Alapvetően a tanfolyam és egyben kutatótábor sikeres volt, legalábbis a vártnál jobban sikerült. Bár érdemi felfedezés nem történt, a munkálatok szépen haladtak, másrészt pedig néhány lelkes újoncot sikerült a hálónkba gyűjteni, és nagyjából barlang- és kötélállóvá képezni. További újdonság és előrelépés, hogy először tartottuk új, saját helyszíneken a tábort – így függetleníteni tudtuk magunkat a lehúzós kulcsosház-tulajdonosoktól (vagy -bérlőktől)
.
Egyesek szerint nem lehet kezdőkkel, kiváltképp 18 év alattiakkal kutatótábort rendezni, ezt azonban a tapasztalat megcáfolta: A tanfolyam hirdetése, kiváltképp a promó-videó nagyon jó célzásnak bizonyult: pontosan azok jöttek el, akiket vártunk. Lelkesen érdeklődő, ügyes gyerekek, akik imádtak ásni. Mert hiába a Forradalmi-ág, Szent Özséb-barlang, vagy akár a Kiss Péter-barlang 110 m mély mélypontja, a legnépszerűbb program egyértelműen az volt, amikor a kuszodában lehetett ásni a rókát követve a járatokat. Én nem bírtam olyan gyorsan tölteni a vödröket, hogy a lánc ne győzte volna a kiadogatást. Nem volt nyafogás, hogy nehéz a vödör, meg hogy mikor megyünk haza, meg ilyenek.
Gyermekmunka a XXI. században
Tény, hogy nem volt hatalmas létszám, de annak tükrében, hogy a barlangász közösség következetesen elzárkózik minden hozzánk köthető dologtól, nem is lenne ésszerű célkitűzés az, hogy százfős táborokat rendezzünk. (És nem is biztos, hogy az olyan hatékony lenne.)
.
A Naszályon az új bejáraton igazgattunk egy kicsit (még mindig nem tökéletes), valamint sikerült egy pár méternyit előrejutni az egyik omladékvégponton (a Padlás felé). Emellett gyakoroltuk a kötéltechnikát, és bejártuk a hegyet kívül-belül.
A Naszály csúcsán
A körülmények elég spártaiak voltak, de ez is az oktatás része: a Gortani-bivakban sincs panzió összkomforttal és villásreggelivel. Azért amit tudtunk, igyekeztünk kihozni a lehetőségekből. Én bevallom őszintén, régen nem ettem ilyen jókat! Bár elképzelhető, hogy a résztvevők ezt másképpen élték meg…
Létrán sült krumpli
A Pilisben pedig a fő attrakció a Kiss Péter-barlang mélypontjának a fixpontos felmérése, fotózása (errefelé nem készültek még értékelhető fotók), valamint a felső kuszodarendszer bontása volt. Itt vagy 6 métert haladtunk a róka koma nyomdokaiban, de légteres járatot nem találtunk, csak egy ősemberi cserepet.
A mélypont, a Kharkún-verem.
De megnéztük a Macska-barlangot, megtaláltuk benne a Guru Egyesület új bontási helyét is, valamint felkerestük a Dobogókőtől északra lévő Hideg-lyukat, megcsodáltuk a huzatot, és természetesen jártunk a Szent Özséb-barlangban, és a Kősátor-barlangban is, ahol nem sikerült megfejtetnünk, hogy merre megy el a huzat, de kitermeltük a végpontról a törmeléket. És a mellékelt videó tanúsága alapján nem fáradtunk el eléggé:
Kétségtelen azonban, hogy minden barlangi tevékenységnél népszerűbb volt a szomszéd törpemalaca, Töfike, akit pár szem hullott szilva ellenében korlátlanul lehetett simogatni.
Töfike mindent vitt! Ha bemehettünk volna a Vacska-barlangba, az sem lett volna ennyire érdekes…
További képek a galériában:
