• 63. MKBT-Barlangnap, Hollóstető – vélemény

    .

Eltévedt a túravezető – újabb Örkény-novella a BMSZ honlapjáról (Frissítve)

Frissítés (április 22):

Már tudjuk, ki tévedt el. Egy öreg barlangász, aki vélhetően rosszul mérte fel az idővel csökkenő képességeit. A kiút keresését pedig azért adta fel egy idő után, mert két gyerek volt vele, akiket nem akart egyedül hagyni. (Az információ nem hivatalos úton jutott hozzám, tehát mondhatjuk, hogy pletyka. Próbáltam ellenőrizni, de az érintett nem reagált.)

Ennek tükrében tiszteletre méltó a BMSz részéről az ügy viszonylag diszkrét kezelése. És nem életszerű attól aggódni, hogy az illető később ugyanott ugyanígy eltévedjen. (És az esetnek ebből fakadóan semmiféle összefüggése nincs a barlangász túravezető képzéssel sem.)

Egyébként az abszurd esetre az is magyarázattal szolgálhat talán, hogy sok régi barlangász, aki nem jár aktívan nagy barlangokba, még mindig a karbidlámpához van szokva, és annak hiányában (ma már szinte minden hazai barlangban tilos a karbidlámpát használni) az egykor csak pótvilágításnak használt vicek-vacak, zseblámpaégős-laposelemes fejlámpájával vág neki a túráknak, mondván, hogy “ide a Matyiba jó lesz ez is”. Így a tájékozódás is nagyságrendekkel nehezebb, mint nappali fényt adó lámpával.

Az eltévedés egyébként – ahogyan mesélték – az Opera felé vezető nehezebbik úton történt, ami valóban nevezhető labirintusosnak, lényegében egy omladékokkal sokszorosan tagolt függőleges hasadék, ami a barlang alaprajzi térképén tökéletesen áttekinthetetlen.

Korábban írtuk (április 8-án):

Újabb képtelen hírrel örvendeztette meg az abszurd humor iránt fogékony olvasókat a BMSZ honlapja, a caverescue.hu. (A múlt havi termésről itt írtunk.) Ezúttal “eltévedt” egy csoport a vezetőjükkel együtt a Mátyás-hegyi-barlang egyik unalomig ismert részén, a Tó felé menet, mire a Mentőszolgálat “teljes riasztást” rendelt el, és hősiesen kikísérte őket. Azért az idézőjel, mert a fenti beszámolón kívül más forrásom nincs az esetről, a hír pedig annyira hihetetlen, hogy leginkább április elsejei tréfának illene be (ha nem hetedike lenne).

.

.

A túravezető nevét nem említik – de a hír úgy fogalmaz, hogy “A túracsoport barlangász vezetővel szállt le a barlangba” és nem említi, hogy illegálisan jutottak volna be (a barlang le van zárva, és csak túravezetői igazolvánnyal lehet kulcsot kapni), ebből pedig arra következtethetünk, hogy egy  igazolvánnyal rendelkező túravezető volt képes eltévedni a barlangnak az adott szakaszán.

Mi ezzel a baj? Az, hogy először is egy barlangász túravezető nem tévedhet el. Sehol. A föld alatt nincs GPS, nincs telefonos segítségkérés, tehát ha valaki elfelejtette, hogy merre ment, akkor annak vége. (Persze, van felszíni ügyelet, de azért annak az igénybevétele nem üzemszerű.) A túravezetőknek nem kell típusvizsgát tenniük külön-külön minden barlangra, hanem egy teljesen idegen barlangban is el kell tudni boldogulni. Akár térkép nélkül is, ha másra nem, a megtett út megismétlésére képesnek kell lenni. Akinek ez nem megy, az attól még lehet jó ember, de alkalmatlan barlangász túravezetőnek.

Na de ez az eltévedés nem az Optimiszticsecskaja Pescsera 200+ kilométeres labirintusában történt, hanem — így írják — a Mátyás-hegyi-barlangban a bejárat és a Tó között. Csak hogy érzékeltessük, ez kb. olyan, mint ha a 74-es troli vezetője eltévedne a Dohány utcában… 

A helyszínről tudni kell, hogy eleve a Mátyás-hegyi-barlang egy tájékozódás szempontjából könnyű barlang. Olyan értelemben nem labirintusos, hogy nincsenek egyforma járatok, hanem minden része egyedi. Egy-két omladékos rész van benne, ahol lokálisan esetleg kicsit el lehet veszíteni a fonalat, de a főbb útvonalai végig jellegzetesek és jól követhetőek, már csak azért is, mert a naponta tucatszám arra járó túrázó miatt ezeken a nyomvonalakon az agyag simára van csúszkálva, a kövek fényesre és gömbölyűre vannak koptatva, így elég a koptatás nyomait követni. Talán a legjobban az jellemzi a barlang könnyűségét, hogy a sérült gyermekeket túráztató túravezetők annak idején, amikor ez új dolog volt, arról számoltak be megdöbbenve, hogy a vak gyerekek egy idő után már önállóan tudtak a barlangban tájékozódni. 

Konkrétan a Tóhoz levezető járat is egy ilyen jól kijárt szakasz, tipikusan az a rész, ahová a teljesen kezdőket le szokták vinni (még az anyukákat is). Ennek az útnak semmiféle labirintusos része nincsen! Ez csupán költői elem a beszámolóban. A Földgömb-teremig tart a barlang nagymamás része, ameddig a Verocsosok kis túlzással élve a kerekesszékeseket is elviszik, és onnan lényegében egyenesen megy az út le a tóhoz. (Az egyenes itt nem geometriailag, hanem gráfelméleti értelemben értendő) Összesen egy helyen lehet elmenni véletlenül rossz irányba, az a Természetbarát-szakasz, de az annyira más (szűk), hogy azt nem lehet nem észrevenni. Létezik még egy útvonal, ami a Tó és az Opera között húzódik, és valóban kicsit kusza, de ez egy függőleges jellegű, sportos járat, ami alulról egy kitett mászással indul: nehéz elképzelni, hogy valaki ott véletlenül felmásszon. Ha meg fentről akartak volna arrafelé lemenni, akkor most valószínűleg nem eltévedésről, hanem lezuhanásról szólnának a hírek…  

Mindenesetre ha további érdemi információ kerül elő arról, hogy mi történt, akkor arra természetesen nyitottak vagyunk. 

 

Könyvjelzőkhöz permalink.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>