• IMG_8520 retus

Mátyás-hegyi kőfejtő

Barlangföldtani séta a
Mátyás-hegyi-kőfejtőben

1.

A Mátyás-hegyi út felől а sorompóval lezárt úton jutunk a bejáratokig. Az út a geofizikai észlelőállomás számára készült; ennek bejárata a rácsos ajtó, a barlangé a jobbra (K) levő vaslemezes. Ennek beton homlokfala mögött fönt egy mesterséges dombocska gerince kanyarodik a sziklafalhoz; felmegyünk.

A vékonyan rétegzett kőzet világosszürke és sárgásbarna színekkel váltakozik. A 30–80 cm széles sárga sávok az eredetileg szürke üledék pirit-tartalmának oxidálódása miatt lettek ilyen színűek. A szellőzetlen, agyagos tengeri üledékben az elpusztult élőlények szerves anyaga nem tudott rendesen elbomlani, ezért többek között pirit (FeS2) kristálykák is képződtek. A későbbi évmilliók során a repedések és egyes rétegek mentén szivárgó víz lehetővé tette ennek oxidálódását, ez okozza a barnás („rozsda”) szín létrejöttét, a 3 vegyértékű vas-ionok segítségével. (A zöld színt algák és mohák okozzák.)

A milliméter-centiméter vékonyságú lemezcsoportok között 10–20 cm vastag, tömör anyagú rétegeket is fel lehet fedezni. Ezek erősen változó vastagságúak, alsó és felső határuk is hullámos, gömbded. (A kiálló sziklabütyök oldalán 2 m magasan láthatók legfeltűnőbben.) A tengerfenék mélyebb részein vékonyan rétegzett, erősen agyagos üledék rakódott le, míg a közeli part mellett a sekély vízben magasabb mésztartalmú iszap halmozódott fel. Ez időnként megcsúszott, és a távo­labbi, agyagos fenékre csúszott-hömpölygött le. Ezután néhány év­századig (évezredig?) ismét az agyagos üledék fedte be az aljzatot.

A kőzet felületén apró ősmaradványok vonalait, pöttyeit láthatjuk. Néhol fésűskagyló (Pecten) is felismerhető. Az aláhajló szakaszokon az eső által lemosott talaj- és málladékszemcsék centiméter hosszú, domború formákká rendeződtek, aminek (barlangi) neve vermikuláció.

A kiálló sziklabütyök alatt bemélyedő rész teteje egy ferdén, nagyon egyenesen emelkedő, 3–5 cm széles fehér sáv. Szemmel tovább követve balra (É) ténylegesen egyenes vonalat látunk ebben az anyagban. A szemcsés réteg 1–2 mm nagyságú tűzkőszilánkokból áll. Anyaga a közeli triász dolomitban levő tűzkő-gumók felaprózódásából keletkezett, amit a tenger­parti hullámverés idézett elő az eocén korban. Egyes helyeken megtalálható ez a réteg a Mátyás-hegyi-, Ferenc-hegyi- és a Pál-völgyi-barlangban is.

2.

Balra (É) elsétálva a fal tövében, a geofizika bejá­ratának vonalában az eddigi vékony lemezes, szürke-sárga kőzetfelületet egy sötétbarna foltozottságú fal váltja fel. A kéreg csak 1–2 mm vastag, erősen lukacsos, néhány foltban kalcitkristályokkal borított. Dőlése 230/85°. Egykori kőzet­csúszási felület, amit a benne áramló oldatokból kiváló anyag kitöltött.

3.

Tovább haladunk balra (ÉNY), majd a falat követve kicsit felfelé. A centiméter vastagságú márgarétegek között szürke és sárga szakaszok váltakoznak. A fal­felületeken szép vermi­kuláció-foltok mosódtak össze.

A szemben levő nagy, sima falfelület dőlése 230/80°, nagy foltokban csillog rajta a néhány milliméter vastag kal­citkéreg. Néhol a sötétbarna limonitbevonat is megmaradt. Alsó részén néhány barna folt van, közepén bemélyedéssel, amiben piritcsomó ül(t). Ebből oldódott a vas, ami elszí­nezte a környékét.

Az egymás fölött levő két barna folt között egy 8–10 cm széles, nagyon tagolt rétegcsoport halad ferdén balra (ÉNY) felfelé. Kb. 6 m után egy törési sík miatt fél méterrel magasabban fut tovább — itt ennyi elmozdulás történt valamikor.

