Évek óta nem jártunk a Diós-pataki víznyelőben, de januárban végre sikerült beütemezni egy villámlátogatást.
A bejárat még megvolt, csak a faleveleket tömte bele a szél, de ettől még be lehetett jutni. A várakozásunknak megfelelően (ugyanis régóta fagy volt) a bejárati kuszoda és a folyosó (a régi rész) porszáraz volt, sőt még kis jégsztalagmitok is voltak.
Kis jégsztalagmit a bejáratban. Ez se valami szép, de ez, mármint a barlang bejárata 2015 óta (még) nem omlott be.
Az új rész legeleje, tehát ahol még 2015 októberben átjutottunk az omladékon a folyosó tetején, ahol kétfelé folyik a víz, az ún. “Féreg-járat” kezdete azonban, amint az várható volt, ismét be volt omolva (Lásd itt: https://www.youtube.com/watch?v=Jd_F8YDcx3g).
Ezzel nem lehet mit kezdeni, mert egy nagy keresztmetszetű járat tart felfelé, óriási kövekkel és köztük sóderrel, és árvizek esetén felülről érkezik a víztömeg, kimossa a kövek közül a sódert, és beomlik a mindenség. Egy komoly betonozott támfalra lenne szükség, mert előbb-utóbb (évtizedes távlatban) a felszínre fog kinyílni a járat teljes szelvénnyel, a folyosót pedig utána teljesen feltölti majd a törmelék. Ugyanis pontosan a felszínen megfigyelhető nagy berogyás alatt vagyunk, ott, ahol a patakmeder elvégződik.
A barlang alaprajzán itt található a szóban forgó hely:
.
Jól látható, hogy ezzel a barlang érdemi része, közte a mélypont (a Píthatatlan-szifon), valamint a cseppköves Bíborbanszületett-ág elzáródott (ezeket a részeket lásd egy korábbi videónkban: https://www.youtube.com/watch?v=qT-JP_SPRqs).
A természet begyógyítja a sebeket… Kár, hogy így a kutatás sem tud folytatódni. Persze, ki lehetne újra bontani, de ezt már kb. 3-szor megtettük, és az az igazság, hogy már únjuk.
