• P1010648 csík 2017

A Turista Magazinban pontatlanul megjelent cikk helyes szövege – avagy mi nyelt vizet és mi nem

 

A Turista Magazin 2016 februári számában megjelent, a közelmúltban (2015 novemberben) felfedezett Kiss Péter barlangról szóló, velem való interjúként megjelent cikknek egy olyan verziója került nyomtatásba, amelyet az egyeztetés után még megváltoztattak, és amely néhány szakmaiatlan megfogalmazás mellett még konkrét tévedést is tartalmaz, amely a szerkesztő figyelmetlenségének illetve a rövidítésnek a következménye.

kissp hiba

A feláramló víz nem kezdett el vizet nyelni!

Ezt írja: “A barlang hévizes eredetű, feláramló vízben keletkezett, amely egy ún. völgytalpon nyílt fel, és elkezdett vizet nyelni. Karsztforrás nem tartozik hozzá, tehát az a hordalék, amely bemegy, ott is marad.

Túllépve azon, hogy ez így értelmetlen, hiszen felnyílni a barlang tud, a feláramló víz az nem “felnyílik”, hanem “feltör” vagy még szakszerűbben “felszínre lép”, a legfőbb gond az, hogy én a völgytalpon való felnyílást és a víznyelést a Macska-barlangról állítottam, ami igaz is, csakhogy a cikk ezen a ponton nem a Macska-barlangról szól, így ez a mondat a helyismerettel rendelkezők számára olybá tűnik, mint ha nem tudnám megítélni egy barlangbejáratról, hogy az domboldalban avagy völgytalpon nyílik-e.

A cikk (a kép szándékosan nem olvasható felbontású, szerzői jogi okokból)

A cikk (a kép szándékosan nem olvasható felbontású, szerzői jogi okokból)

Másik érdekesség, hogy állítólag azt mondtam, “Szenthe István (…) mérései igazolták, hogy a huzat a karsztvízszintről jön

A mérés azt igazolta, hogy a huzat széndioxidtartalma 7000 ppm feletti, majd egy hosszas okfejtés után jutottam arra a következtetésre, hogy ez ebben az esetben azt jeletheti, hogy a huzat a karsztvízszintet megjárva érkezik. Ezt a következtetést egyébként maga a mérést végző Szenthe István nem akarta elfogadni, bár miután megtaláltuk a Mindenszentek-termet, lehet, hogy megváltozott a véleménye.

Persze tudom, hogy az emberek 99 százaléka számára mindez teljesen érdektelen, de én annak a maradék egy százaléknak a kedvéért szeretek pontosan fogalmazni és szakszerű szöveget írni, már amennyire tőlem telik.

Természetesen ezzel együtt is örülünk, hogy megjelent a cikk, végre egy jelentős terjedelmű és pozitív írás a barlangokról, ráadásul a feltáró barlangkutatásról. A tökéletességre való törekvés jegyében azonban idemásoljuk a kijavított verziót, amely sajnos valami oknál fogva nem pontosan így került nyomtatásba:

(és a hab a tortán, hogy újraolvasva még ebben is találtam egy hibát, pedig ezt már én írtam: “Az biztos, hogy a barlang alsó bejárata és a mélypont huzatol” A mondat helyesen: “Az biztos, hogy a barlang alsó bejárat, és a mélypont huzatol”. Apró különbség, de egészen mást jelent.)

———————————————————————————–

Titkok a föld mélyén

Kiss Péter hegymászóról nevezték el a tavaly talált új kristálybarlangot

A Pilis egyik rejtekén a föld felszíne alatt bújik meg az a különleges világ, amelyre nemrég a Szent Özséb Barlangkutató Egyesület felfedezői bukkantak. A kutatócsoport alapító tagjával, Slíz György barlangásszal az eddig elért eredményekről beszélgettünk.

Kik fedezték fel ezt a barlangot?

A most feltárult szakaszt több részletben a Szent Özséb Barlangkutató Egyesület fedezte fel, amelynek én vagyok az alapító elnöke. A munkában egyesületünk tagjai és szimpatizánsai vettek részt, nem lenne hely mindenkit felsorolni, összesen 30 fő, de körülbelül öten voltunk azok, akik rendszeresen, szinte minden hétvégén itt toltuk a talicskát.

