Szakmai Napok

Beszámoló a szegedi Szakmai Napokról

(Szervező: SZKBE – MKBT, helyszín: Szegedi Tudományegyetem, Egyetem u. 2.)

Mi csak szombaton délután indultunk, sajnos nem értünk rá egyéb halaszthatatlan dolgaink miatt, így lemaradtunk néhány izgalmas előadásról, amelyek közül személy szerint különösen a kovás telérek vizsgáltáról szólót és Bányász-barlangosat sajnálom, de hát nem lehet egyszerre mindenütt ott lenni.

Öten voltunk, Dóri, Farkas, Tamás, Dani és én, végül Tamás T4-esével mentünk, és este 10 órára érkeztünk meg Szegedre, ahol sikeresen megtaláltuk az Irinyi Bisztrót.

Megérkezvén a fent nevezett szórakozóhelyre sok barátunkkal (és nem-barátunkkal is) találkoztunk, bár ennek semmi jelentősége nem volt, mert beszélgetni nem sokáig lehetett, ugyanis éppen kezdetét vette a fergeteges Speleo Band- és még valami hosszabb, bonyolultabb nevű Band-koncert.  Megcsodálhattuk Angyal Dorka hangját és Juju meg Nagy Gergő gitártudását. (Kis szépséghiba, hogy a daloknak nem mindegyike kapcsolódott a barlangászathoz, legalábbis nekem ottlétem alatt csak “a Pálinka, szerelmem, légy az enyém” sort sikerült kihámoznom, amely igen erősen emlékeztetett egy Magna Cum Laude számra, olyannyira, hogy az akár a plágium gyanúját is felveti…)   Bár én személy szerint el tudtam volna képzelni valami tágasabb helyet több ennivalóval és halkabb zenével, de aki szeret diszkóba járni, az kétségkívül jól érezte magát.

Igazi koncerthangulat – sok jó ember kis helyen

Ezután elfoglaltuk  a privát szállásunkat egy kollégiumban a város másik végén, ugyanis a szállást egyénileg kellett intézni.

Vasárnap reggel pontban kilenckor megérkeztünk az előadások helyszínére. Reggel a kiírt kezdésre (9 órára) még csak mi voltunk ott, aztán befutott néhány lelkes szervező. Fleck Nóra ügyvezető titkár legnagyobb meglepetésére regisztráltunk, újabb néhány nappal megtoldva ezáltal az MKBT élettartamát, majd átraktuk az előadásom anyagát a teremben lévő számítógépre, és beültünk. Most nyoma sem volt a tegnapi zsúfoltságnak, alig voltunk néhányan egy szép nagy előadóteremben.

Végül 10 perc késéssel elkezdődtek az előadások, dacára annak, hogy lényegében üres volt még a terem. Aztán a nép fokozatosan gyülekezett, a harmadik előadásra már 100 fölé

ment a létszám. (Még jó, hogy engem a végére tettek, és nem az elejére…). Azért a nézőszám növekedése nem volt monoton, mert egy-egy gyengébbre sikerült előadás során megindult a kivándorlás, és felélénkült az élet a folyosón, de azért szép számmal maradtak bent is.

Láttunk jobb és rosszabb előadásokat

Regisztráció az ajtó előtt – itt aztán nincs bliccelés!

különféle témákról, a legunalmasabb talán a vízjogi jogszabályokról tartott előadás volt, amelyet abból állt, hogy az előadó háttal állva felolvasott a diákról a törvényidézeteket és statisztikákat, mellesleg 50 százalékos mértékben túllépte az időkeretét.

20 perc lett volna egy előadásra a program szerint, de több is volt, amelyik ezen lényegesen túlnyúlt. Ez nem lenne baj olyan témáknál, amelyek érdeklik a közönséget, de legtöbbször pont nem ezekről van szó. Egyébként nagy hibának tartom, hogy nem lehetett az előadások után kérdéseket feltenni.

