Hossza: 2050 m Mélysége: 181 m
A Csévi-szirtek legmagasabban fekvő barlangja, 596 m tszf. magasságban nyílik, főbb járatai meredeken lefelé tartanak
Illusztráció a Felfedezések a föld alatt c. könyvben a barlang megtalálásáról (rajz: Darics Dóra)
A barlangra a kutatók figyelmét 1968-ban Urbanics Ferenc piliscsévi lakos hívta fel, aki a történet szerint egy fatörzsekből összetákolt, addigra elkorhadt fedésen keresztül beleesve ott ládákban elrejtett fegyvereket és lőszereket talált. 1973-1981 között a Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály tagjai kutatták, különösebb feltárási eredmény nélkül.
Az Ariadne Egyesület tagjai 2002 januárjában öt évi munkát (és öszesen vagy 50 méternyi, részben értelmetlen táróhajtást követően) fedezték fel a barlang látványos, tágas, cseppköves felső szakaszát, 49 m mélységig 300 m hosszban. A felfedezésről beszámoltak, de a helyét (hogy melyik barlangban történt) nem hozták nyilvánosságra, amíg el nem készült az az atombiztos csillagháborús bunkerajtó, amely jelenleg is lezárja a barlangot. Ezután azonban az új szakaszba levezető, omladékban létesített, hosszú, biztosítás nélküli táró a (hivatalos verzió szerint) beomlott, ezért egy jóval rövidebb, biztonságos, szálkőbe robbantott táró készült a térkép alapján, amelyben (a törmelék kivödrözésében) már a Szent Özséb Barlangkutató Csoport tagjai is jelentős szerepet vállaltak, és ettől fogva a kutatást közösen végeztük.
A 2009-ben felfedezett Nagybogár-hasadék (Fotó: Roland Konopac)
Az ismét megnyílt barlang akkori mélypontján a táróhajtás – mintegy lendületből – tovább folytatódott az Ariadne Egyesület koncepcióját követve, egy enyhén huzatoló, 10 centi széles borsóköves hasadék mentén. Végül 10 méter mélységig való mesterséges járatlétesítés után 2009 januárban egy járható, majd teremmé szélesedő hasadék, a Múzeum-hasadék nyílt meg . Ez a szakasz, bár további termek tárultak itt fel (pl. Nagybogár-hasadék), hosszú távon mellékjáratnak bizonyult, a huzat nem innen jött, hanem a táróval követett hasadék lefelé való folytatásából.
Időközben légnyomjelzéses vizsgálattal (gáz beeresztés majd mintavételek) igazolást nyert, hogy az Ajándék-barlang biztosan a felső bejárata az Indikációs-barlangnak, és valószínűleg a Leány- és a Vacska-barlangnak is, ennek az összefüggésnek az érdemi vizsgálata azonban a túl korán abbahagyott mintavétel miatt nem volt lehetséges.
Ezt követően szintén dr Surányi Gergely (Ariadne Egyesület akkori elnöke) vezetésével (és az ELTE közreműködésével) elektromos ellenállásméréses vizsgálat is történt, majd Surányi úr a KFKI Regard csoportja által fejlesztett, müontomográfia elvén működő kísérleti berendezést (egy kis méretű és alacsony fogyasztású müondetektort) is lecipelte a barlangba, ahol többhónapos próbamérést folytattak vele, ezen méréseknek azonban a részletes kiértékelése és megnyugtató ellenőrzése a mai napig nem történt meg – legalábbis nem tudunk olyan járatokról, amelyek ezen módszerekkel előre lettek volna jelezve, majd azt a feltárás igazolta volna. Így ezek inkább csak tudományos erődemonstrációk, mintsem használható eredményt szolgáltató kutatások voltak.
A Rémkőháti-terem felső része, amely egy a vető menti omlások során felharapódzott üreg. (Fotó: Slíz György)
Ha a tudomány nem is, a denevérkijelölés követése meghozta az áttörést: 2011 őszén a 2002-ben már ismert a Holt-pont omladékán sikerült keresztüljutni, és egy lefelé vezető cseppköves folyosót feltárni, amelynek az alján 2012 januárban a huzatot és a kijelölést követve heroikus küzdelemmel, kb. 15 méter hosszú bontással és kis híján egy emberáldozattal (Kovács Jenő személyében) feltárult a Rémkőháti-terem, amely a barlang legnagyobb terme, nevét a benne (illetve alatta) kártyavárként álló, szoba-méretű kőtömbökről kapta. Innen lefelé egy szűk, sáros járat tárult fel, amely a barlang mélypontjára vezet. Ez az a pont, ahol a huzat is elmegy. Itt a bontás rendkívül kellemetlen, nehéz és sok embert igényel, ennek megfelelően a kutatás ezen a helyen el is akadt egy időre.
2013 májusban a barlangból – miként a Csévi-szirtek összes lezárt barlangjából – az Ariadne Egyesület kizárt minket. Mivel azonban a kutatási engedélyük 2012 december végén lejárt, és nem hosszabbították meg, ezért mi – amikor már nyíltan velünk szemben foglaltak állást – beadtuk rá a kutatási engedély iránti kérelmet (leírva benne, hogy nem zárkózunk el az engedélynek a Ariadne Egyesület részére való egyidejű megadásától sem). A mi kérelmünket elutasították, az Ariadne Egyesület viszont ezután megkapta a kutatási engedélyt. Mivel mi az elutasítás miatt pert indítottunk (amelyet első fokon meg is nyertünk), ezért az Ariadne Egyesületnek a saját tagjai és a külvilág felé egyaránt demonstrálnia kellett, hogy mennyire sikeresen kutatják a barlangot, így – miután a Szopláki-ördöglyukban 2013 októberben vélhetően elakadtak – jelentős energiát fektettek az itteni kutatásba, ennek eredményeként meg is találták a további mélyebb szintű járatokat, köztük a látványos méretű, ám nem túl nagy fantáziával elnevezett Mega-hasadékot. 1300 méternyi járat nyílt meg egyszerre, és a barlang mélysége elérte a 181 métert, amellyel az új rész már a Vacska-barlang fiatalabb, összefüggőbb járatainak a szintjén található, azonban a nyilvánosságra hozott poligon-nézetek alapján éppen ellenkező irányba, észak felé tart, így a nagy Vacska-Ajándék összekötéshez nem sokkal kerültünk közelebb. Legfeljebb a Szent Özséb-barlangtól való távolság csökkent, de az még így is 1km felett van. A kb. 130 m-es tszf magasságban feltételezett karsztvízszinthez való eljutás reménye sem túl nagy, hiszen az új rész alsó járatait jelentős (bár ingadozó) magasságú víz tölti ki.
A közhiteles nyilvántartás szerint a barlang csak kutatási céllal látogatható.
