A Hivatalos Blog
Ha önnek is koszos a lába, és ön is fejlámpával a fején szokott berúgni, akkor szeretettel várják az “MKBT hivatalos blogján” társszerzőnek!
https://barlangaszat.blog.hu/
Az Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat az újabb (ki tudja, hányadik) megújulás, időugrás, illetve most éppen “arculatváltás” keretében “hivatalos blogot” is indított.
Élén főszerkesztő gyanánt olyan kipróbált és messzire tekintő harcossal, mint Füredi Zoli (aki egyszer még a Kossuth-barlang szifonjáig is elmerészkedett, legalábbis annak idején hőskölteményt írt róla a levelezési listán.)
Az élmény a lényeg
“A barlangjárásban, a kutatásban a legfontosabb az ÉLMÉNY, AMIT KÖZÖSEN ÉLTÜNK ÁT.”
(részlet a blog vezércikkéből)
Nesze neked tudomány…
.
Amikor szélmalomharcot vívunk a felszíni társadalommal, hogy ne tekintsék a barlangkutatást extrém sportnak, hanem ismerjék el kutatásnak, ismerjék el természetvédelmi értékteremtő tevékenységnek, ismerjék el pozitív társadalomformáló közösségi tevékenységnek, akkor az MKBT hivatalos blogján leírják, hogy a barlangkutatás lényege az élmény…
Persze tudjuk, hogy a Társulat igyekszik, amennyire lehet, nem venni tudomást a barlangfelfedezésekről, lásd pl. a tavalyi MKBT-ellennaptárt, amelybe egyetlen azévi feltárású hazai barlang fotója sem került be, nehogy véletlenül mi is benne lehessünk… De meglepő, hogy ilyen nyíltan kijelentik, hogy a barlangkutatásnak nem a felfedezett barlang a lényege, hanem az élmény. Innen már csak egy ugrás arra rájönni, hogy az élményhez nem is kell feltétlenül új barlangot felfedezni, sőt…
Természetesen nem vitatom, hogy egy felfedezés nagy egy jó túra az nagyszerű élmény lehet (persze attól függ, milyen társaságban…), de azért ne mondjuk már, hogy ez a legfontosabb szempont. Legalább a Társulat kifelé tettesse azt, hogy nem ez…
És ha esetleg valakiben kételyek maradnának afelől, hogy mégis milyen élményt kell elképzelni, akkor nem kell sokat legörgetni a magyarázathoz: az élmény az, ha mindenkinek koszos a lába. Előttem van, amikor 15 éve a túravezetői tanfolyamon tanuljuk, hogy az alpesi bivakos túrákban az szokott lenni a legjobb poén, amikor hazafele jövet a határőr (régen még volt olyan) benéz a kocsiba, elfintorodik, és inkább int, hogy mehetnek. Én akkor azt hittem, hogy ezt viccből mondják, de ezek szerint valakik komolyan vették. Lehet persze, hogy már akkor is komolyan mondták, csak én értettem félre sokáig…
A barlangász-élmény.
Megpróbálom elmagyarázni még egyszer, hogy mi a problémám: ha egy barlangásznak a bontás vagy barlangtúra közben sáros az arca, az menő. Ha sáros lesz az overallja, mert sár van a végponton, és azt kell bontani, az is menő. Az hősies küzdelem. De ha a felszínen nem tisztálkodunk, és koszosak a lábaink, az nem menő. Az igénytelen. Nem halálos bűn, de nem kell egy hivatalos blogon reklámozni, mert nem dicsőség. Ha valaki a túra vagy kutatás során úgy elfárad, mint a hulla, az menő. Az hősies. Ha úgy berúg, hogy a felszínen is négykézláb tud csak közlekedni, az nem menő. És nem vicces. Hanem az züllött.
Barlangász-veszély. Egyébként jó vicc lenne, csak az a baj, hogy tudjuk, hogy nem vicc…
Ilyen elvi aggályok után nem is gondolom, hogy érdemes mélyebben belemerülni olyan technikai kérdésekbe, mint pl. hogy jól néz-e ki egy új blogot egy lassan már tavalyelőtti beszámolóval indítani, vagy hogy vajon a barlangász levelezési listára szánt beszámolók megállják-e a helyüket szerkesztetlenül egy kívülálló laikusoknak szóló blogon. Akiknek fogalmuk sincs, mit jelent a “Vorona” (amit mellesleg nem is így írnak), és szintén nemtudják, hogy ki az a “Tapsi” meg az “Olcsi”. (Mondjuk utóbbit még én sem…)
Megtaláltam az új emblémát a Társulat számára
Az új embléma
Egyvalamire azonban jó volt a blog, hogy az MKBT által a minap meghirdetett “arculatváltás” keretében keresett új emblémát kétségkívül megtaláltuk, mégpedig Berentés Ágnes fotóján. Talán azzal lehetne még hitelesebbé tenni, hogy ha egy áthúzott F betűt tennének az egyik sarkába…
Szavazzon!
Loading ...* Aki nem érti ezt a poént, az írja be a youtube keresőjébe, hogy “lények, amikről még hallottál 2″ , és tekerje az 5. perchez
Régen az 1. pont volt a legfontosabb a világon. Most elsö célom az overálom zibzárját újra felhuzni tudni szétrepedés nélkül. Második kívánságom, hogy át tudjam magam préselni azokon a szükületeken, ahol 40 évvel ezelött csak úgy átcsusszantam. Ha ez összejön, harmadik kívánságom nem lesz.
A trollok etetése hatóságilag TILOS!
Gyuri!
Azt nem mondhatom, hogy gyakran egyet érettem Veled az utóbbi években, most azonban meg kell mondanom, hogy szívemből beszéltél. Te (és én sem) leszünk már az időugrás részesei, mert Te (és én is) inkább barlangba járunk és kutatunk ez helyett. Az a barlangkutatás amibe például én szocializálódtam (ja, ja rég volt), az pl. elsősorban nem a közös élmény megéléséről, hanem a feltáró munka sikeréről szólt, vagy szeretett volna szólni. (És ha ettől a mondattól most sokan hörögnek, az sem zavar. )Amit évek óta hangoztatok: időugró potentátjaink ha ugyan látták ezt, mára már nagyon elszakadtak általában a kutatástól. De tudod mit! Szökdécseljenek nyugodtan! Te és én (és még néhányan) csak végezzük tovább amit elkezdtünk, mert a FÁKLYA NÁLUNK VAN.
És még valami: én például tudom ki az az Olcsi.
pola