4.

Továbbra is ÉNY felé haladva leszakadásnak indult kőtömbök alatt befalazott üreghez érünk. Ez a Mátvás-hegyi-barlang Padlás járatainak egyik ága. A falazat mellett gömbüstös formák látszanak, fölötte pedig átkovásodott hasadék fut ki a fejtőbе. (Nem tanácsos piszkálni!!!) Közepén barit-telér van.

Az omlott (megmozdult) tömbök bal (ÉNY) határvonala egy kőzetcsúszási felület, aminek dőlése 126/65°. A balra mellette levő kőzetblokk alja már Disco­cyclinás mészkő. A kalcitokkal borított felületen néhol látható, hogy hullá­mosan változó egységek is vannak benne, amik vékony rétegecskékből álló márga-zónák. A további részen is hullámos a rétegzettség, de itt már a Discocyclinák tömegét tartalmazó mészkő van túlsúlyban a köztük levő 1–5 cm vastag, agyagosabb réteghatárokkal szemben.

5.

Kb. 4 méternyit tovább haladva 2 m magasan egy hosszú­kás üreg tűnik fel a kalcittal borított falban. Benne cemen­tált üledék rétegcsoportja barnállik. Oldott csőjárat ma­radéka halad tovább egy törésvonalig. Az utána következő felület rendkívül egyenetlen. Ökölnyi–fejnyi simább részek (oldott felületű mészkő) vál­takoznak lukacsos kiválás-fol­tokkal. Valószínűleg egykori üregkitöltés került fel­színre a kőfejtés során.

6.

Néhány méter után elérjük a Moby Dick-barlangot. Efölött is betonozás van, de alatta már beomlott a falazat.

A méretében jelentéktelen üreg kitöltései megérdemlik az alaposabb szemrevételezést. Balra (ÉNY) vékonyan rétegzett üledék tanúfala barnállik, ennek alja fehér és sárga kovás anyagú, ami egy lapos tektonikus síkot kísér (dőlése 010/28°).

Efölött, kisebb foltban törmelék, majd homok méretű szemcsék rétegei halmozódtak fel. A fal többsége azonban vékonyan rétegzett, kőzetliszt (agyag?) szemcsetartományba tar­tozó, változó árnyalatú barna rétegcsoportokból áll. Felül, a gömbüstben levő kb. 40 cm vastag üledék éles határral kü­lönül el, és sokkal világosabb színű.

Az ívesen oldott kőzet-főte egyes foltjain gyufafejnyi apró lukacskákkal díszített, legszebb а Mоbу felirat végén látható. Ez a márgás kőzetre jellemző oldási jelenség. A folt fölött kb. fél méternyire 3–8 cm széles rés fut végig. A mellette levő anyag (és ami kihullott belőle) a fejtő elején látott homokkő réteggel azonos. Kijjebb lépve a réteg jól követhető a sziklákon.

Az üreg jobb (K) oldalán magasba nyúló kitöltés telje­sen eltérő az előzőtől. Ebben rendkívül változó méretű, osztályozatlan, rendezetlen kőtörmelék van agyagba tömören beágyazódva. Ez a jégkor hideg időszakában képződött talaj-folyások anyaga, ami egy felnyílt járaton jutott be a bar­langba. (A Pál-völgyi-kőfejtőben levő Hideg-luk kitöltése teljesen hasonló ehhez.)

A barlang alján levő szemét a jelenkor terméke. Fölötte (szintben a bejárat küszöbe alatt kb. 1 méterrel) két, porral fedett kalcitlemez-tömeg ismerhető fel, ha közelebb megyünk. A felhalmozódás kb. 50 cm vastag, fölötte a főtén apadási színlők foltja gyanítható.

Lent a szálkő falak a Mátyás-hegyi-barlangból (is) jól ismert, jellegzetes, ökölnyi oldásformákkal díszítettek. Fölfelé a betonfal alatti fülke kupolája szép gömbüstös, hasonlóan a bejárat melletti kőtömbhöz.

7.

Ennek a tömbnek aljánál indulunk tovább. A tömb széle után 0,7 m magasan tenyérnyi folt, apadási szinlő igazolja az üregben látott feltételezés helyességét. A kőzet felületét Discocyclinák körömnyi vázainak tömege díszíti.

