Tokod elfeledett kincse: a vízakna termálvizes barlangja (+VIDEÓ)

Először azt hittük, nincs is nyilvántartva

Faragó Ferenc tokodi lakos hívta fel a figyelmünket arra, hogy a falu felett, az Egyházvölgy folytatásában talált a barátaival egy nyitott betonaknát, amelynek utánanézve kiderült, hogy egy egykori karsztvíz-kiemelő aknáról van szó, ami egy barlangot is rejt magában. Egy 2001-ből származó kutatási jelentés ír a tokodi vízakna barlangjáról, valamint hivatkozik korábban ott járt barlangászok elmondására is, és ez a jelentés meg is található a barlangnyilvántartásban, azonban maga a barlang ennek ellenére a keresőbe “Tokod”-ot beírva nem volt megtalálható a Barlangnyilvántartásban, sem az (egykori) Barlangtani Intézetből kikért térképen nem jelent meg, ezért hittük azt, hogy nincs nyilvántartva.

 

 

 

 A vízakna elhelyezkedése

A Gerecse és a Pilis közötti dimbes-dombos vidékből kiemelkedő nagy mészkőrög, a Gete északi oldalán fekszik Tokod. Mint a hegyeink északnyugati oldalán általában, itt is jelentős löszréteget rakott le a szél, ebbe a löszbe vágta be az időszakos vízfolyás a völgyet, amit lejjebb, már a falu területén Egyház-völgynek mondanak. Ami azonban szokatlan, a völgy felsőbb szakaszán a vízfolyás szálban álló karbonátos kőzeten folyik, amely kőzet egyszer csak egy lépcsővel véget ér, itt a patak vízeséssel zuhog le (kb. 10 métert), és löszbe vágódott mederben folyik tovább. Geológiai okokból kizárható, hogy a löszre rakódott volna rá a mészkő, tehát itt egy törésvonalnak kell lennie, amely mentén a mészkőréteg egyik fele olyan jelentősen kiemelkedett, hogy a lösz lemosódott róla, míg a másik felén megmaradt. Ugyanakkor első ottjártunkkor (amikor a Getén a mélyedésekben még olvadtak a hó- és jégfoltok) a vízesés felett a szálkövön folyt a patak, a vízesés is működött, de alatta a víz már nem jutott messzire, a falu szélénél a völgy már porszáraz volt. A vízakna a vízeséstől kb. 30 méterre, de a völgytalp felett kb. 10 méterrel nyílik, tehát – mivel mérésünk szerint 33 méter mély – jócskán lenyúlik a patak szintje alá, ennek ellenére itt még légteres.

Egyébként a helyiek szerint a vízkiemelő akna létesítése előtt a megfelelő helyszín kiválasztása érdekében Schmidt Sándor egykori dorogi bányaigazgató urat kihozták a börtönből (ahová politikai okból, ítélet nélkül került), hogy mutassa meg, hol kell fúrni a víz megtalálása érdekében. Bár ez valószínűtlenül hangzik (mivel rövid ideig volt az ÁVH fogságában, ahol aztán életét is vesztette), kétségtelen, hogy az aknával telibe találtak egy hasadékot, amely levezetett a karsztvízszintig, sőt az alá is.

A vízakna a fúrástérképen?

A vízakna után nyomozva lényegében csak két információt sikerült az interneten találni, egyik a már említett kutatási jelentés, másik pedig a MÁFI fúrástérképe, amely jelöl egy fúrást olyan közel a vízaknához, hogy az akár maga a vízakna is lehet. Az teljesen logikus, hogy mielőtt egy 4 méter átmérőjű aknát lemélyítenek, előtte lefúrnak ugyanott. Az viszont nem világos, hogy miért fúrták volna 87 méter mélyre, ha 33 méternél megtalálták a hasadékot. (Ha nem találták meg, akkor viszont miért mentek volna oldalra a táróval? Elképzelhető persze, hogy a fúrással elmentek a hasadék mellett, azonban a jóval szélesebb akna mélyítésekor már harántolták.)

Ha valaki tudja, hogy hol lehet dokumentációt fellelni az objektumról, vagy érdemi információt tud róla, akkor nyugodtan keressen meg minket (kapcsolat menüpont), érdeklődéssel várjuk.

