.

A Felfedezők Napja a Földgömb folyóirat illetve Heiling Zsolt rendezvénye, egy amolyan természet-túra-tudomány témájú zárttéri fesztivál és vásár, amelyet 2013 óta hagyományosan minden évben megrendeznek a Millenáris Parkban. Értelemszerűen a célközönséget nem az űrkutatók és nem a kvantumfizikusok alkotják, ennek megfelelően a programok sem feltétlenül nekik szólnak, de egy rendezvénynek eladhatónak kell lennie, ezt egy szervező nem hagyhatja figyelmen kívül. Azért sokkal komolyabb esemény, mint mondjuk egy ásványbörze.

.

Bár idén szerintem kevesebben voltak, talán  a hosszú hétvége miatt, de így is rengeteg látogató érkezett, elsöprő többségben a kisgyerekes szülők, akik (legalábbis a gyerekek) körében az Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat standja a kötéltechnikával és a kartondobozokból épített zegzugos “műbarlanggal” óriási népszerűségnek örvendett, akárcsak korábban is.

A “barlang” bejárata.

Bár a megjelentek között éppen a feltáró barlangkutatásban (bontásban) hatékonyan bevethető, 14-25 év közötti korosztály szinte teljesen hiányzott, de mutatóba azért előfordult egy-két olyan idősebb versenyző, akinek már nyugodt lélekkel javasolhatta az ember, hogy jöjjön barlangász tanfolyamra.

Mutatóba előfordult egy-egy olyan versenyző, akiről feltételezhető volt, hogy elbírná akár az agyagos vödröt is.

De hát soha nem lehet tudni, hogy kiből mi lesz tíz év múlva, ez egy befektetés a távoli jövőbe. Meg nem utolsó sorban a kisgyerekeket elkísérő anyukák egy százalékába, amely adott esetben sokkal rövidebb távon realizálódik, bár e téren a Barlangi Mentőszolgálat propagandaanyagai uralták a terepet, nem is emlékszem, hogy az MKBT adószámát láttam-e kiírva egyáltalán. (Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megemlítsem, hogy a Szent Özséb Barlangkutató Egyesület adószáma 18222786-1-43. Aki a barlangok felfedezését akarja támogatni, az legjobban teszi, ha ide küldi az egy százalékot.)

A stoppcsigákkal eresztettük le a gyerekeket a kötéllel együtt, miután felértek.

Nyitástól zárásig folyamatosan sor állt a kötélremászáshoz, pedig egyszerre három kötélen is lehetett szinkronban mászni. Bár az igaz, hogy kisgyerekekre való, mászásra is alkalmas beülő csupán kettő darab volt. A beülőt felvéve a barlangász technikával (francia kötéltechnika, croll-poigniée) lehetett felmászni a köteleken akár 10m magasságba, majd a fent átvetett kötél segítségével egy lent, fix ponthoz rögzített ereszkedőeszközzel lett leengedve a delikvens. Ebben a mi kettőnk szerepe az volt, hogy három másik barlangász kollégával együtt a már kiépített köteleken mászattuk a gyerekeket, majd leeresztettük őket. Összesen tehát öten voltunk erre a feladatra, sőt délutánra már további kollégák (köztük nem kisebb személyiség, mint maga Sűrű Péter) is megérkeztek, akiknek végül át is adtuk a helyünket, hogy ne unatkozzanak.

.

De miért olyan érdekes mindez?

A jó emlékezőtehetséggel megáldott és “tájékozott” kollégák talán még emlékeznek rá, hogy én a barlangász közösség első számú közellensége vagyok, akivel szemben minden valamire való barlangásznak kutya kötelessége összefogni, ez amolyan nemzeti minimum. Legalábbis az volt 2013-tól éveken keresztül.

Akkor füstöltek ugyanis ki minket barátaink és szövetségeseink – az Ariadne Egyesület – 10 évi együttműködés után a  Csévi-szirtek összes barlangjából, különösen a Vacska-barlangból, ahol 10 km járatot tárunk fel velük közösen.

És az MKBT stand szervezői, hogy az ő kedvükben járjanak, a 2014-es Felfedezők Napján – ami pedig kifejezetten a barlangkutatásról szólt – nem engedték az akkor frissen kiadott Felfedezések a föld alatt c. könyvünket megjelenni. (A könyv Magyarország újonnan feltárt barlangjait mutatta , itt lehet bővebben olvasni róla.)

Még 2017-ben is távol lett tartva a könyv az MKBT standjától és az egész rendezvénytől is. (erről annak idején itt írtunk, egy nagyon részletes cikkben, aki szereti a feszültséget, az kávé helyett elolvashatja).

..

Aztán telt-múlt az idő, és legtöbben rájöttek, hogy se nekik, se a Társulatnak, se a barlangkutatásnak semmi haszna nem származik ebből a kirekesztősdiből. Az ellenünk indított hatósági eljárások nagyrészt zátonyra futottak (egy-két, védett területre való belépést leszámítva), és a valóság minket igazol, mert azóta is sorra fedezzük fel a barlangokat, 2017-ben például 900 méter új járattal mi tártuk fel a legtöbb új barlangszakaszt Magyarországon (lásd a tavalyi évértékelő videót).

Ezzel egyidejűleg azt lehet tapasztalni, hogy szép csöndben egymás után törlődnek el a szankciók. Már kapunk jelentős barlangokra is kutatási engedélyt (Szirén, Naszály), tarthatunk előadást a Szakmai Napokon, nyerhetünk díjat a Cholnoky Karszt- és Barlangkutatási Pályázaton (tavaly), kaphatunk a DINPI-től térképezési megbízást (idén), ott lehetünk rendezőként a Felfedezők Napján, földalatt.hu-s pólóban és még a könyv is és a szórólapunk is ott lehet kitéve az MKBT asztalán.

Mi lesz ennek a vége? Lehet, hogy még egyszer azt is megérjük, hogy a főmoderátor úr ismét feltesz minket a barlangász levelezési listájára, sőt – ezt csak halkan merem leírni – egy napon majd újra láthatjuk a Vacska-barlangot is?