A Bolhási-jégnyelő (videóval)

Majer Gábor beszámolója:

Január 30-án este két autóval úton voltunk Jávorkút felé. Az addig elég csapadékos hetet magunk mögött hagyva abban bíztunk, hogy a hétvégére egy kicsit szárazabb, nyugalmasabb idő köszönt ránk.

Szemléltető

A képre kattintva elindul a videó

Szombat reggel napsugár helyett hóvihar mosolygott be az ablakon. Steve már menetkész volt mire az utolsó ember kikászálódott az ágyból, de mire összepakoltunk és megreggeliztünk, a hóesés is elállt, így az autókat is kiáshattuk, majd kitolhattuk a parkolóból.

Végre a barlangnál! A Szepesi barlang bejárata jégoldó nélkül is megnyílt és leereszkedhettünk a kellemesen langyos közegbe. A bejárat közelében magányosan fityegő denevér ügyet sem vetett ránk, mialatt az első torlódás alkalmával zizegtünk körülötte a szűk agyagos aknában.

P1310193

Elázott, fityegő denevér

Lejjebb a barlang már saját arculatát mutatta. A kőzet világosszürke, szürke mészkő, melyet helyenként 1-10 cm vastag repedéskitöltő kalcit erekkel.

A 130 méter mélyen lévő szintes ágat nagyrészt a 3-17 méteres vaslétrákon való leereszkedéssel értük el a Mesebeli kürtőn, a Huszas-aknán és a Rom termen keresztül.

A Rom termet elhagyva egyre erősödő zúgás jelezte, hogy a barlang főágában folyó patak igencsak elemében van.

.

.

A Nyugati ágon, a folyásiránnyal szemben indultunk el az 1-3 méter széles eróziós mederben. Egyre több, egyre szebb cseppkőképződmények mellett vezetett az út, noha általában nem a bámészkodás kötötte le a figyelmünket.

Cseppkőbámészkodás

Cseppkőbámészkodás

A mésztufa gátak, vízesések, kitett átmászások próbára tették az egész csapatot. Az alacsonyabb növésű, vagy kevesebb tapasztalattal rendelkező társak érdekében a többieknek híddá, slósszá, vagy lépéssé kellett alakulni, kinek éppen mire volt szüksége… persze volt, akinek ez sem volt elég, de járulékos veszteségek minden csatában vannak. Szerencsére itt a veszteség annyiban kimerült, hogy az illető vizesebb lett a kelleténél…

.

.

Másnapra kisütött a nap, ami a havat is elkezdte olvasztani, így egész kellemes vízhozama lett a Bolhás-pataknak, amely az aznapi barlangunk, a Bolhási-víznyelőbarlang bejáratában tűnik el a felszínről. Ez a patak végigkíséri a barlangba való leereszkedést, itt tehát indokolt volt az overál alá az extra öltözék: dupla műnyúl, vagy a műnyúl alá extra polár cuccok.

A leereszkedés a jeges felületű sziklákon Steve lélekmelengető, atyai jó tanácsaival megtámogatva történt: „-Gyere, gyere!” „- De csúszik!” „- Nem baj, gyere, gyere!”…

 

 

 

Eleinte nyakunkban a patakvízzel elég hamar (de szerencsére nem túl hamar) leértünk a 10-18 méteres kürtőkön át a 60 méteres mélységbe. A Bolhási-víznyelőbarlang annak a kőzetrétegnek a határa mentén alakult ki, amelyet leginkább a közvetlenül felette húzódó országút nyomvonala jelez. A 2,5 órás túra során a végpont közeli szifonoknál elég nagy vízállással találtuk magunkat szembe, ez jó okot adott mindig a visszafordulásra.

.

.

A bejáratnál lezubogó víznek hála a feljutás is elég hamar ment, szerencsére a kinti hideget a tavaszias napsütés ellensúlyozta.

Azért a víz az úr!

Azért a víz az úr!

A jégmosásról készült videó itt látható: https://www.youtube.com/watch?v=qSVR0ozUehE

A túra résztvevői: Dolgos Miklós, Fekete „Steve” István, Czutor Sarolta, Mihalik Dóra, Hanczvikkel Adrienn, Vörös Gyula, Zsolnay Gergely, Szűcs Szabolcs, Majer Gábor

.

.

 

 

 

 

Könyvjelzőkhöz permalink.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Pap Lacó mondta:

    Jó lenne egyszer még eljutni ide.

Hozzászólás a(z) Pap Lacó bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>