A barlang

Magát a vízaknát úgy lehet a legkönnyebben elképzelni, mint ha egy geodéziai mérőtornyot (pl. a mai napig áll ilyen a Naszályon és a Gerecsén, de kilátóvá átalakítva a Pilisen és a Csóványoson is) “beletoltak” volna a földbe, és nem alulról másznánk fel benne, hanem felülről másznánk le. Azért is csak másznánk, mert a létrákban komoly folytonossági hiány van. Tehát marad a kötél. Utunk során a második szint félfödémjének alsó felületéről egy csapat kis patkósdenevért látunk lógni, békésen alszanak. A vízakna alján – miután átvergődtünk a magas vastartalmú sittkupacon – egy oldalra kiágazó táróba jutunk, amely rövid vízszintes szakasz után lejteni kezd. Itt vélhetően egy már eredetileg is nyitott, természetes eredetű hasadékot követtek a táró kihajtásakor, amely aztán el is vezetett a kényelmesen járható méretű barlangüregig. Mivel a bányavédelmi céllal zajló irdatlan karsztvízkiemelés miatt a karsztvízszint egykor jelentősen lesüllyedt, ezért történhetett meg, hogy pallót illetve sötétbe vesző vaslétrát találtunk a víz alatt.

A bányászat leállása óta a víz lassan emelkedik, ezzel is lehet magyarázható, hogy 2001-ben a Plózeres jelentésben – ha erről a barlangról szól egyáltalán – még azt írják, hogy egy szűkületen át lehetett volna eljutni a vízig, de azon a szűkületen ők nem fértek át. Közben ma már a pallón állva derékmagasságig ér a víz. 

Mégis benne volt a nyilvántartásban

Aztán miután bejelentettük a barlangot, kiderült, hogy mégiscsak benne van a nyilvántartásban, csak a nevére kellett volna rákeresni, úgy, hogy “tokodi”. Tokodra mint helyre keresve azért nem jelent meg (és a térképen is ezért nem), mert a koordinátái nem voltak felvéve, és a nyilvántartás működése ezek szerint olyan, hogy a településre való kereséskor is a koordináták alapján listázza ki a barlangokat, tehát ha nincs megadva pontos koordináta, akkor hiába van megadva a település mezőben a Tokod, nem jelenik meg a Tokod területén lévő barlangok között.

Egyúttal az is kiderült, hogy a barlang látogatása a DINPI hozzájárulásához kötött, és ráadásul magánterületen nyílik. Ezeknek a körülményeknek azonban az égvilágon semmi nyoma nem volt a terepen. Elvégre nem várható el, hogy az ember, mielőtt elmegy kirándulni, megnézze a Földhivatalban, hogy nem magánterület-e az adott terület, és ha lát egy barlangot, ami nem található a nyilvántartásban, akkor kikérje a Nemzeti Park Igazgatóság hozzájárulását, hogy ha esetleg mégis ismert és a jogszabályban nevesített barlang lenne, akkor arra az esetre adjanak vagyonkezelői hozzájárulást a felkereséséhez. (Egyébként valószínűleg megadták volna.)

Az ominózus jelentés

A barlangról egyetlen feljegyzés van, ez a már említett 2001-es kutatási jelentésben egy kis részlet. Ez sem túl bőbeszédű, sőt ellentmondásos például az “omladékos, düledező akna” miatt, az ugyan is öntött vasbeton falakkal rendelkezik – azok meg nem szoktak düledezni. Az sem világos, hogy miért felfelé vezetett az általuk  említett szűkület a vízhez, valamint hogy miféle gázra gondol – mi nem tapasztaltunk zavaró mértékű széndioxidot.

19 C fok

És ez a víz 19 C fokos. Magyarul termálvízzel állunk szemben, tehát egy félig-meddig aktív hévizes barlangról van szó. Azért félig-meddig, mert forrás nem tartozik hozzá, de azért a 19 fok az mégiscsak lényegesen több, mint az északra néző völgyben mérhető középhőmérséklet, tehát egyértelműen termális hatásról van szó. Termálvíznek nevezzük geológiai értelemben azokat a vizeket, amelyek a terület éves középhőmérsékleténél melegebbek, tehát nem az emberi hőérzethez kell viszonyítani, bár tény, hogy ha mondjuk a Gellért-fürdő vize 19 fokos lenne, akkor nehéz lenne azzal vigasztalni a fürdőzőket, hogy földtani értelemben az is termálvíz. Olyan szempontból viszont fontos információ, hogy ezek szerint megvannak a geológiai adottságok ahhoz, hogy Tokodon aktív hévizes barlangok létezzenek. A barlang keletkezése nyilván összefügg a vízesést okozó kőzetlépcsőben megmutatkozó törésvonallal.