Mit kell tudni a Szent Özséb Barlangkutató Egyesületről?

Az Egyesületünk elődje, a hasonló nevű barlangkutató csoport 2003-ban alakult az ismerőseimből, szellemiségét tekintve pedig meghatározó volt az én cserkész előéletem. Az alakulás utáni hétvégén első dolgunk volt felmenni a Pilisre, ahol rögtön meg is találtunk egy hó-kiolvadást, amely a később Szent Özséb-barlangnak nevezett új barlang felfedezését eredményezte, ez volt csapatunk első – de nem utolsó – barlangfeltárása. A félreértések elkerülése végett le kell szögezni, hogy ez az elnevezés nem több mint Esztergomi Boldog Özséb iránti tiszteletünk kifejezése, tehát nem gondoljuk, hogy ebben a barlangban Özséb és a pálosok bármilyen tevékenységet végeztek volna, erre utaló nyomot nem találtunk.

Ez a most talált barlang is egy teljesen új üreg?

Nem, ennek a barlangnak bejáratát és az első 40 méteres, lapos kuszodát már az 1972-es jelentésében a Vörös Meteor Tektonik barlangkutató csoport is említi, ezt a szakaszt ők fedezték fel, tőlük származik a Dinó-rejtek elnevezés is (bár a barlangnak nincs köze dinoszauruszokhoz, így már csak ők tudnák megmondani, mire utalt ez a név.) Később aztán senki nem fogalakozott ezzel a kis barlanggal tüzetesebben. Az előterét egyébként az ősember is ismerhette, legalábbis erre utal a bejárat kitágítása során előkerült egy-két jellegzetes fekete kerámia. A barlang egy régi (közép- vagy akár ókori) kőfejtő bányaperemének a tövében nyílik. Valószínűsíthető, hogy korábban nagyobb volt, csak a felszínközeli szakasza a homokkőréteg lefejtésével megsemmisült.
A barlang több mint 40 évig aludta csipkerózsika álmát, amíg 2014 nyarán észre nem vettük, hogy egy ponton alulról áramlik be a hideg levegő.

Hogyan láttatok neki a feltárásnak?

Kánikula idején egyes esetekben – amikor a bontás során diónyi méretűre leszűkült a végponton a rés – annyira felerősödött a levegőáramlás, hogy zúgó hangot is adott. Kulcsfontosságú volt ezek alapján annak a ténynek a felismerése, hogy egy kiterjedt barlangrendszer alsó bejáratára találtunk. Ez azért érdekes, mert a barlang fekvése – egy lapos homokkőréteggel fedett domb – inkább felső bejáratot valószínűsített volna. Feltételeztük, hogy a homokkőréteg alatt kiterjedt barlangrendszer van, amelynek másik bejáratai akár kilométeres távolságban is lehetnek. További bíztató jelnek bizonyult, hogy a közelben létezik egy tágas ismert barlang, a Macska-barlang, így feltételezhettük, hogy ezen a területen az üregesedés kellően nagy volumenű ahhoz, hogy bőven keletkezhettek járható méretű járatok. Hipotézisünk alapján Finta Gábor barátunkkal kutatási engedélyt kértünk, és 2014 szeptemberében kezdtük el a bontást, ami eleinte gyorsan haladt, hamar lejutottunk az oldott mészkőjáratba, azonban ezt is végig tágítani kellett, és időközben elfogyott a depózóhelyünk, ezért nem tudtuk folytatni a bontást. Ezért a felszínről kezdve végigtágítottuk a kuszodát, ez kb. 60 köbméter törmelék megmozgatásával járt, és összesen 35 napi munkát igényelt.

Mi tartotta bennetek a lelkesedést ilyen hosszú munkálatok során?

