Királylaki-barlang

A 300 méternél hosszabb barlang a Hármas-határ-hegy ÉK-i lejtőjén,  a Tábor-hegyi-barlang közelében, közvetlenül a házak felett található, a turistatérkép által is jelzett mesterséges táróból nyílik. Szenthe István és társai bontották ki, a nyitott barlangot azonban egymástól függetlenül többen is észrevették, végül a kutatási engedélyt nem ő, hanem az Ariadne Egyesület illetve Szabó Zoltán szerezte meg. (Szenthe István egyébként a mai napig nem láthatta a barlangot, amelyet lényegében ő fedezett fel.) A barlang felfedezése körüli “valóságszabályozásról” itt írtunk.

A barlang tűzköves dolomitban oldódott ki, ami meglepő, ugyanis a dolomit állítólag nem igazán alkalmas tágas járatok kioldódására. A barlang bejárati szakaszán a kovasav által átalakított, krétaszerű, könnyű, mállós kőzet alkotja a falakat, egyes járatai az ép anyagú, de murvásodó dolomitban felfelé harapózó, veszélyes, omladékos murvabánya-szerű szakaszok, míg más járatok falait csodaszép képződmények borítják. A járatok talpán egyes helyeken lerakódott homokszerű rétegek egykori dinamikus vízmozgásra engednek következtetni.

A sokféle képződmény közül jellegzetesek a talajt borító vaskos kalcitkérgekről felfelé növő nyeles borsókövek, a falakon ülő pengevékonyságú kalcitlemezkék, a mindenféle tűs kristályok, és a pára által visszaoldott cseppkövek.

A barlangot magába foglaló táró két hatalmas, kibetonozott, körszelvényű alagútból, és az ezekhez vezető keskenyebb folyosókból áll, és gáztározóként vonult be a köztudatba, de egyesek szerint atombunker volt. A barlang a bejárati négykézlábas vágat után egy porló falú, 20 méter mély hasadékkal folytatódik, amelynek az alsó felén már megjelennek a képződmények. Ezután jön a szűkület, amely mögött kettéágazik egy murvabánya jellegű részre, amelynek a falból kiesett tűzkőgumók az aljzatán hevernek, valamint egy enyhén lefelé tartó, visszaoldott cseppkövekkel is díszített, mindenütt borsókővel és kalcitlemezkékkel borított, szűkösebb szakaszra. Innen ered a huzat is, amely olyan erős, hogy a barlangban mozgó emberek porát messze elhordja. A további kutatást éppen a szép képződmények akadályozzák, mert csak a kristályos szűkületek szétvésése árán lehetne előre jutni.

A barlang jelenleg két helyen is le van zárva, a képződményeket rejtő szakasz előtti szűkület után, valamint közvetlenül a felszínen, a táró bejáratára is került egy ajtó, ezek a Duna-Ipoly Nemzeti Park finanszírozásában készültek el, akárcsak a bejárati hasadékban lévő létra.

(A fotók Slíz György felvételei)