Szürke falhoz érünk, aminek anyagában már egyetlen „köröm” sem látszik. Érdemes visszamenni néhány lépést, és megfigyelni a Discocyclinás mészkő és a fölötte levő, véko­nyan rétegzett márga határát. Egy bal felé (ÉNY) lejtő, növényekkel benőtt ferde lépcsőt látunk, ami nagyméretű tektonikus elmozdulást bizonyít. (Barlangfeltárás szempont­jából is érdemes felismerni az ilyen határ­vonalakat.)

A szürke részen látható, 3 cm-es lukak a paleomágusok mintavételi helyei. Ők a lerakódás egykori földrajzi helyére az üledékben megőrzött mágneses ásvá­nyok vizsgálatával pró­bálnak következtetni.

Egyenes, ferde felület határolja a beugrót. Iránya hasonló az előbb meg­álla­pított mészkő–márga választófelülethez. Dőlése 015/50°, azaz hasonló a Moby Dick-barlangban mért kovás síkhoz.

Följebb egy függőleges falszakaszt barna limonitkéreg borít. Dőlése 020/90° körül hajladozik. Egy élénksárga-barna kovás zóna határolja felfelé, aminek dőlése 360/70°. A kova­sáv közepén centiméter vastag limonit-ér húzódik. A fölénk dőlő nagy falfelület bal (NY) szélén ismét megjelennek a gömbded oldásformák, valamint cementált kitöltések és elvétve cseppkőkéreg roncsai.

8.

Ebben a szintben megyünk tovább a kb. 6 méterre levő sziklakibúvás tetejére, ahonnan gömbfülkéket és borsóköves, cseppköves falrészleteket látunk. A fal tövében rövid hasa­dékbarlang is van. A kőzet itt újra mészkő, de nem a Disco­cyclinás fajtából. A hullámos réteghatárokat vékony, agyagosabb rétegcsoportok alkotják.

9.

6–8 m bozótos szakaszon a növényzet eltakarja a fal feltűnően vékony rétegzettségét. Itt nem a megszokott, hullá­mokat látni, hanem párhuzamos vonalakat. Ez egy őskarsztos üregkitöltés, ami az eocén korban kitöltődött, frissen ki­oldódott üregben rakódott le.

Újabb oldott üreghez érünk, ami fölött már ismét „körömbenyomatos” a fal­felület, ugyanitt limonitos repedés- és üregkitöltés is található.

Egy méterrel tovább a falon 2–2,5 m magasan kalcit-virágok díszlenek. Alaposabban körülnézve visszafelé (jobb, ÉK) is megtalálhatók, míg balra (DNY) a vékony réteges, őskarsztos üledék foltjai ismerhetők fel. Az egykori üreget a belemosódott apró szemcsés iszaprétegek nem tudták teljesen feltölteni, így a megmaradt üregrészekben kalcit-kristályok fejlődtek a későbbi évmilliók során (Karszt és Barlang 1988). A kalcit és a mészkő határán limonitréteg van; az előbb is ezt láttuk.

10.

Tovább (ÉNY) a sarokban 10 cm szélesen „teljes” kalcittelér fut egy mélyedésben, közel függőlegesen. Tőle balra (NY) 3 méternyire, de feljebb borsókővel összefüggően borí­tott falat látunk.

11.

A fal alatti, málladékkal fedett párkány összefüggő­nek látszó mészkő­kibúváson alakult ki. Ennek alsó vonalát követve Nyugat (bal) felé, nagyméretű gömbfülkékkel tagolt részhez érünk (ha le nem csúsztunk). A legurulófélben levő tömb után már valódi barlanghoz jutunk. A szépen fejlett gömbüstök az egész kőzetfelületet tagolják, a főte felülete a Discocyclinák kioldódott vázaitól „köröm­benyomatos”.

A barlang kitöltése változatos, de rétegzett. A tömör, sárga agyagkőtől a több centiméteres, kissé koptatott kavi­csokig mindenféle anyagot láthatunk. A meg­hagyott tanúfala­kon bal oldalon (DNY) szép keresztrétegzettség is van. Ez a barlangszakasz is a Szép-völgy bevágódása során töltő­dött fel vízi üledékkel. Bent a jobb (É) oldali részen a Moby Dick-barlangban látott, agyagba ágyazott durva, osztályo­zat­lan törmelék a jégkori feltöltést valószínűsíti. A ré­tegzett, változatos kitöltés már a jelenkorban mosódhatott be.

