• P1010648 csík 2017

Vadvízi barlangászat a Pilisben – Videóval

A csapadékos időt kihasználva leszálltunk a Pilisszentkereszti Szurdok-völgyi 2. sz. víznyelőbe, hogy megörökítsük a barlangnak az igazi arcát. (A videó linkje a szöveg alján)

.

.

A víznyelőt – amely a szurdokban folyó patak kellős közepén nyílik – az Anubis Barlangkutató Egyesület tárta fel Kocsis András vezetésével 2011 nyarán. Nem csak őket, a szakmát is meglepte a patak szintje alá 70 méterrel lenyúló tágas, légteres aknasor, ami azután nyílt meg, hogy a patak medréből véletlenül kifordítottak egy követ. A barlang szenzációja a 18 méteres harangakna volt, amely az alján elérte az 5 méter átmérőt.

A Szurdok vízgyűjtő területe kb. 12 km², azaz tizenkét négyzetkilométer, ami azt jelenti, hogy nagyobb esőzések alkalmával akár kisebb folyam is kialakulhat benne, ilyenkor természetesen lehetetlen lenne a barlang bejárása, de eddig még normál vízállás esetén sem próbálkozott vele senki, mi most nekivágtunk.

Végre egy bontás, ahol nem leszünk koszosak...

Végre egy bontás, ahol nem leszünk koszosak… (videó kivágat)

Nem volt könnyű dolgunk, mert a barlang bejárata egy kolléga áldásos közreműködése nyomán tavaly beomlott. Ő ugyanis egyszer videózás hevében – a látvány kedvéért – beleterelte a patakot, amely a nyelő egyik oldalán az agyagba ágyazódott köveket bedöntötte, ezek a 6m mélyen lévő szálkő-szűkületbe beleesve megakadályozták a lejutást, azóta nem is járt lent senki. Először is tehát ki kellett emelni ezeket a köveket, köztük a legnagyobb kb. másfél mázsás volt. A feladatot nehezítette, hogy a szűk helyen csak fejjel előre, ferdén lefelé bebújva fértünk hozzá, és ebben a pózban a hátunkra záporozó víz a nyakunkon végigfolyva belecsurgott az orrunkba… Végül a nagy követ kötéllel megkötve hárman emeltük ki, a többi már könnyebben ment. Egy órányi küzdelem után szabad volt az út lefelé a szűkületen át a félelmetesen dübörgő vízesésbe.

Elvétve cseppkövek is akadnak

Elvétve cseppkövek is akadnak

Rövid vívódás után benyomtam az ereszkedőeszköz karját, és elindultam lefelé, tudván, hogy a fejemet bombázó víztől szinte semmit nem fogok se látni, se hallani. Persze szerencsére voltak olyan nyugalmasabb pontjai a barlangnak, ahol nem zuhogott a fejünkre a víz, csak az ereszkedések során volt ez elkerülhetetlen. A 18 méteres aknában is pont úgy voltak elhelyezve a nittek – amelyeket szárazság idején fúrtak be – hogy az ereszkedés a vízesés kellős közepében történt, a beszállásnál nem is a fejünkre, hanem pont szemből az arcunkba csapódva érkezett a víz. Nagyságrendileg 20 liter másodpercenként. Persze ezt nem panaszkodásképpen írom, hiszen pont az volt a cél, hogy a barlangot “működés közben” dokumentáljuk. Természetesen minden figyelmünk a videózásra irányult, kényelmi szempontokat nem néztünk. A nagy akna alján elképesztő huzat volt, szélvihart idézve kavargott a levegő, nyilván a vízesés hatására. Még egy kisebb akna volt hátra, itt békésebb volt a klíma, nem esett az eső sem. Az akna alján egy enyhén lejtő szűkületben folyik el a víz, előtte a térdmagasságig fehérre mosott falakon látszott, hogy volt olyan állapot is, amikor itt 50 centi magasan folyt a víz, vélhetően az itt következő szűkületet – és nyilván a bejáratit is – légmentesen kitöltve.  Reménykedtünk benne, hogy amíg lent vagyunk, nem fog ilyen helyzet bekövetkezni… Ugyanakkor további kutatás szempontjából jó hír, hogy a barlang végpontján visszaduzzadásnak nyoma sem volt, tehát jó eséllyel lehet majd békésebb időjárás esetén a végponti szűkületet ostromolni. Már persze olyanoknak, akik nem átallnak a vízben fekve dolgozni, és nem ilyednek meg az omladékról, amelyen át kell mászni ahhoz, hogy a mélypontot elérjük.

Felfelé mászás árral szemben (Felvétel: Domahidy F.)

Felfelé mászás árral szemben, videó kivágat (Felvétel: Domahidy F.)

Kifelé menet a 18-as aknán való felmászás volt a legnagyobb kihívás. Dórinak, aki elöl ment, még könnyű dolga volt, mert őt a kötél végét fogva félútig félre tudtam húzni a vízesésből, csak a felső szakaszon kapta telibe az egészet. Nekem végig a vízesés közepében kellett másznom, hiszen éppen ezt akartuk videózni, Farkasnak pedig szintén, mivel ő videózott lentről, így neki már nem volt, aki elhúzza a kötelét. A vízesésben egyébként nem a hideg volt a fő probléma, hanem hogy olyan mértékben fröcskölt szanaszét a víz, hogy alig lehetett levegőt kapni. Próbáltam lefelé hajtani a fejem, de még úgyis jutott a számba és a tüdőmbe is. A nitten átszerelés ilyen körülmények között igazi élmény volt…  A vízhatlan – és egyébként nagyon jó fényű – kínai lámpák megzavarodtak a víztől, ki-be kapcsolgattak teljesen véletlenszerűen, így Farkasnak lényegében sötétben kellett felmásznia. (Még szerencse, hogy az általam bütykölt valamint a BorvendégMatyi-féle lámpák bírták a strapát.)

A bejárati szűkületen való kibújást már nem volt erőnk videózni, így az másnap lett utólag felvéve, ezért azokon a felvételeken már kisebb a vízhozam.

A videó linkje: https://www.youtube.com/watch?v=e8XmjVsL7FI#

 

Könyvjelzőkhöz permalink.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>