A csapadékos időt kihasználva leszálltunk a Pilisszentkereszti Szurdok-völgyi 2. sz. víznyelőbe, hogy megörökítsük a barlangnak az igazi arcát. (A videó linkje a szöveg alján)
.
A víznyelőt – amely a szurdokban folyó patak kellős közepén nyílik – az Anubis Barlangkutató Egyesület tárta fel Kocsis András vezetésével 2011 nyarán. Nem csak őket, a szakmát is meglepte a patak szintje alá 70 méterrel lenyúló tágas, légteres aknasor, ami azután nyílt meg, hogy a patak medréből véletlenül kifordítottak egy követ. A barlang szenzációja a 18 méteres harangakna volt, amely az alján elérte az 5 méter átmérőt.
A Szurdok vízgyűjtő területe kb. 12 km², azaz tizenkét négyzetkilométer, ami azt jelenti, hogy nagyobb esőzések alkalmával akár kisebb folyam is kialakulhat benne, ilyenkor természetesen lehetetlen lenne a barlang bejárása, de eddig még normál vízállás esetén sem próbálkozott vele senki, mi most nekivágtunk.
Végre egy bontás, ahol nem leszünk koszosak… (videó kivágat)
Nem volt könnyű dolgunk, mert a barlang bejárata egy kolléga áldásos közreműködése nyomán tavaly beomlott. Ő ugyanis egyszer videózás hevében – a látvány kedvéért – beleterelte a patakot, amely a nyelő egyik oldalán az agyagba ágyazódott köveket bedöntötte, ezek a 6m mélyen lévő szálkő-szűkületbe beleesve megakadályozták a lejutást, azóta nem is járt lent senki. Először is tehát ki kellett emelni ezeket a köveket, köztük a legnagyobb kb. másfél mázsás volt. A feladatot nehezítette, hogy a szűk helyen csak fejjel előre, ferdén lefelé bebújva fértünk hozzá, és ebben a pózban a hátunkra záporozó víz a nyakunkon végigfolyva belecsurgott az orrunkba… Végül a nagy követ kötéllel megkötve hárman emeltük ki, a többi már könnyebben ment. Egy órányi küzdelem után szabad volt az út lefelé a szűkületen át a félelmetesen dübörgő vízesésbe.
Elvétve cseppkövek is akadnak
Rövid vívódás után benyomtam az ereszkedőeszköz karját, és elindultam lefelé, tudván, hogy a fejemet bombázó víztől szinte semmit nem fogok se látni, se hallani. Persze szerencsére voltak olyan nyugalmasabb pontjai a barlangnak, ahol nem zuhogott a fejünkre a víz, csak az ereszkedések során volt ez elkerülhetetlen. A 18 méteres aknában is pont úgy voltak elhelyezve a nittek – amelyeket szárazság idején fúrtak be – hogy az ereszkedés a vízesés kellős közepében történt, a beszállásnál nem is a fejünkre, hanem pont szemből az arcunkba csapódva érkezett a víz. Nagyságrendileg 20 liter másodpercenként. Persze ezt nem panaszkodásképpen írom, hiszen pont az volt a cél, hogy a barlangot “működés közben” dokumentáljuk. Természetesen minden figyelmünk a videózásra irányult, kényelmi szempontokat nem néztünk. A nagy akna alján elképesztő huzat volt, szélvihart idézve kavargott a levegő, nyilván a vízesés hatására. Még egy kisebb akna volt hátra, itt békésebb volt a klíma, nem esett az eső sem. Az akna alján egy enyhén lejtő szűkületben folyik el a víz, előtte a térdmagasságig fehérre mosott falakon látszott, hogy volt olyan állapot is, amikor itt 50 centi magasan folyt a víz, vélhetően az itt következő szűkületet – és nyilván a bejáratit is – légmentesen kitöltve. Reménykedtünk benne, hogy amíg lent vagyunk, nem fog ilyen helyzet bekövetkezni… Ugyanakkor további kutatás szempontjából jó hír, hogy a barlang végpontján visszaduzzadásnak nyoma sem volt, tehát jó eséllyel lehet majd békésebb időjárás esetén a végponti szűkületet ostromolni. Már persze olyanoknak, akik nem átallnak a vízben fekve dolgozni, és nem ilyednek meg az omladékról, amelyen át kell mászni ahhoz, hogy a mélypontot elérjük.
Felfelé mászás árral szemben, videó kivágat (Felvétel: Domahidy F.)
Kifelé menet a 18-as aknán való felmászás volt a legnagyobb kihívás. Dórinak, aki elöl ment, még könnyű dolga volt, mert őt a kötél végét fogva félútig félre tudtam húzni a vízesésből, csak a felső szakaszon kapta telibe az egészet. Nekem végig a vízesés közepében kellett másznom, hiszen éppen ezt akartuk videózni, Farkasnak pedig szintén, mivel ő videózott lentről, így neki már nem volt, aki elhúzza a kötelét. A vízesésben egyébként nem a hideg volt a fő probléma, hanem hogy olyan mértékben fröcskölt szanaszét a víz, hogy alig lehetett levegőt kapni. Próbáltam lefelé hajtani a fejem, de még úgyis jutott a számba és a tüdőmbe is. A nitten átszerelés ilyen körülmények között igazi élmény volt… A vízhatlan – és egyébként nagyon jó fényű – kínai lámpák megzavarodtak a víztől, ki-be kapcsolgattak teljesen véletlenszerűen, így Farkasnak lényegében sötétben kellett felmásznia. (Még szerencse, hogy az általam bütykölt valamint a BorvendégMatyi-féle lámpák bírták a strapát.)
A bejárati szűkületen való kibújást már nem volt erőnk videózni, így az másnap lett utólag felvéve, ezért azokon a felvételeken már kisebb a vízhozam.
A videó linkje: https://www.youtube.com/watch?v=e8XmjVsL7FI#