Amikor már látszott, hogy egy gigantikus földmunkába futottunk bele, és kezdtünk elbizonytalanodni, akkor Szenthe István geológus megmérte a barlangból kijövő levegő széndioxid-tartalmát, ez a gáz ugyanis a barlangokban feldúsul, így a vizsgálatával megállapítható, hogy a huzat mennyire szellőzteti át a barlangot, azaz így a kis távolságról jövő, felszíni levegőt szállító “körhuzatok” kiszűrhetők. A mérés megdöbbentő eredményt hozott, a széndioxid-koncentráció 7000 ppm feletti, az – bár a légzést még nem nehezíti meg látványosan – de egy normál barlangi levegő széndioxidtartalmának kb. a hétszerese. (A felszíninek pedig hússzorosa.) Ezzel számunkra egyértelművé vált, hogy a huzat a karsztvízszintről jön!
A mélykarsztból egyes területeken ugyanis szén-dioxid áramlik fel, vagyis ha egy egyébként erőteljes huzat ennyire széndioxidos levegőt hoz, akkor az a karsztvízszintet megjárva érkezik, és onnan hozza fel a szén-dioxidot. A feltárás szempontjából ez rendkívül bíztató eredmény volt.
Ilyen előzmények után tártuk fel a barlang új szakaszát, amely lefelé tart, tágas terekből áll, és helyenként meglepő szépségű képződményeket tartalmaz. Egyelőre az új szakasz nem éri el a 200 métert, de a huzat útjának a folytatása megvan, ami biztatást jelent a jövőre nézve.

Hol található a barlang?

A “Dinó-rejtek” barlang  –  ez az eredeti neve  –  a Pilisben található, a Csobánka és Pilisvörösvár közötti Csobánkai-nyereg, valamint a Ziribári-hegy által közrefogott Macska-völgy oldalában, a Macska-barlang közvetlen szomszédságában. Az országos kék túráról a kék barlang jelzésen letérve lehet megközelíteni. Érdemes megtekinteni a közeli Macska-barlangot, amelyet egy zseblámpa segítségével akár be is lehet járni.

Hogyan alakulhatott ki az általatok felfedezett barlang?

A Dinó-rejtekben jól láthatóak a barit-kristályok, azaz bárium-szulfát-kristályok (súlypát), ami a kénsav jelenlétére utal, tehát egyértelmű a hévizes eredet, azon belül is homokkő/mészkő kőzethatáron kialakult jellegzetes barlangok közé tartozik. A homokkő vízzáró tulajdonságú, a feláramló karsztvizet „lekényszeríti”, amely kénytelen kikerülni a homokkőréteget, így a két kőzet – homokkő, mészkő – határán jelentős vízmozgás alakul ki, ez pedig kiterjedt üregesedést eredményez. A Macska-völgy egy vetődés mentén alakulhatott ki, amelynek egyik és másik oldalán ugyanaz a homokkőréteg 40 méteres szintkülönbséggel található meg. E mentén a vetődés mentén talált utat magának a feláramló víz, és alakította ki a barlangokat. (Tehát keletkezését tekintve a Macska-barlang sem víznyelő, csak a bejárat fekvésénél fogva vált víznyelővé, vélhetően ezért nem is találták a folytatását azok az elődeink, akik a mélyponton ástak benne.)
Valamikor ezekben a járatokban meleg víz hullámzott, azt azonban csak a geológusok tudnák megmondani, hogy ez mikor lehetett. Annyi biztos, hogy százezer években gondolkodhatunk.
A terület kiemelkedésével a víz visszahúzódott. Jelenleg a barlang annyira száraz, hogy porzik, a levegő páratartalma 100% alatt van, ami barlangok körében igen ritka jelenség. Ennek egyik oka a barlangot fedő vízzáró homokkőréteg, a másik pedig a kifejezetten erős alsó bejárati huzat, amely télen befelé húz, és miközben a levegő melegszik, leszárítja a barlangot.

Egy új barlang felfedezését melyik hatóságnak kell bejelenteni?

A barlangokat kezelő hatóságokat 2015. márciusban olvasztották be a megyei kormányhivatalokba, ahol “Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztály” néven működnek. Ez hegységenként, illetve karsztvidékenként más és más hatóságot jelent.

A barlangok vagyonkezelője pedig az illetékes Nemzeti Park Igazgatóság, így felfedezés esetén nekik is bejelentést kell tenni.

Mitől különleges ez a barlang?

