2015 augusztus 14-én este – az elmúlt hetekben elvégzett több mint 10 méternyi mélyítés után – megnyílt az út a vulkanikus kőzetben kialakult egyik ismert barlang új szakaszába, amelyben kb. 20 métert hatoltunk lefelé, a barlang mélysége 33 méter, ezzel hazánk legmélyebb nemkarsztos barlangja.
Itt látható a feltárásról készített videónk: https://youtu.be/lP-dx_plk88
A barlang korábban is ismert volt, de kisebb terjedelemben.
A Visegrádi-hegység nem karsztosodó vulkáni hamuszórási agglomerátum kőzetében számos olyan barlang található, amelyek hegyomlással vagy áltektonikus mozgások során, a kőzet elrepedésével keletkeztek. Ezek formakincse és járatszerkezete is teljesen eltér a mészkőben oldódott barlangokban megszokottaktól, például nincsenek cseppkövek, és az íves formák helyett a hasadékok dominálnak. Ugyanakkor a denevérek ugyanúgy lakják őket, sőt a falakon cseppkövekre emlékeztető kisebb sárképződmények is általában megfigyelhetőek. Ezekre a barlangokra általában erőteljes huzat jellemző, és a labirintusos hasadékrendszerek akár egész komoly összhosszúságot és mélységet is elérhetnének, ha a feltáró kutatásukkal többen és komolyabban foglalkoznának. 2008-ban fedeztük fel a hegyomlási törmelékben található, 70m hosszú Disznós-árki-barlangot, majd a idén a 10m mély Meleg-lyukat és a 30m hosszú Hadiúti-barlangot, amelyek korábban egyáltalán nem ismert objektumok voltak.
A most felfedezett új járat egy már ismert üreg feltáró kutatásával nyílt meg, amely üregre Szenthe István geológus hívta fel a figyelmünket. Ezért kerestük fel sok más kis barlanggal egyetemben 2015 január környékén. Ekkor megdöbbenve tapasztaltuk, hogy az aknából érezhetően áramlik fel a meleg levegő, sőt halvány gőzölgés is megfigyelhető volt. A huzat forrását bent a barlangban is megtaláltuk, ezekután megkértük és kaptuk rá a barlangkutatási engedélyt. Ehhez a kutatásvezetőséget Dolgos Miklós vállalta.
Már csak az olyan apró technikai részletek voltak hátra, mint hogy miként fogunk sok köbméternyi kitöltést felszínre juttatni. Az ugyanis már a legelején látszott, hogy a kb. 2 m2 keresztmetszetű aknatalp teljes szelvényű kibontására van szükség. Erre a célra egy trükkös kötélpályát építettünk, amelynek lényege az volt, hogy a törmeléket egy 120 literes műanyaghordóban egy kötél segítségével gépesítve húztuk fel, majd a felhúzott teli hordó egy visszafutásgátlónak köszönhetően az akna felett kifeszített drótkötélen lógva egy csigával magától elgurult a depóig. Így a törmeléket nem emberi erővel kellett kihúzni, csupán a hordó megrakása és kiürítése jelentett némi testedzést. Ennek köszönhetően sikerült mindjárt az első három napos kiszállás során 100 hordó, azaz 12 m3 törmeléket kijuttatni.
Kezdtek kisebb, éppen járható légrések nyílni
Augusztus 9-én vasárnap kezdtek kisebb szabad hasadék-fülkék megnyílni, de mindegyik csak arra volt jó, hogy utána még mélyebbről és még cikkcakkosabban kelljen folytatni a bontást. Biztonsági okokból és létszámhiány miatt ezután már csak a lemélyített aknatalpra, illetve a két méterrel feljebb lévő oldalterembe termeltünk ki, a törmelék kiszállítását és átvizsgálását későbbre halasztottuk. Augusztus 13-án, csütörtökön egy utolsó leszállásra jöttünk le azzal, hogy megpróbálunk gyorsan elérni valami eredményt, vagy ha nem sikerül, akkor a mélyüléssel egyre fokozódó omlásveszély miatt elnapoljuk a kutatás folytatását egy végleges kiépítés elkészültéig. Este azonban egy újabb, éppencsak járható hasadék megnyílását követően látszott, hogy a bejutásért már csak 3 métert le kell ferdén lefelé ásni, de most a bedobott kő már kb. 10 méternyit gurult lefelé, és a visszhang alapján ott kb. egy méter széles hasadékra számítottunk. Ezért aug. 14. pénteken egy utolsó utáni műszakot terveztünk, amely során először az omlásveszélyt hárítottuk el a kritikus kő alá keresztbe beékelt fagerendákkal, majd folytattuk a bontást. Mivel csak hárman voltunk, és a bontás frontja egyre távolodott, a depó meg egyre feljebb került, délután már mindenki két ember helyett dolgozott. Este hatkor felfüggesztettük az addigi szép, kultúrált, teljes szelvényű bontást, és már csak a lyuk irányába, céltudatosan bontottunk akkora szelvényben, amelyben oldalt fordulva éppen előre lehetett hajolni, hogy elérjük az alját.
