Barlangföldtani túra a
Ferenc-hegyi-barlangban
1: A Bejáraton lemászva érünk az első gömbfülkébe. A felszínre nyitás (?) dátuma van a főtére vésve: 1949. VI. A kőzet résein gyökerek lógnak be, az aljzat száraz, ezért a csomagokat itt szokták hagyni a látogatók.
Jól látszik a kőzet rétegzettsége, de a gömb formája ezektől függetlenül fejlődött ki. A szemben levő (K) falon kb. 20 cm széles, világosabb sárga réteg látható. Közelebbről nézve apró (1–2 mm) szemcséket tartalmaz az alsó része. Ez egy homokkő réteg, ami ebben a barlangban és más üregrendszerekben is felismerhető, azonosítható eocén kőzetréteg. Középmagasságban (kb. 60 cm) a réteg megszakad és jobbra (D) 10 centiméterrel elvetődve folytatódik.
A lefelé vezető lejtő tetején tőlünk balra (NY) helyükről kimozdult kőzettömbök vannak. A főtén néhány centiméternyit kicsúszott, réteglap mentén elvált kőzetblokk lóg.
A lejáró szabályos körszelvényű, a kőzetrétegek itt sem okoztak kisebb formákat. Az egyenesen tovább vezető járat főtéje szintén gömbfülke, de ide most nem megyünk be. Jobbra (K) a főte magasságában vékonyan rétegzett (2–30 mm) sárga üledék tölt ki egy kb. 30 cm széles hasadékot. A kitöltés bal széle felé (É) kisebb cseppkőlefolyás van.
2: A kis letörésen lecsúszva visszafordulunk. Jobbra (NY) a kitöltött hasadékban kb. 1,5 m magasan kavicsok csillognak. A legnagyobb 5 cm, de többségük 5–15 mm nagyságú. Kicsit lejjebb, sőt a barlangászok által simára csúszkált aljzaton is ott csillognak a jól gömbölyített kavicsok. Feljebb (2 m) a vékonyan rétegzett kitöltés mellett, attól függetlenül halmozódott fel a kavics, vöröses üledékbe ágyazódva. Úgy látszik, hogy a kétféle anyag bejutása és lerakódása nem egy időben történt; valószínűleg a vékonyan rétegzett az idősebb.
Tőlünk balra (D) az elkeskenyedő repedésben baritkristályok alkotnak összefüggő kérget. A felület kissé tagolt, sötétebb barna színű (kovás?) anyaga látható.
A hátunk mögött (K) levő falon derékmagasságban egy határozott, egyenes repedés húzódik, egy kőzetcsúszási felület. (Dőlése 360/20°) Az alatta levő tömeg centiméternyit megsüllyedt.
3: Átbújunk a Kék cápák-termébe. (A névadó felirat már nem látszik.) A főte 3 nagy gömbsüvegből áll, amiknek szabályos ívein a kőzet réteghullámai barna vonalakként látszanak (szelvény). A középsőben vörös színű, koncentrikus vonalakkal színezett sávok vannak, ami esetleg a kovásító oldatok színező hatása lehet. A legtávolabbi gömbből néhány gyökér is belóg.
A falak alsó részén már a kőzet rétegei szerint tagolt a felület, de az agyagos réteglapok mentén vannak a bemélyedések. A tiszta mészkő szakaszok (réteg) emelkednek ki, ami a terület barlangjainak formakincsében egyedülálló. Oka (még) ismeretlen, talán a kovásodással lehet összefüggő.
A tiszta kőzetfelületeken látható körömbenyomat alakú és méretű formák a tömegesen felhalmozódott eocén korú „óriás egysejtűek” kioldódott maradványainak helyei (Discocyclina).
A terem főtéjénél végighaladó törésfelület nehezen látható (lásd szelvény), de fontos jelenség. A terem jobb (K) oldalán 1,2 m magasságban vízszintes jellegű repedés húzódik. Az alsó tömb néhány centiméternyit oldalirányban és lefelé mozdult. (Hasonló az előző helyen látott elmozduláshoz.)
4: Le- és átmászunk a jobbra (K) levő kiszélesedő járatba. A felületeken sötétszürke por (?) rakódott le az évek során. A főtét itt is nagy gömbüstök ívelik, amik átvágják a kőzet sötétebb (agyagosabb) réteghatárait. A felületek mállottak, körömmel karcolhatók. Fent és az oldalakon levő repedések többségében vattaszerű anyag fehérlik. Ez a repedéseken beszivárgott vízből kiváló lublinit („montmilch”) rendkívül vékony kalcitkristályaiból áll.