Leginkább a homokkőnek a mészkőre történő rátelepülésétől. A mészkőfelszín ugyanis nem sík, hanem egy trópusi kúpkarsztos felszínt alkotott, amikor a homokkő rárakódott. Így a kőzethatár rendkívül bonyolult felületként jelenik meg. A Mindenszentek-terem alsó felén a falat borító gipszkiválás (kalcium-szulfát) nem egyedi, de viszonylag ritka jelenség. A barit (bárium-szulfát) azért érdekes, mert szinte minden lejtős szálkő felületen, homokkövön és mészkövön egyaránt szőnyeget alkot, és ez másutt nem jellemző. Különlegeseknek számít a homokkövön nőtt cseppkövek jelenléte is. A vízzáró kőzet és a széndioxidos levegő azonban nem kedvezett a cseppkőképződésnek, emiatt csak kicsi cseppkövek találhatók.

Az eddigi munkálatok során találkoztatok állatfajokkal is?

Igen, láttunk néhány denevért, de mivel a barlang meglehetősen száraz és a denevér kis testénél fogva könnyen kiszárad, így nem ez lesz a kedvenc barlangjuk.

Annál jobb viszont az olyan emlősök számára, amelyek nem hibernálódnak, hanem kijárnak a felszínre, hiszen nekik az állandó hőmérséklet fenntartásához a száraz hely ideális menedéket jelent.

Talán ezzel lehet magyarázni, hogy az agyagos aljzaton (pl. a Rakottkrumpli-ágban) a rendkívül intenzív kisállat-közlekedés során szabályos “autópályát” tapostak az apró emlősök – főleg pelére gondolhatunk – az agyagba. Sőt a falakon is (a Mindenszentek-teremben látványos) komoly “mászóútvonalakat” jártak ki. Az állatok kijárt útjai a terem aljzatát egy-egy felszínre vezető kürtővel kötik össze.

Van-e lehetőség további kutatásra, illetve feltárásra? Előfordulhat, hogy esetleg több felfedezetlen barlang is található a közelben?

Természetesen van lehetőség további feltárásra, mivel a huzatoló végpontot már megtaláltuk. Az biztos, hogy a barlang alsó bejárata és a mélypont huzatol, tehát mindenképpen kell még egy, a jelenlegi járat többszörösét kitevő szakasznak lennie, amelyen át a még ismeretlen felső kijáratok felé közlekedik a levegő. A további feltárással azonban csak apró lépésekben lehet haladni, de hosszú távon a karsztvízszintig lenyúló és oldalirányban is kiterjedő barlangrendszer feltárulása várható.

Ennek mélysége 100 méterre is nyúlhat, de az összhosszúsága – a sajtszerű labirintusok jellege miatt – óvatos becslés szerint több kilométer, de akár 10 km is lehet, és valószínűleg gipszkristályokat, valamint borsóköveket is találnánk még az ismeretlen szakaszokon. Ha sikerül elérni a karsztvízszintet, ott lehet számítani vízzel kitöltött járatokra, de termálvízben nem reménykedhetünk, mivel a 10,5 C fokos huzat nem utal meleg víz jelenlétére.

Kik látogathatják a barlangot?

Várhatóan mire ezek a sorok nyomdába kerülnek, látogatási engedély-kötelessé fogják nyilvánítani a barlangot, és le lesz zárva, így elvben és gyakorlatban csak az látogathatja, aki túravezetői igazolvánnyal rendelkezik, valamint a DINPI-től hozzájárulást kért és kapott.
Van arra esély, hogy valamikor a nagyközönség előtt is megnyílhat e föd alatti mesevilág?

Annak, hogy a barlang a nagyközönség számára látogatható legyen, vajmi kevés realitását látom, mérete ugyanis túl kicsi ahhoz, hogy túrát lehessen szervezni benne. A „négykézlábas” közlekedési technikát igényelő barlang turisztikai célú kiépítéséhez a bejárati szakaszt mintegy 100 méter hosszan járhatóra kellene alakítani, kitágítani, emiatt támfalakat kellene építeni, ami extrém nagy beruházás lenne.

Természetesen, ha nagyobb lesz a barlang, az új fénybe helyezheti a kérdést, hiszen akkor felmerülhetne egy kalandturisztikai jellegű megnyitás, de erről most még korai lenne bármit is mondani.

Könyvjelzőkhöz permalink.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>