Takácsné Bolner Katit is újra láthattuk, most már nem mint a Barlangtani Intézet hajlíthatatlan vezetőjét, hanem mint egy szerény levéltár-kutatót, aki régi oklevelekben vadászik megemlített barlang-elnevezésekre. Legérdekesebb az előadásában az volt, hogy rábukkant, hogy a Gyöngyösi-kódex említi a Hármas-barlangot, mint Boldog Özséb egykori remetéskedésének helyszínét, amely valószínűleg az Legény, Leány, Bivak bejáratait jelöli (vagy nem). Az más kérdés, hogy ezt kódexbeli említést a Pilissel foglalkozó kutatók és álkutatók már legalább 10 éve ismerik és emlegetik…

Rendkívül lendületes előadást hallhattunk viszont Müllner Lászlótól és a búvár Szabó Zolitól arról, hogy mi történt az elmúlt egy évben a Molnár János-barlangban. Azaz arról, hogy hogyan kezdték meg birtokba venni a korábban túl sok kézen forgó barlangot. Kitisztították a tavat, lebetonozták a tárót, rendet csináltak az udvaron, részben kicserélték a vezetőköteleket. Az előadó némi öniróniával jelentette ki, hogy most a barlangban és körülötte minden olyan szabályosan zajlik, mint még soha. Persze a 2011 novemberi eseményekről nem esett szó. Az előadást az a közönség, amely két éve még a barlang levelezőlistán egy emberként tiltakozott a barlang elvétele ellen, most vastapssal fogadta.

A pókos ember előadása

Volt aztán, aki emberre is halálos denevérveszettséggel riogatott, mások a keresztespókokat szedték ízekre, a Nagy Gergőtől pedig megtudhattuk, hogy aki akar, az csaknem bármelyik barlangban tud cserepeket találni.

Aztán jómagam is sorra kerültem a Bükk vízrendszereiről és feltárási lehetőségekről szóló előadással. Mellesleg ma ez az egy előadás volt, amelynek barlangfeltárás volt a témája. A Szinva-rendszerről, Jávorkútról, Lápáról, meséltem hogy hol, mit és hogyan lehetne feltárni. Aztán részletesen ecseteltem a Lápa-rendszer ismeretlen főágát, és rátértem a Kismogyorósra. A közönség figyelemmel hallgatta végig, az egyesek által ígért kifütyülésből semmi nem lett, sőt a végén még meg is tapsoltak. Pedig rátértem a betiltott témára is, a Vacska-barlangra, bár csak néhány mondat erejéig, számítva arra, hogy sokkal többet erről a kényes témáról úgysem hagynának mondani. Utána többen gratuláltak (ismeretlenek is),  illetve konkrét kutatási terveikkel kerestek meg, úgyhogy nem érzem sikertelennek az előadást.

Több előadás nem volt, így velem zárult az idei Szakmai Napok. Összességében jól szervezett rendezvény volt, színvonalas helyszínt is választottak hozzá, a résztvevői létszám is elégedettségre ad okot, bár a regisztrációs díj (3500 Ft) csökkentésével és a korábban elkezdett és alaposabb propagandával valószínűleg még fokozható lett volna. (Például a barlang.hu nem is írta, hogy lesz a rendezvény, és az előadások listája egy héttel előtte vált csak publikussá.) Talán az előadások témaválasztására, az előadók személyére lehetett volna egy kicsit nagyobb befolyással lenni. Néhány előadónak nyugodtan megmondhatták volna, hogy köszönjük szépen, de erre nincs szükség (mint ahogy nekem az egyik előadásommal meg is tették, egyéb okból), ugyanakkor felkérhették volna az elmúlt év jelentős feltárásait végző közismert személyiségeket, hogy legyenek szívesek ide fáradni és előadni. Hiszen nem hallhattunk például a Kessler Hubert-baralngról, a Csodabogyós új részeiről, és még ki tudja, hány felfedezésről, aminek pedig nagyon is itt lett volna a helye.