20 év után ismét növekedésnek indult a Naszályi-víznyelő. Tágas, cseppköves és tiszta részt találtunk a -50 méteres mélységű felső zónában, a barlang egyik legtávolabbi vidékén, az Ó-kürtő tetejéből kiágazva. Az új szakasz, a Sasnevelde-ág egyébként egy eddig ismeretlen fő huzat- és denevérútvonal, amely talán majd elvezet a 2017 őszén (szintén általunk) feltárt Forradalmi-ággal való összekötéshez.
Az új részt javát még nem tudtunk alaposan bejárni, mert csak egyikőnk fért át a második végponton (a Homokkő-kapun), így egyedül lévén inkább csak az állva járható szakaszokat derítette fel. Mindenesetre a barlang össz-poligonhossza 100+ méterrel nőtt, ezzel átlépte a 2 km-t.
(Frissebb cikk: http://foldalatt.hu/folytatodik-a-naszalyi-felfedezes-a-q-kurto-es-az-igazi-mok-terme/6928/)
Hogy kerülünk mi a Naszályra?
2017-ben kaptuk meg a kutatási engedélyt, miután előző évben a barlang addigi gazdája, a Troglonauta Egyesület befejezte a kutatását. Ennek oka az volt, hogy egy téves koncepció alapján ők a mélyponti szifon bontását erőltették 15 éven kersztül, különösebb eredmény nélkül.
Ezután két évnek kellett eltelnie, mire sok egyéb kutatnivalónk mellett eljutottunk a Naszály tetejére, előbb a szomszédos Idegrendszer-barlangban feltárt Forradalmi-ág, aztán más (Bükki, Pilisi) kutatások vették el az erőt.
A Naszályi-víznyelő (színes) és az Idegrendszer (fehérrel) együttes alaprajza (már a Forradalmi-ággal)
Úgy voltunk vele, mint amikor valaki egy váratlan nagyszerű ajándékot kap, és sokáig csak nézegeti, de nem meri kibontnai, mert tudja, hogy ha meghúzza a masnit a dobozon, akkor az utána meg fogja változtatni az életét. De most végre rászántunk három napot, hogy bejárjuk a víznyelő járatait. Az első napon máris továbbjutás történt.
Kürtőmászás barlangi sassal és az államellenes bontás
Minap téma volt a barlangász fórumon, hogy a kürtőket drónnal lehetne feltérképezni. Mi továbbfejlesztettük az ötletet, drón helyett sast vetettünk be. Váratlan segítség érkezett ugyanis a szűk járatok felderítéséhez Sas Dóri személyében 
mert ő még oda is befért, ahová még az amúgy rekordvékony Szlovik Máté sem.
Jó érzékkel a bejárattól legmesszebbi részen kezdtük a barlang tüzetes átvizsgálását, mondván, hogy nyilván ide jutott az elődeink részéről hosszegységenként a legkevesebb figyelem és energia. Ezt úgy kell elképzelni, hogy minden létező lyukba benéztünk, illetve leginkább belegyömöszöltük a Dórit.
Végül egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a denevérkijelölésre felfigyelve találjunk egy kisebb (20 méteres) új szakaszt bontás nélkül, amely kitör az ismert rész hasadékából, és egy vadul huzatoló végpontban végződik. Ide egyébként éppen én másztam fel, mondván, hogy “na még azt az egy rést ott a kövek között megnézem”, de nem vártam tőle semmit, csak a rend kedvéért akartam megnézni. Már majdnem visszafordultam, amikor megcsapta a huzat az arcomat, utána persze megtaláltam a denevérkijelölést is. És meglepő módon át is fértem, tehát ehhez a barlangi sast pont nem is kellett bevetni.
Ez a kis új szakasz két végpontban végződött, mindkettő erősen huzatolt. A jobb oldali volt magasabban és a Dóri bebújva egy nagyobb térbe látott fel, ezért másnap azt kezdtük el bontani. Ez a végpont lett az Államellenes-bontás, mivel felfelé kellett egy szűkületbe belecseppkövesedett köveket szétverni, és a törmelék az arcunkba hullva néha állon vágott. De közben úgy fújt a huzat, hogy a fúráskor felfelé esett a kőpor!