12.

Az agyaglejtőn leóvakodva újabb bontott barlangrészhez érkezünk. A falak itt is teljesen oldottak, az üreg telje­sen ki volt (van) töltve. Fölöttünk az oldott felszínű kőzetkibúvásokat kőtörmelékkel rétegzett málladék borítja. Helyzete és jellege alapján kérdéses, hogy ez a hegy eredeti borítása, vagy pedig a fölötte leművelt bánya meddőhányója.

13.

A bányaudvar jelenlegi szintjére ereszkedve a fal alját „várj egy kicsit” bozótban követjük Nyugat felé. Itt van a Mátyás-hegyi-víznyelő, ami a völgyön néha végig­futó vizet maradéktalanul elnyeli, de az az ismert barlangban nem jelenik meg.

Ahol a kőzetkibukkanás véget ér, a vízmosáson indulunk felfelé (ÉNY). Kalcitteléres repedés (dőlése 020/90°) az utolsó felület, aminek kőzete tele van Discocyclinákkal.

14.

A vízmosás vonalát követve NY felé a felső bánya­udvarra jutunk. A kőzetfalra felnézve egy agyaggal kitöl­tött, megdőlt Y alakú forma a legfeltűnőbb. Ennek alsó szára irányában közelítjük meg a sziklafalat.

Az eddigi kőzetektől eltérő, rétegzetlennek látszó, „pöttyös” felülethez érünk. A felületből kiemelkedő néhány milliméteres-centiméteres szemcsék szögletesek, néhányuk vöröses, lilás színű. Ez a triász kori tűzköves dolomit törmeléke, ami a vízparton álló sziklákról hullott-mosódott az eocén tengerbe. Becsületes neve alapkonglomerátum, mert az eocén (tengeri) üledék alapját képezi.

Felnézve az Y jobb oldali (K) sziklája már rétegzett, „eocén-sárga” színű kőzet. (Minden mállik, omlik, nem cél­szerű felmászni.)

15.

A fal alján elindulva (ÉNY), ahol az elhalt algák fekete bevonata nem takarja, jól láthatók a sárga alapanyag­ban levő kőzetszemcsék. Fekete tűzkövek (SiO2 anyagú) és szürke, kicsit koptatott, gömbölyített dolomitkavicsok vegye­sen, utóbbiak között 2–5 cm-es példányok is előfordulnak, a többi ennél kisebb.

A breccsa-fal előtt egy annál egyneműbb anyagú függő­leges kőzetblokkhoz érünk, oldalán már felismerhetők az eocén mészkőre jellemző Nummulitesek „lencséi”, amik a kőzet barnásabb részein kiemelkednek (legszebben a Déli oldal alján). A völgy felöli (NY) oldalon erősen gumós, ökölnyi–fejnyi formákat látunk a kőzettömbön. A köztük levő, barna „iszap” tele van Nummulitesekkel, míg a gombócokban általában kevesebb látható. Utóbbiak a partközeli hullámzás által kissé (?) áthalmozott, már félig megszilárdult darabok voltak, amik a mélyebben leülepedett iszapba ágyazód­tak be.

16.

Tovább sétálva kevéssé bizalomgerjesztő falfelület alá érünk. A meredeken álló résekkel elválasztott tömbök fehér majd tovább sárga színűek. Ezek a triász dolo­mit majd az eocén márga rétegei, de a tényleges omlásveszély miatt ne foglalkozzunk velük hosszasan. Ösvény vezet a fal végéig, ahol már érdemes megállni. Egykori lépcsőfokokat tartó betonvasak jelzik a földtani alapszelvény hajdanvolt kiépítését. Ezeken indulunk felfelé.

A kb. 4 m magas, töredezett kőzetfal bal (É) szélén 2 m magasan majdnem derékszögű repedés látszik. Figyelmesen nézve jobbra (D) tovább, ezzel pár­huzamos társait láthatjuk. Ez a híres Mátyás-hegyi kőzetgyűrődés. (Azért híres, mert a Budai-hegységben csak két kőzetgyűrődést ismertek a klasszikus feldolgozás idején.) A triász tűzköves dolomit tolódott rá meggyűrődve az eocén mészkőre, márgára. Ennek eredménye az előbb futólag látott, függőlegesen repedezett, omlásveszélyes falszakasz. Kicsit lejjebbről az egész falfelületen jól látni a meghajlott kőzetrétegeket.

