Majer Gábor beszámolója:
Január 30-án este két autóval úton voltunk Jávorkút felé. Az addig elég csapadékos hetet magunk mögött hagyva abban bíztunk, hogy a hétvégére egy kicsit szárazabb, nyugalmasabb idő köszönt ránk.
Szombat reggel napsugár helyett hóvihar mosolygott be az ablakon. Steve már menetkész volt mire az utolsó ember kikászálódott az ágyból, de mire összepakoltunk és megreggeliztünk, a hóesés is elállt, így az autókat is kiáshattuk, majd kitolhattuk a parkolóból.
Végre a barlangnál! A Szepesi barlang bejárata jégoldó nélkül is megnyílt és leereszkedhettünk a kellemesen langyos közegbe. A bejárat közelében magányosan fityegő denevér ügyet sem vetett ránk, mialatt az első torlódás alkalmával zizegtünk körülötte a szűk agyagos aknában.
Lejjebb a barlang már saját arculatát mutatta. A kőzet világosszürke, szürke mészkő, melyet helyenként 1-10 cm vastag repedéskitöltő kalcit erekkel.
A 130 méter mélyen lévő szintes ágat nagyrészt a 3-17 méteres vaslétrákon való leereszkedéssel értük el a Mesebeli kürtőn, a Huszas-aknán és a Rom termen keresztül.
A Rom termet elhagyva egyre erősödő zúgás jelezte, hogy a barlang főágában folyó patak igencsak elemében van.
A Nyugati ágon, a folyásiránnyal szemben indultunk el az 1-3 méter széles eróziós mederben. Egyre több, egyre szebb cseppkőképződmények mellett vezetett az út, noha általában nem a bámészkodás kötötte le a figyelmünket.
A mésztufa gátak, vízesések, kitett átmászások próbára tették az egész csapatot. Az alacsonyabb növésű, vagy kevesebb tapasztalattal rendelkező társak érdekében a többieknek híddá, slósszá, vagy lépéssé kellett alakulni, kinek éppen mire volt szüksége… persze volt, akinek ez sem volt elég, de járulékos veszteségek minden csatában vannak. Szerencsére itt a veszteség annyiban kimerült, hogy az illető vizesebb lett a kelleténél…
Másnapra kisütött a nap, ami a havat is elkezdte olvasztani, így egész kellemes vízhozama lett a Bolhás-pataknak, amely az aznapi barlangunk, a Bolhási-víznyelőbarlang bejáratában tűnik el a felszínről. Ez a patak végigkíséri a barlangba való leereszkedést, itt tehát indokolt volt az overál alá az extra öltözék: dupla műnyúl, vagy a műnyúl alá extra polár cuccok.
A leereszkedés a jeges felületű sziklákon Steve lélekmelengető, atyai jó tanácsaival megtámogatva történt: „-Gyere, gyere!” „- De csúszik!” „- Nem baj, gyere, gyere!”…
Eleinte nyakunkban a patakvízzel elég hamar (de szerencsére nem túl hamar) leértünk a 10-18 méteres kürtőkön át a 60 méteres mélységbe. A Bolhási-víznyelőbarlang annak a kőzetrétegnek a határa mentén alakult ki, amelyet leginkább a közvetlenül felette húzódó országút nyomvonala jelez. A 2,5 órás túra során a végpont közeli szifonoknál elég nagy vízállással találtuk magunkat szembe, ez jó okot adott mindig a visszafordulásra.
A bejáratnál lezubogó víznek hála a feljutás is elég hamar ment, szerencsére a kinti hideget a tavaszias napsütés ellensúlyozta.
A jégmosásról készült videó itt látható: https://www.youtube.com/watch?
A túra résztvevői: Dolgos Miklós, Fekete „Steve” István, Czutor Sarolta, Mihalik Dóra, Hanczvikkel Adrienn, Vörös Gyula, Zsolnay Gergely, Szűcs Szabolcs, Majer Gábor
Jó lenne egyszer még eljutni ide.