“Barlangolás” Forrás: http://magyarnemzetiparkok.hu/barlangolas/
Mindezt abból vehetjük észre, hogy a Nemzeti Park Igazgatóságok ilyenkor kedvezményeket hirdetnek (olyan barlangok belépőjéből vagy túradíjából, amelyekbe egyébként máskor is eljuthatunk). Tehát tulajdonképpen valami olyasmi akcióról van szó, mint amikor az Auchanban minden pékáru 50%-ra van leárazva. Úgy gondoljuk, hogy a hangzatos “Barlangok Hónapja” elnevezést ennél több tartalommal is meg lehetne tölteni.
Már 2014-ben is, és azóta minden évben meghirdették a Nemzeti Park Igazgatóságok, hogy a március a barlangok hónapja. Nem tudni, hogy kik találták ki ezt az egyébként alapjában véve üdvözlendő ötletet, de hogy a barlangok feltáróival nem nagyon egyeztettek róla, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy a 2014-es barlangok hónapjának a meghirdetése kapcsán egy szó sem esett arról az éppen akkor történt jelentéktelen apróságról, hogy Bányász-barlangban kollégáink elérték a 275 méteres mélységet, és ezzel az hazánk legmélyebb barlangjává vált, “letaszítva” az első helyről a szintén bükki István-lápai-barlangot (254 m). (A sajtótájékoztató áprilisban volt, de szakmai berkekben már februárban tudni lehetett a hírről)
Persze ez nem is annyira meglepő, ha tudjuk, hogy egyes nemzeti park igazgatóságokban egyenesen úgy gondolkodnak, hogy a barlangok azok valami szükséges rosszat jelentenek, amit kénytelenek elviselni, és amivel csak a baj van, amire csak a pénzt kell költeni, de amúgy semmire nem jó.
“Miért jó, ha nagyobb lesz a barlang? Több lesz a fizetésünk? Kapunk új autót? Csak több vele a gond!”
– Mondta Juhász Márton, a DINPI egykori szakreferense, és sajnos az a tapasztalat, hogy nem volt egyedül a barlangokért felelős állami szervekben ezzel a hozzáállásával, legfeljebb ezen kijelentés őszintesége a rendkívüli, de nem a tartalma. Hogy ezért a hozzáállásért mennyiben okolhatók az érintett hivalnokok, és mennyiben egyes barlangászok, az egy másik kérdés, melynek kibogozása messzire vezet, ugyanis ezek a feszültségek is többnyire úgy kezdődtek, ahogy már az óvodában lenni szokott: hogy a másik visszaütött. De a számunkra ez most mindegy is. A mi szempontunkból ez a hozzáállás egy probléma, méghozzá a barlangkutatást akadályozó második legnagyobb probléma. (Azért csak második, mert az első maga az úgymond barlangász közösség, erről itt írtunk, a cikk második felében). A problémák pedig azért vannak, hogy megoldjuk őket.
Tehát – visszatérve barlangok hónapjára – az a kérdés, hogy hogyan lehetne valahogy azt elérni, hogy a barlangok hónapja tényleg a barlangokról szóljon, és ne csupán egy belépődíjkedvezménnyel, és az erről szóló plakát facebookon való megoszásával legyen letudva (kis túlzással, mert különféle felszíni programokat azért kínálnak itt-ott).
Bármennyire is nem szeretik egyesek hallani, de akkor is leírjuk, mert így van, hogy a ma ismert jelentős hazai barlangok – kivéve talán a Baradla aggteleki szakaszát és a Solymári-ördöglyukat és a Vecsembükki-zsomboly bejárati aknáját – nem öröktől fogva voltak ismerek, hanem azokat barlangkutatók fedezték fel. Néha csak egy kis szerencsével és bátorsággal, néha azonban – és egyre inkább ez a jellemző – komoly, nagy munka árán. Ez utóbbi, azt gondoljuk, érdemelne valamelyes megbecsülést, legalább erkölcsi értelemben. Ennek szellemében szeretnénk néhány ötletet javasolni:
1. A barlangok hónapja keretében nyílhatna lehetőség olyan barlangok meglátogatására, amelyekbe egyébként laikusok számára nem lehet máskor eljutni. Ez persze elsőre megoldhatatlan feladatnak tűnhet, de ha abból indulunk ki, hogy több barlangász csapat egyébként is szokott nyílt napot szervezni ilyen barlangokba, akkor rádöbbenünk, hogy semmi mást nem kellene tenni, mint megkeresni ezeket, és egyeztetni velük, hogy a nyílt napot a március hónapra időzítsék. (Innentől kezdve csupán a belépődíj szedése okozhat jogi aggályokat, de nem gondolom, hogy a Nemzeti Parkot a saját őrszolgálata feljelentené, vagy hogy ne adna részükre az illetékes Természetvédelmi Főosztály egy eseti barlanghasznosítási engedélyt.)