Kőtömbökből álló kis teraszon vagyunk. A bal (K) oldalon kisebb (méteres) gömbfülke mélyül a falba alul. Ebben fekete porral fedett repedés húzódik, egy törési sík hasadéka. (Fent a járat felső részén ezzel párhuzamos másikat is lehet látni.) A törés nyomvonala a túloldali (jobb, NY) falon is jól látszik.
A kis gömbfülke Déli falán közel függőlegesen 5–15 cm szélesen, kicsit sötétebb anyaggal kitöltött hasadék látszik. Fölötte, a gömbfülke szélénél már 20 cm vastagon húzódik ez az anyag. Megfordulva a Воcskai-kürtő felé vezető járat középvonalában és e fölött is követhető ennek vonala. Kb. 2 m magasan vékonyan rétegzetté válik, amit a rárakódott por tesz jól láthatóvá. Ez a kitöltés az egész járat („terem”) Keleti oldalán végig követhető kisebb foltokban. Csapásiránya 330–150°.
A Bocskai-kürtő felé vezető járat fölötti kitöltésben kb. 50–30 cm magasságban (is) kalcittelérek kísérik két oldalról ezt az üledéket, itt pedig középvonalában is fut egy erecske. Eszerint a kitöltés a kőzet fő tömegénél fiatalabb, de a kalcitnál idősebb. (A 2.pontnál látott rétegzett kitöltés is hasonló eredetű, annak csapásiránya 335–155°.)
5: A Bocskai-kürtő felé indulva egy kőtömb mellett ereszkedünk le egy méternyit. Ez a tömb a falról billent le ide, alsó oldalán szép baritos felület látható. Mellette már kevés borsókő is van.
A Bocskai-kürtő beszállásánál újra a ferde (fekete poros) törési síkkal találkozunk a jobb (K) oldalon. Mellettünk a bal (NY) falon apró (3–10 mm) baritkristályok csillognak. Néhány gyökér még idáig is lenyúlik.
6: A Bocskai-kürtőn lemászva annak legalján а járatok kereszteződésébe megyünk. (Lemászás közben már látjuk a vastag borsókő-bevonatok leszakadt darabjait is.) Két hasadék kereszteződésében van a kürtő, itt lent csak az Észak-Déli irányú járható, amin Dél felé fogunk majd továbbhaladni.
A Keleti rövidke (kb. 2 m) eltömődött ágban együtt látható többféle jellegzetes kitöltés, kiválás. Belépve ide a bal (É) oldalon kis gömbfülkét látunk, amibe lent Észak felől félig eltömött csőjárat érkezik. Fölötte nagyon tagolt a kőzetfelület, de körömmel nem karcolható, tagoltsága és az üregecskék (Discocyclinák alakja) alapján valószínűleg kovásodott a kőzet, de a későbbi oldatokból kiváló kalcit (?) átitatta, megkeményítette.
A fülke egy részén és kint a járatokban is barna, sárgásbarna borsókő borítja a falak többségét. Sok a letört (inkább leomlott) felület, amiken látható, hogy a kiválás belül fehér, üreges, a borsókő-vonalak a belső részen nem vagy csak alig látszanak. A külső felszínen az egyes gömböcskék néhány milliméter nagyok, de centiméteres csoportokat alkotnak, amik ökölnyi formákba rendeződnek. Alakja ás mérete miatt fecskefészek-borsókő a neve vagy Ferenc-hegyi típusú borsókő.
Fejünk fölött a leszakadt kiválás alatt (?) barna agyag van. Kissé beleivódott a fehér anyagba, és a borsók közti teret is kitölti, tehát utólagos.
Kijövünk a kis oldalágból. Az Észak felé (jobbra) induló járat ferde bal (NY) oldalán fent 2–2,5 m magasan rétegesen fejlődött borsókő és agyag váltakozik vastagon, fel egészen a lejtő tetejéig.
A Dél felé induló hasadék jobb (NY) oldalán fent az 50 cm vastag kiválás alja ívesre alakult. Ezt egy fiatalabb folyamat okozta, de nem állapítható meg, hogy víz vagy gázfázisú folyamat volt-e. (Valószínűbb a meleg levegő párájának lecsapódása.)
7: A járat falait egykor borító kiváláskéreg nagy táblákban szakadt le, amik kitöltik a folyosó alját. A rövid hasadék középhosszánál kis oldalág nyílik a bal (K) oldalon. Ennek alján lecsorgott agyag halmozódott fel. A hasadék tetején a kőzet puha, körömmel karcolható. Egy lapos törési sík fut, ami visszafelé (É) a járat falán jól követhető. Dőlése kb. 026/36°.
