Igazi aktív víznyelő a Szentkereszt alatti Szurdokban!
70 méteres becsült mélységével, a benne lévő 4m átmérőjű és 20m mély aknával, a vízeséseivel és a megdöbbentő huzattal méltán lehet a Bükk víznyelőihez hasonlítani. A barlangot Kocsis András és társai, azaz az Anubis Barlangkutató Egyesület mesébe illő módon, a patak medréből egy követ kiemelve fedezte fel. A barlang a “Szurdok-völgyi 2. számú víznyelő” nevet kapta.
A barlang bejárata szűk, függőleges. A szokásos nyelőtölcsér hiányzik, egy luk a meder alját képező agyagos kötésű nagytömbös törmelékben, és az 5. métertől már ép szálkőbe oldott járatban találjuk magunkat. A falak végig csipkésre vannak oldva, tépőzárként akadnak az overallba. A bejárat alatt nem sokkal már vízcsobogást hallunk, a legnagyobb szárazság idején is zuhog az eső idelent a következő, 20m mélységű, de könnyen átérhető hasadékaknában. Innen két szűkebb átbújás után egy impozánsan kitáguló, közel 20 méter mélységű aknába érkezünk, melyben csak kötéltechnikával ereszkedhetünk le, mert a falak lent már 5 méterre távolodnak egymástól. Itt az akna teljes keresztmetszetében kellemesen záporozva szóródik szét a lefolyó patak vize, amely szárazság és a porzó bejárat idején is vígan csobog. Mintha a Bükkben járnánk, és nem a Pilisben. Szűk lapító után egy irdatlan omladékhalmazba vezet a járat, amelyben a fél asztalnyi kövek között úgy érezzük magunkat, mint a hangya a kristálycukor-kupacban. Az omladék másik vége felfelé egyébként könnyen bontható lenne. Lefelé az omladék átjárható, bár a legtöbben itt vissza szoktak fordulni. Alatta ismét szálkőben kioldódott, szűk meander indul, amely pár méter préselődés után járhatatlan résbe vezetett. Ezt kitágítva 2012 nyarán – a rendkívüli szárazságot kihasználva – sikerült két további fülkét felfedezni, amelynek a végén szintén szálkő-szűkületben folyik el a patak. A karsztvízszint még nagyjából 100 méterrel mélyebben húzódik.
Ezzel ismét megdőlt egy dogma, amely szerint a Pilisben nem alakultak volna ki komoly víznyelőbarlangok, mivel kis kiterjedésű mészkőfennsík, és hiányzik hozzá a vizet egy-egy pontra odavezető magasabb helyzetű nemkarsztos fedőkőzet. Ezzel szemben a Pilis alatt a karsztvízszint meglepően mélyen van, így a hegységben lévő medencék alját borító agyagréteg pontosan ilyen vízzáró takaró. Az elődeink több évtizeden át tartó eredménytelen víznyelő-ásásai (pl. Pilis-nyergi-vny., Macska-barlang) és a szakirodalmak minket is arra tévedésre vezettek, hogy nem is foglalkoztunk ilyen irányú kutatásokkal, sőt, lelkünk mélyén talán még a karsztvízszint tényleges helyében is kételkedtünk.
A Szentkereszt alatti Szurdok-völgy vízgyűjtő területe 10-12 négyzetkilométer, melynek kétharmada nemkarsztos kőzettel fedett. Sőt, a víznyelő bejárata alsó bejáratként huzatol, így nem zárható ki a magasabb fekvésű barlangokkal (pl. Szopláki-ördöglyuk) való kapcsolata sem, így akár már egy horizontálisan is kiterjedt aktív patakos barlangrendszer léte is felvetődik.
