Új barlang a Hármashatár-hegyen – a Királylaki-barlang

2011 szeptember végén a Hármashatár-hegy ÉK-i oldalában egy földalatti létesítményben kirándulva egy huzatot ontó, frissen kibontott barlangra lettünk figyelmesek. Láthatóan a huzatot követve tárták fel ismeretlen elődeink, utóbb kiderült, hogy Szenthe István és társai voltak az első felfedezők, ám a nyitott barlangot ezt követően rövid idő alatt egymástól függetlenül többen is észrevették.

Az azóta már 380 méter hosszú, 35 méter mély, képződményekben gazdag barlangra Szenthe Istvánt megelőzve az Ariadne Egyesület szerzett kutatási engedélyt.

A mesterséges táró első szakasza

Egyes vélemények szerint dolomitban nem képződnek komoly barlangok. Ezzel szemben a Királylaki-barlang csodálatos kristálybevonataival, borsókő- és cseppkőképződményeivel valamint viharos erejű huzatával nyugodtan tekinthető egy teljesen új, nagy budai barlangrendszer első szakaszának.

A táró – amely egyesek szerint gáztározó, mások szerint atombunker lett volna – két metróalagút-szerű folyosóból és kisebb, téglával kifalazott gyalogos folyosókból áll, és egy helyen a burkolatlan oldalfal hasadékából tört elő a huzat (nyáron kifelé, tehát alsó bejárat). Itt az egykor áramló oldatok által omlóssá mállasztott kőzetsáv mentén a huzatot követve könnyen lehetett vésni, itt Szenthéék kibontottak kb. 5 méternyi négykézlábas tárót, amely egy tágas, függőleges hasadékba torkollott, ennek végpontján azonban már nem ők jutottak tovább, ugyanis időközben a barlang “gazdát cserélt”.

A Szenthe és társai által feltárt hasadék végpontja átbontás előtt

Karfiolszerű kiválás

A hasadék aljáról  rövid bontással megnyíltak a belsőbb részek, előbb egy lapos, felszakadt terem, ahonnan szabad volt az út a murvabánya-szerű felső szakaszba és a különleges képződményekkel sűrűn díszített alsóbb részek felé is, ahol a Ku-klux-klán sisakra emlékeztető visszaoldott függőcseppkövek és más szépségek rejtőztek.

A huzat rendületlenül söpör végig a barlangon, a további feltáró kutatást többek között a kristályok szépsége akadályozza, ugyanis a végpontokon nem lehet semmihez nyúlni anélkül, hogy ne törne-zúzna köztük az ember.