A törési sík magasságában a járat Keleti falát 3–5 cm nagyságú, íves bemélyedések tagolják. A kőzet anyaga itt kemény, viszonylag sima. Lejjebb, a kék háromszög magasságától már nincsenek ilyen formák.
Tovább a járatban (D felé) lent egy csőkuszoda megy valahová, jobbra pedig (ÉNY) egy egyenes cső, az előzőnél magasabban. Ezen a szakaszon a bal (DK) fal már nagyobb, 5–10 cm-es bemélyedésekkel tagolt. Ezek a hullámkagylók (scallops) a gyorsan áramló vizű járatok falát tagolják a patakos barlangokban. A Budai-hegység üregrendszereiben még csak a Ferenc-hegyi-barlangból ismertek.
A borsókő kiválás beborította a hullámkagylós falfelületeket, felfelé itt is egyre több van bennük, egyre összefüggőbben maradt még benne a képződmény. A fal alsó részén nincsenek ilyen formák, a felületet többnyire változó vastagon más kiválás fedi. Feltételezhető, hogy az egész fal hullámkagylós volt, de csak ott maradt meg épségben, ahol a borsókő befedte és így megvédte egy későbbi oldó hatástól.
8: A járat aljzatát borító agyagban apró kavicsokat fedezhetünk fel. Kicsit előbbre haladva (DNY) a járat végén felállva a falakon épen maradt borsókő-csoportok láthatók. A fülkében érintetlen morzsalékos agyag az aljzat.
Az ÉNY felé menő széles, de alacsony járat elején jobbra (ÉK) a fal felső része hullámkagylós, egy éles vonaltól lefelé pedig már más jellegű, körömmel karcolható puhaságú. Tovább araszolva kiérünk egy tágabb, magas részre.
9: Az aljzat agyagában itt is sok kavics csillog, feketéllik. Jobbra (K) érkezik a 7–8 pontok között látott kis járat. Ennek alját kőtörmelék és agyag borítja, bal (ÉK) oldala kanálkarrokkal tagolt. Fele magasságban kiváláshíd osztja, ami a járható alsó rész főtéjét képezi. Ez a kiválás (borsókő) lent 20–25 cm vastag, felfelé egyre vékonyodik, míg bent és a főtén már hiányzik, a kőzetet látjuk.
A kis járat tetejének szintjében, attól jobbra (NY) 1,8 m magasságban összekormozott sík kőzetfelület van. Felszíne sima, kemény (körömmel nem karcolható). A kőzet rétegdőlésétől eltérően ez a kb. fél méteres felület vízszintes. A hasadék felé levő szélén enyhe bemélyedés fut ki, ami oldalról világítva jól észrevehető. Ez egy vízszintes főtesík, ami a vízből kiváló gázbuborékok megrekedése miatt alakult ki. A bemélyedő (azaz felfelé emelkedő) „csatorna” a buborékok eltávozásának helyén oldódott a kőzetbe. Ezt és a hullámkagylós felületeket is borsókő borította egykor, amint foltokban ma is látszik. Ez védte meg a kemény, sima kőzetfelületet a későbbi mállástól.
A „terem” jobb (K) falán, ahol a borsókő kéreg hiányzik, mindenütt különböző méretű hullámkagylók csipkézik a kőzetfelületet. Néhol kisebb vízszintes főtesíkokat is lehet találni. Felnézve a kőzetfelületek több helyen ívesre oldottak, és térképen nem szereplő járat(ok) látszanak, amik felfelé haladnak. (Egyszer majd megnézi valaki.)
A kiválással osztott kis járat bal (ÉK) oldalán, a borsókő-híd alatt egy repedés indul bal (É) felé. Hosszan követhető, amint a falban lefelé vezetve eltűnik a törmelékben. Ez is egy tektonikus sík, aminek iránya 040/30°. Súroló fénnyel világítva néhol az elmozdulás okozta vetőkarcok is látszanak, a felső kőzettömeg pontosan NY felé (270°) mozdult el.
A vető vonala a másik falon (NY) is látszik. Ezt követve ahol balra (NY) elkanyarodik a fal, a vető síkjában és a meredek falon is baritkristályok telérei csillognak. A meredek fal iránya 110–290°, itt kavicsok is vannak a repedésben.
