• 2021: Barlangok és Karsztok Nemzetközi Éve

    Az UIS és az MKBT sajtóközleménye az online megnyitóról

A barlangtérképezés forradalma?

Sűrű Péter és csapata Gáti Attila szakmai vezetésével egy új eljárást dolgozott ki a járatok lézerszkenner nélküli 3D-s felmérésére. (Videó linkje: https://www.youtube.com/watch?v=lif9-eer9qE )

A Bányász-barlangi új kisérleti mérés eredménye videón (a képre kattintva a youtube-on lévő videóhoz jutunk)

A Bányász-barlangi új kisérleti mérés eredménye videón (a képre kattintva a youtube-on lévő videóhoz jutunk)

Mindez azért nagy dolog, mert a lézerszkennerek egyelőre sem áruk, sem méretük miatt nem igazán jöhetnek szóba a barlangok felmérésére. Bár történtek kísérletek pl. a Baradlában (Aggtelek) vagy a Pál-völgyi-barlangban (Bp) lézerszkenneres mérésre, egy szűk kuszodán ilyen készüléket keresztülvinni vagy vizes-sáros környezetben használni lehetetlen, így a legtöbb barlangjáratunk felmérésére alkalmatlan. Vélhetően még legalább egy évtizedbe telik, amíg megjelennek a piacon a kisméretű, vízálló kompakt lézerszkennerek…

Mérés függőkompasszal

Mérés függőkompasszal, 2009-ig használtuk

De addig is valahogy térképezni kell. Laikusok számára nagyon tömören leírjuk, hogy hogyan történt eddig a barlangok térképezése. Az alapelv, hogy a járatokban fixpontokat veszünk fel, ezek jó esetben falba fúrt csavarok, de régebbi térképeknél lehetnek festett jelek. Ezután az első (nulla) pontból elindulva a következő pontba mutató szakasz hosszát, lejtszögét és az északi irányhoz képesti szögét (iránytű elven) kell meghatározni, ezekből pedig kiszámolható a következő pont koordinátája. Ez hajdan zsinór kifeszítésével és függőkompasszal, lejtszögmérővel, majd mérőszalaggal történt, amit nagyapáink idejében még verejtékes trigonometriai számítások után lehetett papírra szerkeszteni. (Ezért aztán szokás volt “elfelejteni” megmérni a lejtszöget…)

A Szent Özséb-barlang poligonja. Ember legyen a talpán, aki erre ránézve látja maga előtt a barlangot...

Példaként ez a Szent Özséb-barlang poligonja. Ember legyen a talpán, aki erre ránézve látja maga előtt a barlangot…

Bár a szerkesztési fázis 1998 óta a Prépostffy Zsolt által készített “poligon” nevű programmal teljesen automatikusan a másodperc törtrésze alatt megtörténik, de ezzel még mindig csak a barlang “csontváza” van meg, amely a kutatáshoz (pl. barlang-összekötésekhez) nagyon hasznos, de az egyes járatok térbeli kiterjedése a poligonon egyáltalán nem látható. Egy tágas folyosó és egy kuszoda ugyanúgy egyetlen vonal csupán, és kellően bonyolult térbeli járatrendszer esetén a poligon egy kusza pókhálóvá válik, amin aztán a felmérés készítőjén kívül senki nem tud eligazodni.

Tehát miután elkészült a poligon, vissza kellett menni a barlangba, és a poligon különböző kinyomtatott nézeteire kézzel, ceruzával rárajzolni a térképet. És még ha át is lett rajzolva utána AutoCAD-ban, akkor is a végeredmény egy kézzel rajzolt “dísztárgy” volt csupán, amely egy jellegét tekintve vízszintes síkbeli járat ábrázolására alkalmas, de a sokszor igen bonyolult térbeli labirintusokat alkotó hévizes barlangok, vagy a függőleges zsombolyok szemléltetésére tökéletesen alkalmatlan volt.

2009 óta Leica lézeres távolságmérőt használnuk, aminek az előnyeit mostantól fogjuk tudni csak igazán kiaknázni

2009 óta iránytűvel ellátott Leica lézeres távolságmérőt használnuk, aminek az előnyeit mostantól fogjuk tudni csak igazán kiaknázni

2009-ben terjedt el hazánkban a digitális iránytűvel és lejtszögmérővel “tuningolt” Leica Disto távolságmérő műszerek használata, amely a zsinór kifeszítését, a függőkompaszos-lejtszögmérős-mérőszalagos szerencsétlenkedést helyettesítette, gyorsabb és pontosabb felmérést tett lehetővé, illetve kevesebb hibalehetőséget hagyott, de még mindig csak egy poligonunk (sokszögvonalunk) volt, amire kézzel kellett a járat kiterjedését is mutató térképet rárajzolgatni.

Ebben hozott most változást a Gáti Attila által írt új algoritmus, ami a poligon felméréséhez is használt Leica lézerrel “vaktában lövöldözve” felvett plusz segédpontokra képes egy 3 dimenziós felületet automatikusan ráfeszíteni. Ez természetesen nem lesz olyan részletgazdag, mint egy lézerszkennerrel vagy akár egy automata mérőállomással szkennelt térmodell, de még mindig nagyságrenddel alkalmasabb a barlang megjelenítésére, mint egy papírra rajzolt ákombákom. És a kicsi és viszonylag kevéssé sérülékeny műszernek köszönhetően a legszűkebb és legnehezebben elérhető járatok is felmérhetők az új módszerrel.

A módszer jelenleg tesztelés és csiszolás alatt áll (ezért is van a cím végén a kérdőjel), de a Bányász-barlangban készült kísérleti mérés eredménye (megtekinthető Fekete Zsombor youtube-csatornáján) elég meggyőző, ezek alapján reméljük, hogy beválik, és hamarosan már a térképezési megbízások követelményeit is ehhez igazítják…

 

Könyvjelzőkhöz permalink.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>