A szűkület alját mésztufakéreg alkotta, de ez szerencsére egymástól elkülönülő rétegekből állt, közötte agyagfilmekkel, így pajszerrel könnyedén szét lehetetett verni, alatta pedig agyagban kényelmesre lehetett bővíteni a szelvényt.
Harmadnapra már csak ketten maradtunk, Máté meg én. Kemény munkával átjutottunk az Államelles-bontáson, és felette 50 méter poligonhosszúságú, kényelmes, száraz, lecseppkövesedett aljzatú járatot találtunk, amelyet rögtön fel is térképeztünk. Ez a járat teljesen elhagyja azt a hasadékot, amelyből eredetileg kiágazott, és össze-vissza tekergő, labirintus jellegű, és szép ívesre oldott falú rész. A végpontja egy felfelé tartó törmeléklejtő feletti légrés volt, amely mögött komolyabb omladéktorlasz látszott. Utóbb kiderült, hogy a járat szűkülését egy a mészkőben lévő vékony (1m alatti vastagságú) homokkőréteg okozza. (Ez a hely a Homokkő-kapu nevet kapta. Kicsit olyan jellegű volt, mintha a Kiss Péter-barlangban lennénk, és a Mindenszentek-teremből bontnánk felfelé a Holtak-kapuját.) Bár reménytelennek nézett ki, mégis sikerült rajta átjutni, utolsó erőnkkel és az utolsó darab hiltipatronunkkal. De már csak Máté fért át. Így ő a mögötte található termeket is már csak nagyjából járta be, aknákba nem mászott le, kürtőkbe nem mászott fel. Én lélegzetvisszafojtva figyeltem, ahogy egyre távolabbról magyarázta a maga kimért precíz stílusában, hogy éppen merre jár. Olyan volt, mint ha valami rádióközvetítést hallgatnék. De ha nem mondott volna semmit, akkor is hallottam volna a léptei nyomán guruló kövek visszhangjából, hogy valami nagy térben tartózkodik.
Az Ó-kürtő alsó szakasza egy friss fotónkon. (De ez még régi rész, 1996-ban mászták ki). Fotó: Slíz György; Asszisztált: Szlovik Máté, Sas Dóri
Sajnos a belyukadáskor egy kisebb szabotázsból fakadólag nem volt nálunk semmilyen fényképező eszköz, így nem tudunk az új részről képekkel szolgálni. Még telefont sem vittünk le, de így legalább nem zavart minket, hogy már este 10 elmúlt, és még javában bontunk. Ismert, hogy ha én benézek egy végpontba, és megfújja az arcomat a huzat, akkor nullázódik az időérzékem, így akármeddig képes vagyok maradni, általában addig, amíg a nép körében ki nem tör a lázadás. Most azonban Máté volt a nép, hasonló vagy talán még nagyobb lelkesedéssel. Végül egyébként hajnal kettőre értünk ki, így ajtótól ajtóig 16 órásra sikerült ez a leszállás.
Egyelőre tehát a Homokkő-kapun túli részek térképe sem készült el, így fogalmunk sincs, merre járunk. Nem zárható ki, hogy a Forradalmi-ág közelében vagyunk, de az is elképzelhető, hogy teljesen másfelé (mi ennek örülnénk a legjobban). A homokkő-kapun túli rész valószínűleg legalább 100 méter lesz a poligonon, így már átlépi a víznyelő hossza (korábban 1900m) a 2 km-t.
(Az persze más kérdés, hogy a barlangot bejárva az a benyomásom alakult ki, hogy egy alapos poligonozással az a két kilométer simán meglenne három is vagy még több. Régen ugyanis, amíg nem használtak lézert, divat volt a poligonnal spórolva térképezni, az volt a jelszó a kisebb kiágazásoknál, hogy “azt majd rárajzoljuk”.)
A barlangról szóló összefoglaló oldal itt olvasható: http://foldalatt.hu/cserhat-matra/naszalyi-viznyelo/
A barlangról szóló film (amelyet remélhetőleg majd újabbak követnek) pedig itt látható: www.youtube.com/watch?v=6atKpPMz9tw