A telér mellett állva a főtén NY felé, egy kb. 30 cm átmérőjű csőbe látunk be, ami hamarosan elkeskenyedik. Alját és oldalának alsó részét összefüggő borsókő-kéreg fedi, felső része mállott, körömmel karcolható kőzetanyag. A bal (D) oldalán a kiválás fölött 8–10 cm széles sávban apró mélyedések látszanak; itt a kőzet kemény, sima tapintású. Ezek is hullámkagylók, csak kisebb méretűek. Itt (is) a borsókő védte meg őket a páralecsapódásos oldódástól, ami miatt puha a feljebb levő kőzetfelület. Körülnézve itt kicsit alacsonyabb szinten, több helyen látunk hasonló oldásformákat, nagyobb méretű kagylókat. A lejtős főtén Észak felé nézve több félcső szelvényű áramlási vonalat lehet felismerni, amelyeket vékony kiválás borít.
10: A lent levő baritos telért követve balra (NY) néhány méternyire van a Törekvés-útjának bejárata. A barit-telérrel bélelt repedés 210/85° dőlésű, rajta cseppkőlefolyással fedett néhány kavics is látható. Jobb (D) felső részén kb. 2 m magasan több fekete kavics fénylik.
A Törekvés-útjának repedése szintén barittal fedett felületet alkot 1,5–2 m magasságban. Ennek dőlése 070/72°
A baritos felszín több helyen megszakad, és itt néhány centiméter mélyen kioldódott a kőzet. A hasadék fent balra (É) jól követhető, egy elkeskenyedő „csőben” folytatódik. Ennek kezdete előtt lehajolva két jól fejlett vízszintes főtesík tűnik fel, amiken — oldalról megvilágítva — a buborékok útvonalai is láthatók. Egy központi „árokba” futnak belé, aminek kijárata felénk volt.
Tőlünk jobbra (K) az alacsony, 1,2–1,3 m magasságú főtét borító kiválás (is) erősen visszaoldódott, valószínűleg szintén a páralecsapódástól. A két síktól jobbra (K) kb. 20 cm-rel mélyebben — szintén súroló fényben — egymás mellett több buborékárok fut be egy központi „útvonalba”. Tovább előre (É) a nagyon tagolt főte erősebben (mélyebben, azaz magasabban) kifejlődött buborékcsatornák egymásba futó árkaiból áll. Néhol még bennük van a borsókő, ami megvédte őket.
11. Átbújva az Észak felé vezető kapun, aminek teteje szintén egy mállott vízszintes főtesík, a Nagy Csőhöz érünk. A cső legnagyobb átmérője 56 cm, ferdén kanyarogva jön ki a Bocskai-terem alól. Jobb (K) peremén 20 cm vastag kiválásba ívelődik, ami egyúttal képződésére is magyarázatot ad. A barlang járatainak alján jelentős vastagságú kitöltés (agyag?) volt, amit vastagon borított be а légteres időszak kiválása, a borsókő. Ezt ma is tanulmányozhatjuk a tőlünk balra (NY) levő alsó részen. Amikor a vízszint újra megemelkedett, a barlangban is feltört a meleg víz, de a tömör üledék mellett és fölött tudott csak járatokat oldani a kőzetbe. Így fejlődtek ki a Ferenc-hegyi-barlangra annyira jellemző „ágyúcsövek”. A vízből feláramlása során gáz szabadult fel, aminek buborékai is itt jöttek ki; a Nagy Cső jobb (K) oldalán 1,5–2 m magasan kiágazó karnyi vastagságú félcsövek jelzik útjukat.
A szemben levő (D) falon több méter magasságig függőleges árkok tagolják a felületet, amit alul a borsókövek is beborítottak. Ezek is a felfelé szálló buborékok nyomvonalai.
A Nagy Csőtől balra (NY) 30 cm vastag, rostos szerkezetű, fehér kalcitszivacs csillog. Az alatta levő agyag fölött több méternyire belátni a járatba. A rostos kiválás laza borsókővel érintkezik, ami fölötte illetve mellette fejlődött. A letört kiválásfelület jobb (É) részén 1,2 m magasságban (is) egyes borsók alatt függőleges „agyagfüggöny” bevonat néhány centiméteres rojtjai borítják a felületet. Ezek a rácsorgott majd cementálódott agyagból képződtek.
Ennek a rövid járatnak Keleti végén fönt szépen oldott gömbfülkét firkáltak össze a kedves látogatók. Itt lent, 1,5–2 m magasságban benyúló kiválásperem jelzi az egykori kitöltés felső szintjét. Egészen lent előre (K) és jobbra (D) menő, erősen oldott, de agyaggal és leomlott kiválástömbökkel eltömött járatok indulnak.
