Péntek reggel egy még januárban talált kigőzölgést kerestünk fel, tehát egy felső bejárati indikációt, ami ilyenkor nem befelé szívja a huzatot, azonban mégis sokkal könnyebb bontani, mint ha télen a fagyban dideregve kellene, továbbá akkor amúgy se lett volna rá időnk, ezért most került sorra. (Ez nem azonos az áprilisban talált, szintén nemkarsztos Cserepes-barlanggal, tehát idén ez már a második új barlangunk)
Tájkép csata után
Felszíni bontásra készültünk, de azért biztonságból vittünk sisakot, fejlámpát, meg egy vagy 20 méteres kötelet vödörhúzónak, hátha gyorsan mélyül majd a gödör. Hát egyébként gyorsan mélyült, mert délben kezdtük el az ásást, és délután 6-ra már kb. 5 méter mélyen jártunk, ahol a kövek egy tágasabb térbe potyogtak le. Végül sikerült is ide lejutni, egy kényelmes kis hasadék volt, 1,5 m magas, lent a talpán 1m széles, és vagy 5m hosszú. Ehhez hasonló hasadékot már találtunk máshol is, itt azonban a lépteim nyomán megmozduló kövek úgy elpattogtak lefelé, hogy a vége már nem is hallatszott. Egy álfenéken ültünk, néhány kő kiemelése után már le is lehetett látni egy kényelmes keresztmetszetű hasadékaknába. Itt lemászva a csillagok háborújából ismert birodalmi űrállomás szemétzúzójához hasonló helyre jutottunk: sima, csúszós, párhuzamos falak, de annyi előnyünk volt Luke Skywalkerhez és barátaihoz képest, hogy ez nem akart összezáródni… Kb. 10 méterrel lejjebb a hasadék járhatatlanra keskenyedett, cserébe viszont oldalirányba járható szélességű volt, és itt a falak szép tiszták voltak és nagyobb andezitgumókat tartalmaztak, amelyek között kepeszteni könnyebb volt, mint odébb az aprószemű agglomerátum agyagos, csúszós felszínén.
Felmérés elektronikus iránytűvel és gyorsulásmérővel is ellátott Leica Disto-val. Ha a kőzet vastartalma miatt valakinek ez nem elég pontos, akkor majd felméri magának teodolittal vagy háromszögeléssel…
Itt lefelé is lehetett mászni, oda, ahová a kövek leestek, de az sajnos egy reménytelen helyzetű végpont volt: éppen járható keresztmetszetű hasadék, az alján eltömődve. Egy szűkületen átpréselődve viszont a hasadéknak egy Z alakú törésébe jutottunk, ahol annál mélyebbre le lehetett mászni, bár az utolsó 5 méter már csak “Farkas számára járható” kategóriájú tér volt, és szintén potyogásmentes törmelék-aljzatban végződött. Az iménti szűkület magasságában kiágazott ugyan egy kúszva járható kereszthasadék, de sajnos ez is végződött.
Könnyen bontható végpontot tehát nem találtunk, és az sem derült ki, hogy a bejáratban érezhető nagy huzat merre megy el. A poligon szerint az összhosszúság 80 méter, és 29 méter mélységben van a barlang alja, tehát még csak nem is lett hazánk legmélyebb nemkarsztos barlangja (az jelenleg is 33 méterrel a Bölcsőhegyi, amelynek alsó szakaszát egy éve fedeztük fel.)
Itt látható a barlangról készült filmecske:
Időközben megszületett a barlang elnevezése is: Jéggombás-barlang. A kigőzölgés megtalálásakor ugyanis a felette lógó fagyökerekről lecsöpögő kondenzvíz gyönyörű, pecsétviaszgombaszerű sztalagmitokat táplált, amint az alábbi fotókon is látható:
.
.
