• NYÍLT NAP – RÉSZLETEK A KÉPRE KATTINTVA

    55597518_2210122955677928_5380494643404210176_n

Eltévedt a túravezető – újabb Örkény-novella a BMSZ honlapjáról

Újabb képtelen hírrel örvendeztette meg az abszurd humor iránt fogékony olvasókat a BMSZ honlapja, a caverescue.hu. (A múlt havi termésről itt írtunk.) Ezúttal “eltévedt” egy csoport a vezetőjükkel együtt a Mátyás-hegyi-barlang egyik unalomig ismert részén, a Tó felé menet, mire a Mentőszolgálat “teljes riasztást” rendelt el, és hősiesen kikísérte őket. Azért az idézőjel, mert a fenti beszámolón kívül más forrásom nincs az esetről, a hír pedig annyira hihetetlen, hogy leginkább április elsejei tréfának illene be (ha nem hetedike lenne).

Mindenesetre a túravezető nevét nem említik meg – nyilván a személyiségi jogaira való tekintettel. Ezzel én nagyon nem értek egyet, hiszen ilyen esetben nem csak a túravezetőnek vannak jogai, hanem azoknak is lenne, akik a túravezetőkre rábízzák magukat esetleg a jövőben is. Nem utolsó sorban, ha tudnánk a nevét, akkor meg lehetne kérdezni, hogy szerinte hogyan történt. 

.

.

A hír úgy fogalmaz, hogy “A túracsoport barlangász vezetővel szállt le a barlangba” és nem említi, hogy illegálisan jutottak volna be (a barlang le van zárva, és csak túravezetői igazolvánnyal lehet kulcsot kapni), ebből pedig arra következtethetünk, hogy egy  igazolvánnyal rendelkező túravezető volt képes eltévedni a barlangnak az adott szakaszán. Ami – ha tényleg így van – bizony az egész képzési rendszer minőségét és értelmét kérdőjelezi meg… 

Mi ezzel a baj? Az, hogy először is egy barlangász túravezető nem tévedhet el. Sehol. A tájékozódási képesség az egy adottság, nem igazán lehet fejleszteni, valaki soha nem téved el, más meg sose tudja, hogy merre jár éppen. Mióta van GPS, azóta életben lehet így is maradni. De a föld alatt nincs GPS, nincs telefonos segítségkérés, tehát ha valaki elfelejtette, hogy merre ment, akkor annak vége. (Persze, van felszíni ügyelet, de azért annak az igénybevétele nem üzemszerű.) Ezért eleve megengedhetetlen, hogy egy túravezető bárholis eltévedjen. A túravezetőknek nem kell típusvizsgát tenniük külön-külön minden barlangra, hanem egy teljesen idegen barlangban is el kell tudni boldogulni. Akár térkép nélkül is, ha másra nem, a megtett út megismétlésére képesnek kell lenni. Akinek ez nem megy, az attól még lehet jó ember, de alkalmatlan barlangász túravezetőnek.

Na de ez az eltévedés nem az Optimiszticsecskaja Pescsera 200+ kilométeres labirintusában történt, hanem — így írják — a Mátyás-hegyi-barlangban a bejárat és a Tó között. Csak hogy érzékeltessük, ez kb. olyan, mint ha a 74-es troli vezetője eltévedne a Dohány utcában… 

A helyszínről tudni kell, hogy eleve a Mátyás-hegyi-barlang egy tájékozódás szempontjából könnyű barlang. Olyan értelemben nem labirintusos, hogy nincsenek egyforma járatok, hanem minden része egyedi. Egy-két omladékos rész van benne, ahol lokálisan esetleg kicsit el lehet veszíteni a fonalat, de a főbb útvonalai végig jellegzetesek és jól követhetőek, már csak azért is, mert a naponta tucatszám arra járó túrázó miatt ezeken a nyomvonalakon az agyag simára van csúszkálva, a kövek fényesre és gömbölyűre vannak koptatva, így elég a koptatás nyomait követni. Talán a legjobban az jellemzi a barlang könnyűségét, hogy a sérült gyermekeket túráztató túravezetők annak idején, amikor ez új dolog volt, arról számoltak be megdöbbenve, hogy a vak gyerekek egy idő után már önállóan tudtak a barlangban tájékozódni. 

Konkrétan a Tóhoz levezető járat is egy ilyen jól kijárt szakasz, tipikusan az a rész, ahová a teljesen kezdőket le szokták vinni (még az anyukákat is). Ennek az útnak semmiféle labirintusos része nincsen! Ez csupán költői elem a beszámolóban. A Földgömb-teremig tart a barlang nagymamás része, ameddig a Verocsosok kis túlzással élve a kerekesszékeseket is elviszik, és onnan lényegében egyenesen megy az út le a tóhoz. (Az egyenes itt nem geometriailag, hanem gráfelméleti értelemben értendő) Összesen egy helyen lehet elmenni véletlenül rossz irányba, az a Természetbarát-szakasz, de az annyira más (szűk), hogy azt nem lehet nem észrevenni. Létezik még egy útvonal, ami a Tó és az Opera között húzódik, és valóban kicsit kusza, de ez egy függőleges jellegű, sportos járat, ami alulról egy kitett mászással indul: nehéz elképzelni, hogy valaki ott véletlenül felmásszon. Ha meg fentről akartak volna arrafelé lemenni, akkor most valószínűleg nem eltévedésről, hanem lezuhanásról szólnának a hírek…  

Mindenesetre ha további érdemi információ kerül elő arról, hogy mi történt, akkor arra természetesen nyitottak vagyunk. 

 

Könyvjelzőkhöz permalink.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>