12: Balra (É) a régi borsókő kiválás hídja fölötti fülke még ép kiválásokkal borított, néhol kilóg a hullámkagylókkal tagolt kőzetfelület is. A híd bal (NY) törött felületén annak vastagságát és felépítő kiválásait látni. Alsó felületén — az egykori kitöltés helyén — 1–2 cm vastag borsókő nőtt rá. Bebújva a járatba a lenti falakat a csomókban álló „fecskefészek” borsókő összefüggően borítja. Jobbra (K) fent agyagos kitöltés helye látszik, ami lehetővé tette a rostos kiválás létrejöttét. Ez még itt lehetett, amikor a folyosó falait a vastag borsókő befedte. Lent (jobbra, K) itt is felismerhető az eltávozott egykori üledék peremvonala, ami a rövid járat másik végén (É) már mindkét oldali falon jól látszik.
13: A Bocskai-terem Déli sarkába értünk. A járatok kereszteződésében levő kőtömbökre fellépve, visszanézve érkezési irányunkba (D) kb. 1 m széles fülke van, aminek kissé borsóköves főtesíkjába két oldalról is felfutnak a buborékok által kioldott árkok. A kis csövecske egyre szűkülve egy vékony kalcittelér mentén valószínűleg egy másik járatig tart.
14: Felmászunk a Bocskai-terem kövére. Ahol felérünk, feljebb kb. 1 méternyivel a borsóköves Keleti oldalon egy 10–15 cm széles ferde repedés sötétlik. Ez egy 010/30° irányú tektonikai sík, ami mentén a Bocskai-kő leszakadt.
A Kő DNY szélén levő hasadékba (a Kő tetejéről felállva) tudunk benézni. Felfelé jól oldott falak és 210/85° dőlésű barittelér látható.
Lecsúszva a ferde kövön, a főte erősen tagolttá válik. Benne karnyi vastagságú csövek kanyarognak. Amikor még a Nagy Kő eredeti helyén volt, a víz a ferde törési sík mellett tudott áramlani, és eközben oldotta ezeket a csöveket. Tudományos nevük anasztomózis járat, a közöttük megmaradt belógó formák a pendantok.
15: Tovább (az Állatkert felé) a „főútvonalon”, a leomlott kövek mellett jobbra (É) mély hasadék indul. Ennek repedése felfelé barittal van díszítve, iránya 090/70°. Fölöttünk a jobb (É) falon 35 cm átmérőjű cső megy felfelé. Szinten fölöttünk és jobbra visszafelé (DK) 40–50 cm vastag rostos kalcitszivacs töltötte ki a járatot. Ennek alját ívesre oldotta a feltörő újabb víz (vagy a meleg pára áramlása során lecsapódó gőz?).
Az Ablak (Rák) felé felvezető lejtős kő tetejére, jobbra (K) ráhasalva közelről is megnézhetjük a baritos falfelületet, ami kicsit tovább Észak felé egy másik telérrel találkozik, utóbbi iránya 305/80°.
16: Az Ablak (Rák) háromszögletű nyílásán átbújva az útra figyelve mászunk tovább a Mixerbe. (Itt lehet jól elkeverni, attól kapta a nevét.) Balra (DK) látjuk a kormozott feliratot, mellette egy szép, borsókővel bevont feláramlási félcső látszik.
17: Lecsúszunk az Állatkert „termébe”. A bal (D) fal borsókövei alatt a törött részeken fekete csík fedi a kőzetet. Kicsit tovább, a kiszélesedő részen balra (D) lent a beöblösödés alján a falnál barnásfekete üledék dombja sötétlik. Rajta 8–10 cm vastag kiváláskéreg van. Ez a fekete anyag az itt feltört vízben élő, kémiai anyagok átalakításából élő baktériumok tömegének maradványa. Ezt látjuk a falakon is a borsókő alatt. Szerencsére a terem kiválásai még nagyjából épek.
A terem Nyugati végén mélyül le a Zrínyi-akna. A felette levő felirat azt jelzi, hogy aki lemegy az egyre szűkülő járatba, az itt éjszakázik…
Kifelé a Bocskai-teremtől a Bocskai-aknához vezető rövid járaton tudunk menni. A barlang többségéről jól használható térkép van, így más részeit is könnyen megnézhetjük.
A túra leírása 7 alkalommal történt, összesen 15 órát vett igénybe.
- február 7.
—
Következő rész: http://foldalatt.hu/segedanyagok/kraus-sandor-barlangfoldtani-setak/matyas-hegyi-kofejto/