2. Akár a fenti esemény égisze alatt, akár attól függetlenül is (pl. a honlapjukon) az Igazgatóságok felületet biztosíthatnának ahhoz, hogy a barlangász tanfolyamok eljussanak a nyilvánossághoz. (Persze a több barlangász több barlangot is eredményez, és itt visszajutottunk a néhány bekezdéssel fentebb részletezett dilemmához…) Jelenleg ugyanis a barlangász tanfolyamokat a barlangász egyesületek saját honlapjukon kívül egyedül a barlang.hu oldalon tudják hirdetni, ami azt eredményezi, hogy a barlang.hu szerkesztői gyakorlatilag önkényesen dönthetik el, hogy melyik csapat növekedhet, és melyik nem. Persze az Igazgatóságok sem feltétlenül tekinthetők pártatlannak, de a működésük még mindig inkább átlátható és törvénytisztelő, mint a barlangász közösségé, amely az erősebb kutya elvén kívül semmilyen írott és íratlan szabályról nem tud. (Azért nem a Barlangkutató Társulatot említjük név szerint, mert a barlang.hu a rajta írtakkal ellentétben nem az MKBT tulajdona, amely körülményre ők bármilyen kritika esetén előszeretettel hivatkoznak is.)
3. A barlangok hónapja ideális alkalom lenne nyilvánosságot adni az előző évben elért barlangfeltárási eredményeknek. Egyébként is február 15 a kutatási engedélyek leadási határideje, tehát márciusra amúgy is minden kutató kénytelen átgondolni, rendszerezni, és leírni az előző évi eredményeit. Nem lenne túl nagy pluszmunka be is számolni ezekről egy előadás vagy egy cikk formájában. Akár felmerülhetne az amúgy évente megrendezett, egyre silányodó színvonalú “Szakmai Napok” nevű MKBT-rendezvény márciusra helyezése (hagyományosan novemberben van). Ennek azért lenne értelme, mert cikket írni amúgy is lehet és a Szakmai Napokat is amúgy is megrendezik, de korántsem mindegy, hogy hány emberhez jut el. Ha a barlangász egyesület a saját honlapján megjelentet egy cikket, azt még a barlangászat iránt amúgy is érdeklődőknek is csupán a töredéke fogja elolvasni. Ha egy központilag szervezett kampány keretében az Igazgatóságok honlapján jelenik meg, azt talán többen elolvassák. És a konferenciának sem mindegy, hogy azt egy vidéki kultúrházban tartják, és csak a barlangászok vannak jelen, vagy pedig egy színvonalasabb helyen, nagyobb publicitás mellett zajlik.
.
4. Azt az ördögtől való gondolatot már csak a legvégén merjük megemlíteni, hogy akár a barlangokról szóló kiadványokat is lehetne népszerűsíteni a Barlangok Hónapja apropóján. Például – csak hogy ajánljam magunkat – 2014 márciusban Egyesületünk kiadott egy könyvet, “Felfedezések a föld alatt” címmel, amely a 2003 óta elért jelentősebb hazai feltárásokat tárgyalja, több mint 10 szerző közös munkájával jött létre, és többek között az NKA is támogatta. A könyvből a velünk szemben egyes “barátaink” által kifejtett aknamunka ellenére több NPI is vásárolt (Aggteleki, Bükki, Duna-Ipoly és Balatoni). Felmerül a kérdés, hogy nem volna-e helyénvaló egy ilyen könyvnek nyilvánosságot biztosítani a Barlangok Hónapja kapcsán.
Vagy érdemesebb inkább a kukába dobni a már kifizetett példányokat, csak nehogy a mi népszerűségünk egy centit is növekedjék?
Mindezek a fenti javaslatok az igazgatóságoknak egyetlen fillérébe nem kerülnének, mégis a barlangkutatás számára jelentős előrelépést jelenthetnének. A barlangkutatás ugyanis természeténél fogva a föld alatt zajlik, azaz a külvilágtól elzártan. Ha tehát azt akarjuk, hogy az emberek tudjanak róla, akkor ahhoz publikálni kell. Ebben pedig szerintem joggal várnánk el az állami infrastruktúra segítségét, főleg, ha már a munkánk nyomán feltáruló barlangok amúgy is kizárólagos állami tulajdont képeznek.