Kényelmesen járható hasadék nyílt meg
Az utolsó köveket már a lábfejemmel alányúlva húztam fel, illetve befelé löktem, és este 8-kor a lemerülőben lévő fejlámpám fénye végre egy kényelmesen járható, méter széles hasadékba világított lefelé. Az alját nem láttam, de a beguruló kövek hangja alapján maximum egy-két méteres lépcsőkre lehetett számítani. Persze mi sem voltunk sokkal frissebbek, mint a lámpák akkumulátora, de az fel sem merült, hogy a nyitott járatból holmi kis fáradtság miatt visszaforduljunk. Az egyik beékelt gerendára rákötöttük a kötelet, majd azt a kezemre csavarva elindultam lefelé, a csúszós falak között kepesztve. Bentről már látszott, hogy egyáltalán nem veszélyes az átbújás, ezért megvártam a többieket is, és együtt indultunk felfedezőútra. A kényelmes, 4-5 m magas folyosó egy újabb “óriáslépcső” után elfordult, majd hasadékká keskenyedett. Itt lefelé is le lehetett mászni vagy 5 métert, de előre is messzire be lehetett látni. Előre mentünk, és a mélység felett átmászva újra egy fenéken sétálhattunk, itt nem csekély meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a lábunk puha, barnás, szemcsés anyagba süpped. Ez alighanem denevérguanó, de rejtély, hogy miért barna, és miért nem fekete színű. Előrefelé törmelék állta az utunkat, de itt ismét lemászhattunk lefelé. Pár méter mélyen egy agyagos aljzat jelentette az utunk végállomását, illetve tovább előre egy szálkőszűkület, amelyen felnőtt ember nem férhet.
A felfedezéssel fény derült a barlang eredetére is, hiszen immár egyértelműen látszik, hogy egy nagy vetődés történt, és az így kinyílt hasadék egy ponton felharapózott a felszínig, itt alakult ki a bejárat, amelyből kifolyólag a bemosódó és a falakról leváló törmelék egy kúpot alkotva kitöltötte maga alatt a hasadékot, de a bejárattól távolodva a törmelékkúpon kívüli légtér kizáródott. Ebbe sikerült egyik irányba bejutni, de meggyőződésem, hogy a hasadékban a másik irányba bontva ott is megtalálható lesz a folytatás. Keresztjáratot egyelőre nem találtunk, tehát a barlang teljes egészében egyetlen vetődésben alakult ki. Kizárható tehát a mesterséges üreg felszakadásával való keletkezés, bár a bent talált tárgyi emlékek alapján ettől függetlenül vizsgálni kell a természetes eredetű barlang esetleges egykori hasznosítását.
Cseppkőlefolyás-szerű képződmény sárból
A kutatásban részt vett az eddig említetteken kívül Molnár Iván, Végh Benjamin, Domahidy Farkas, Terebesi Csilla, Temesi Zsolt, Mihálffy Dávid, Németh Magdolna, Urbán Péter, Juhász Imre, Benyó Bertalan és (ifjabb) Benyó Pál Bertalan, Ganzer Gábor, Szabó Gergely.
Bár a barlang látogatása nem engedélyköteles, kérünk minden érdeklődőt, hogy már csak az életveszélyes mélység és az omlásveszély miatt is ne akarja felkeresni. Ezért is nem hoztuk nyilvánosságra, hogy melyik barlangról van szó. Tapasztalt barlangkutató kollégák számára természetesen politikai hovatartozástól függetlenül szívesen megmutatjuk a barlangot, főleg, ha hajlandók segíteni a kutatómunkában. A feltárás során elnapolt utómunkálatokban (pl. törmelék kiszállítása, új szakasz bejáratának kitágítása) van még tennivaló.