A Mátyás-hegyi-barlang Tűzoltó-ágának felső részén egy foltban a gyűrődés triász kőzete is megjelenik. A barlang alsó része, a Patakmeder szintén triász kőzetben, tűzköves mészkőben alakult ki. A Nagy-travi többszörös gyűrődésben van, de a Tóhoz vezető szakasz is gyűrt rétegek között halad.

17.

Felfelé megyünk az alapszelvény kitisztított (mára részben befedődött) kőzetlépcsőin. Néhány méter után jobbra (D) ösvény vezet a sziklafal párkányára. (Vigyázat! Nincs alattunk semmi!) Itt a piszkosfehér, repedezett dolomit rózsa­színes tűzkőgumókkal díszített, jellegzetes felületű. A tűzkőgumók többnyire rétegekben helyezkednek el, 5–8 cm-es pogácsákat alkotnak az egykori aljzat felszínén.

18.

Visszamegyünk az alapszelvény árkába, és azon megyünk felfelé. Ahogy véget ér a bevágás, egyből megjelenik az eocén mészkő törmeléke; jól felismerhető a Discocyclinák tömegéről. Tovább felfelé ösvény vezet a kőfejtő pereme közelében, érdemes visszanézni pihenés közben a Szép-völgy oldalában felépült nyomornegyedre. Érzékenyebb fülűek a kacsalábak nyikorgását is hallani vélik. De ne irigykedjünk, hanem dolgozzunk még szorgalmasabban, és a jutalom nem marad el…

Ezen szándékkal induljunk tovább, még kicsit feljebb, majd a fejtő peremén lévő fakorlátot követve DK felé. Balról (É) Discocyclinás mészkő törmelékéből rakott falak húzódnak, az egykori szőlőművelés teraszai, Másik oldalon a Pál-völgyi-kőfejtőbe látunk be. Kicsit balra előre (D) a Ferenc-hegy erdős gerince, középen (DNY) a János-hegy a kilátóval, jobbra (NY) a vityillók fölött a Gugger-hegy erdője sötétlik.

A kőtörmelék anyaga megváltozik. A köröm alakú formák eltűnnek, és egy­nemű, szürkés felületű darabokon haladunk. Ez már a márga, aminek némelyik darabján milliméter vékony, centiméter hosszú ágacskák fehérlenek. Ezek a Bryozoa nevű mohaállatkák telepei; nagy mennyiségük miatt Bryozoás Márgá­nak hívják a mészkőre települő következő eocén üledékcsoportot.

Sok kő egyik oldalát néhány milliméteres borsókövek összefüggő bevonata díszíti. A talajba ágyazódott kőzet­darabok alsó oldalán fejlődik ki a beszivárgó csapadék elpárolgása során kiváló anyagból. Neve is erre utal: talaj-borsókő, és semmi köze a barlangi kiválásokhoz.

19.

A fakorlát után egyenesen tovább egy fával már tel­jesen benőtt kis fejtést látunk. A lejtőtörmelék teljesen elborította a sziklafelületeket. A télen néhol megjelenő páraoszlop vagy a hóolvadás ebből jön ki, így itt ennek alapján barlangfeltárás nem valószínű.

Az ösvényen lefelé óvakodva valószínű, hogy a világhá­ború idején épült beton víztároló (?) romjához érünk. (Jelenleg falfirka-telep.) Jó kilátás van a fejtő északi szakaszára, ahol a gömbüstös oldású barlangocskákat néztük. A rom közepétől induló csúszós lejtőn majd jobbra kanya­rodva, szépen rétegzett márgafal mellet leérünk a kiindulási helyünk közelébe, a barlang bejáratához.

20.

A fejtő füves udvaráról az autóparkoló melletti fakorláthoz megyünk fel a füves lejtőn. Mellettünk jobbra (É) kisebb kőzetfal alján a Rozsomák-luk be­járatát vaslemez fedi. Feljebb a Felső-Rozsomák-luk nyílik.

A parkoló korlátjától újra végignézhetjük utunkat és a fejtő falának magasabban levő jelenségein is elgondol­kozhatunk.

  1. november 25.

A leírás 3 alkalommal összesen 8 órai terepi munkával készült.

Következő rész: http://foldalatt.hu/segedanyagok/kraus-sandor-barlangfoldtani-setak/tura-a-matyas-hegyi-barlangban/

 

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>