Feladatok

Bár – ha a mesterséges illetve átalakított szakaszt nem számítjuk – egy egyelőre csupán 10 méter mély és nem sokkal hosszabb üregről van szó, ettől függetlenül mind életvédelmi, mind barlangvédelmi, mind ivóvízvédelmi szempontból számos feladat elé állítja az üreg gazdáját. (Hogy ez kicsoda, abban bizonytalanságot okoz, hogy mesterséges objektumból nyíló barlangról van szó, amely objektum ráadásul állítólag – bár ennek a helyszínen semmi nyoma nincs – magánterületen nyílik.)

Ezek a feladatok pedig a szemét kitermelése, a bejárat lezárása.

Jelenleg ugyanis mindenféle vascsövek és konzolok lógnak benne össze-vissza,  az akna alján kb. másfél méter magasságban (4m átmérő!) áll a sitt, lefelé a vágat is tele van főleg vasakkal, de a 80-as éveket idéző ceruzaelemek roncsai is előfordulnak. Az akna tetejét eredetileg egy arasznyi vastag vasbeton fedlap fedte, ez kb egy tonnás lehet, ennek ellenére valakik félrehúzták, noha az alatta lévő kútkávaszerű oldalfalban megvan a bebújó nyílás helye, és ajtó sincs rajta. Így jelenleg tökéletesen alkalmas arra, hogy valaki belezuhanjon. Ráadásul az első létra teljesen ép és masszív (de azért valakik még biztos ami biztos hozzá is drótozták egy korhadt bodzatuskóhoz), szinte csalogatja befelé az embert. A legfelső szint korlátja hiányzik, a keskeny beton kiállón rézsűszögben áll a behullott csúszós talaj, és a következő létra felső 3 métere szintén hiányzik. A lentebbi létrák megvannak, de olyan rozsdásak, hogy inkább múzeumba valók, mint közlekedésre. (Rövid távon már a felső létra eltávolítása is segíthet a helyzeten, mert akkor legalább senki nem próbál meg lemászni.)

Elképzelésünk szerint a sitt kitermelése után a beton fedlapot vissza kellene mozgatni a helyére, és az alatta a függőleges aknafalban lévő bebújó nyílást ajtóval ellátni. Ennek megvalósítására is ideális lett volna például a rosszemlékű 2015-ös KEOP projekt.

Kilátások

Csak hogy tudjuk hová tenni: Adott egy szépen fejlett barlang, amely eléri a karsztvízszintet, sőt az alá vezet. A barlangban 19 fokos víz van. A barlang nincs felderítve, a végéig még senki nem ment el, mert a 2001-es jelentés íróit megállította egy olyan szűkület, ami után állítólag egy még mélyebb hasadék következett (akkoriban ott volt a víz), most pedig ifjabb Adamkó Péter (búvárruhában, palackkal) még odáig sem jutott el. De beszámolója szerint egy másképpen elhelyezett palackkal nem lenne lehetetlen átjutni rajta. Ez tehát azt jelenti, hogy ha sikerülne valakinek beljebb jutnia, vagy akár a szűkületeket kitágítania (azért mindez víz alatt nem egyszerű mutatvány), akkor akár bármit is felfedezhet. Például egy kiterjedt aktív termálvizes barlangot.

A környék ismert barlangjaiból (pl. a Tokodi altáró barlangjaiból) valamint az egykori itteni szénbányászkodás során történt barlangi eredetű vízbetörésekből következtetve erre minden esély meg is van.

(Ez nem a Tokod-altáró barlangja)

Fontos hangsúlyozni, hogy az itt tárgyalt barlang nem azonos a Tokodaltáró barlangjaival, nincs is közel hozzá, csak a Tokod név kapcsolja őket össze.

A jelenleg is ivóvízkitermelésre szolgáló, magántulajdonban lévő altáróból a Vízakna-barlangjánál jelentősebb méretben ismert barlangok nyílnak, amelyeket szintén érdemes lenne alaposan átvizsgálni, azonban az altáró gazdái kérésünkre nem különösebben lelkesedtek ezért az ötletért. (Így legfeljebb a Lieber Tamás által nagy ritkán szervezett kisvasutazós barlanglátogatásra lehetne valamikor beverekedni magunkat.)