A beszámolók szerint szeptember 4-én lezajlott a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat
Tisztújító Közgyűlése.
A legfontosabb változás, hogy dr. Leél-Őssy Szabolcs elnök leköszönt, és helyette Hegedűs Gyulát választották. Akit további részletek érdekelnek, az elolvashatja a barlang.hu-n a tisztségviselők listáját: https://barlang.hu/cimlap/tarsulati-elet/2016-07-08-08-09-01/mkbt-es-kba-tisztujitas
Időközben megérkezett a “barlang” levelezési listára az új elnök programja is, amely többnyire a Nemzetközi Szpeleológiai Únió (UIS) és a 2021-es Barlangok Nemzetközi Éve (IYCK) körül forog.
Annyi még kiderül a programtervből, hogy állítólag túlságosan el van tolódva a Társulat súlypontja a tudományos irányba – rejtély, hogy ez mi alapján lett kiszámolva, hacsak tudománynak nem nevezzük a csöpögés- és hőmérsékletméréseket, denevérszámlálást, és a barlangos postabélyegek gyűjtését. Ezzel szemben mostantól a barlangjárás, túrázás nagyobb súllyal lesz képviselve.
Hogy azonban a barlangkutatást ki fogja képviselni, az nem derült ki, sőt a barlangkutatás mint kifejezés elő sem fordult a programban. Az új elnök szerint a hazai barlangászat a társadalmi haszna tételesen a következő: “természetvédelem, vízvédelem, barlangterápia, fiatalok nevelése, sérültek túráztatása, közösségépítés, sporteredmények, nemzetközi hírnév” – ezek szerint a barlangok feltárása nem is tartozik ide.
Mi a baj az MKBT-vel?
Alapvetően az, hogy pont azzal nem foglalkozik, ami a feladata lenne: a barlangkutatás összefogásával, elősegítésével, bemutatásával.
Először is a Társulat a mai napig egy téves koncepció alapján, nem szövetségként, hanem egyesületként működik (az alapszabályában kissé zavaros módon egyesületként van meghatározva, de a valamikori szövetségszerű működésre utaló nyomok is megtalálhatók benne az úgynevezett “MKBT csoportok” formájában). Ennek megfelelően a Társulat eleve nem tud és nem is akar semmit kezdeni a meglévő és működő barlangkutató egyesületekkel, azokat nem összefogja, hanem velük párhuzamosan, konkurens szervezetként létezik. A Társulatban ennek folyományaként erős túlsúlyba kerültek azok, akik aktív barlangkutató egyesületek munkájában nem vesznek részt (vagy azért, mert arra fizikailag alkalmatlanok, vagy azért, mert még nem is hallottak ilyenek létezéséről). Ennek megfelelően a Társulat tényleges tevékenysége nagyrészt rendezvények és kirándulások szervezésből, és ezek bevételének a feléléséből áll, aminek az eredője kívülről nézve nem sok.
Emellett a Társulat nem képes a hazai barlangkutatók eredményeit sem tagjai, sem a kívülállók felé bemutatni: a 2016-os Karszt és Barlang folyóiratból pl. kimaradt a Kiss Péter-barlang feltárása, a 2017-es számot éppen most szerkesztik (talán idén még megjelenik). De a Társulat nem nagyon óhajt e célra más fórumot sem biztosítani: pl. a könyvünk megjelenésének évében a Felfedezők Napján az MKBT standján megtiltották annak árusítását, sőt a megjelenítését is.
De nem tudunk arról sem, hogy a Társulat mit tett annak érdekében, hogy például a természetvédelmi szervekkel való kommunikáció minél hatékonyabb legyen, vagy például hogy a feltárt barlangok turisztikailag bemutathatók legyenek. Mitöbb, sokszor éppen a Társulat tagjai azok, akik a megfelelő szervek kulcsembereként akadályokat gördítenek a kutatók elé.
Azt látjuk, hogy a Társulat anélkül, hogy bármiféle elvet követne, csupán az aktuális erőviszonyokat figyelembe véve igyekszik lavírozgatni, mindig az erősebb oldalhoz dörgölőzve. Ennek eklatáns példája volt a 60. barlangnap, amelyet a frissen einstandolt Csévi-szirtek barlangjaiban rendeztek, mintegy megünnepelve a sikeres kiátkozásunkat.
Végül de nem utolsósorban meg kell említeni az Oktatási Szakosztályt, amely elvben a Társulat részét képezi, bár a státusa teljesen zavaros, gyakorlatilag a Társulattól teljesen függetlenül működik. Ennek fő feladata immár kb 10 éve, hogy bármi áron megakadályozza, hogy én kutatásvezetői végzettséget szerezhessek.
Persze nehéz elképzelni, hogy ezen egy ember változtatni tudna,
még ha akarna is, akár főtitkár, akár elnök. A Társulatot ugyanis nem az elnök vagy főtitkár irányítja, se nem a többi tisztségviselő, hanem a barlang levlista moderátorai, a BMSZ és az Oktatási Szakosztály vezetői, ezekre pedig nem lehetett szavazni. Ezen kívül még a természetvédelmi szervek (NPI-k, Barlangtani Intézet) illetékesei azok, akiknek a barlangkutatásra (ezáltal a Társulatra is) jelentős befolyásuk van, értelemszerűen őket szintén nem a Közgyűlés választja, így különösebb tétje nincs a tisztújításnak.
Ettől függetlenül persze – más lehetőségünk nem lévén – minden vezetőségváltás (és “megújulás”) alkalmával bizakodva vártuk, hogy hátha ezentúl majd más lesz, de eddig még soha semmi nem változott. Új fejlemény talán csak annyi, hogy az eddigiekkel szemben most nem is ígért senki semmiféle megújulást.
Ennek eredményeként a Társulatról alkotott véleményünk leginkább ebben a kis dalocskában foglalható össze, amelynek szövege már több mint tíz éve keletkezett, de máig aktuális.
