Igazgatóság hiába írja bele a barlangra kiadott látogatási hozzájárulásokba, hogy “a 2017-ben felfedezett új szakaszokba bemenni tilos”, azt a terepen ellenőrizni lehetetlen, így ha be akarják tartatni, akkor ahhoz kell egy külön ajtó. (Egyébként ezzel a logikával le kellene zárni pl. a Fekete-barlang Torda István-ágát, a Diabáz-barlang Szép-ágát is.)
De a Nemzeti Park Igazgatóság megrendelte az ajtót az egykori mélypontra, mi pedig elkészítettük, elegánsan, szépen, jól. Ehhez egy mázsa sódert vittünk le, egy zsák cementet, 20 liter vizet, vödröket, pajszert, fúrógépet, és persze magát az ajtót. Mindezt hárman: én, a nádszálvékony Vivien, és a 11 esztendős Hunor. A barlangról tudni kell, hogy az egész egy hatalmas akadálypálya, semmi másból nem áll, mint szűkületekből és kitett mászásokból. Közönséges halandók a régi mélypont (az ajtó helye) közelébe se szoktak eljutni, pedig az igazi sportos mászások azután vannak… Sokak szerint a barlang kötéltechnikás, de mi mindigis kötél nélkül jártuk, mert különben reménytelenül lassú lenne a sok szűkület miatt.
Na ide vittük le a fent említett holmit, a sódert például 3 db zsákba szétosztva, mert nem csak hogy nem bírtuk volna el, de a szűkületeken át sem fért volna. Az ajtó helye 45 m mélységben van, de oda nem egyenesen vezet az út: van egy kötélhágcsós kürtő, ahol a mélypont felé haladva felfelé megyünk, itt egészen a bejárat magasságáig fel kell mászni, hogy aztán utána újra lefelé menjünk, majd megint fel, majd le… A kürtőben én húztam fel kötéllel a dolgokat. Közben azon gondolkodtam, hogy soha sehol nem volt még ilyen, hogy egy barlangban felfelé szállítottunk volna betont… A kürtő tetején nyílik oldalra a Szűkület, nagy Sz-szel, amely egy 5 méter hosszú lapos kuszoda, amin nekem dupla aláöltözetben már ki kell fújni a levegőt a tüdőmből ahhoz, hogy átférjek. Visszafelé, amikor már fáradt vagyok, ez az 5 méter akár 5 percig is eltarthat. Na itt a Huni egyesével tolatva húzogatta át a zsákokat, összesen 13-szor járta meg a Szűkületet, mire leértünk. Egyébként pedig rövid élőláncot alkotva adogattuk az anyagot, és így lépésről lépésre deponálva haladtunk lassan, de útismétlés nélkül előre.
Egy napig tartott lecuccolni, utána a következő leszállás alkalmával betonoztuk be. Jó, hogy vittünk fúrót, mert legalább kicsit rendbe tudtuk rakni a Denevér-ág bejáratánál lévő omladék-szűkületet, amelyet 2017-ben a bontás hevében nem építettünk ki “jenősre”. Jó kis deréktörő cikk-cakkozás volt átmenni rajta, de most megszépítettük, így végül a lezárás dacára is tágabb és kényelmesebb lett, mint előtte volt. Mivel maradt elég sok beton (ilyen se gyakran van), ezért az ajtó beépíteése után még az egész omladékot egy kicsit összefogattuk, hogy a nagy tágítgatás után meg ne induljon. Szóval tényleg nagyon szép lett a lezárás, szebb, mint ahogy elképzeltük. Egyetlen hátránya, hogy szerintem rajtunk kívül nem fogja látni soha senki…
Belülről kifelé nézve, nyitott állapotban
Má megént ojan titkokat mesélsz el — dicsekvésből — amin többen fel fognak akadni. Amúgy gratulálok… Szia! Kraus S. MÁS Ha jövőre egyszer a kis csapatoddal meg akarjátok látogatni a Baradla Agteleki részét és a Rákóczit, egy autónyi embert vállalok. (Baradlára van engedéj, a Rákóczinak meg a leírását csinálom) MÁS Kellemes Ünnepeket és eredményes jövő évet Neked és a Csapatod tagjainak! Ne feledd, hogy új kut.vez. kerítendő, ha és ahol még akarsz tevékenykedni! Szia ismét! K.S.
Boldog Úly Évet!