Túra a Mátyás-hegyi-barlangban

Barlangföldtani túra a
Mátyás-hegyi-barlangban

A Szép-völgy barlangjai döntő többségükben eocén mészkőben oldódtak ki. Ennek egyik szép feltárása a Má­tyás-hegyi-kőfejtő. Érdemes a kőzet jellegzetes­ségeit már a felszínen megismerni. (A kőfejtőről külön leírás készült.)

1.

A Geofizikai bejárat fölötti falszakaszon közelről is megnézhető és mérhető a kőzet dőlése; átlagosan 120/35°. Néhol meredekebb, ellenkező irányú repedést látunk, ami 030/40° dőlésű, a barlangban is találkozunk majd hasonlókkal. A rétegek vastagsága 15–25 cm.

Egyes rétegcsoportokban szürkésfehér foltok vannak a fal egységes sárga színében. Ez a szürke szín a repedéshez közeledve éles határral sárgára változik, a szellőzetlen tengerfenéken az iszapban levő szerves anyag nem tud tel­jesen lebomlani, ezért később apró piritkristályok képződ­nek, ami a szürke szín okozója. Idővel a kőzet repedései mentén szivárgó oldatok oxidálják a piritet (ami FeS₂) és limonit valamint kénsav képződik belőle. Utóbbi a mész­kővel reagálva gipszet eredményez, ami a barlang sok részén megtalálható. A limonit néhol centi­méteres, sötétbarna gumók formájában látható az üregek falában.

2.

Barlangi vizsgálódásunkat a Glória előtti kiszélesedő járatrészen kezdjük. A gömbüstös főte egyenletes lejtéssel érkezik ide, és hirtelen végződik, agyagos kitöltéssel.

A balra (D) levő fülkébe bebújva felnézünk: fölöttünk ki­töltés van, azaz a járat megy tovább. (Lent átjárás a Nagy-terembe a Glória mellé.)

Először a kitöltő üledéket nézegetjük, ehhez vissza­csúszunk előbbi helyünkre. Körülvilágítva szinte az egész fal oldott kőzetből áll, mellettünk látszik csak a főtéig érő kitöltés. Ilyen agyagos, aprószemcsés üledék nem tud meredek olda­lakon megmaradni, tehát biztosra vehető, hogy az egész mélyedés ki volt töltve, majd újra kimosódott az üledék. A kitöltődés a fő üregesedés után történt, hiszen a jellegzetes oldásformák változatlanul mennek az agyagos rétegek alatt is.

Alaposabban megnézve a lerakódást, felső részén egy 3 cm vastag, víz­szintes cseppkőkéreg a legfeltűnőbb. Leg­fölül „bordákkal” tagolt, kemény anyag tapad egy mélyedésben. A „bordák” alakja arra utal, hogy itt puha agyag volt, aminek felszínét száradási repedések tagolták. A cseppkövesedés során ki­töltődtek ezek a mélyedések, majd az agyag kimosódása után láthatóvá váltak. Az ilyen üledékjelenségek felismerése fontos adatokat szolgáltat a barlang fejlődés­történetének megismeréséhez.

Ismét benézünk a fülkébe. Jobbra (NY) vöröses színű, aprószemcsés anyag van benne, egyes rétegekben 3–8 mm nagy­ságú, fehéres morzsákkal. Efölött 2–4 cm vastag, sárga, tiszta agyagrétegek, majd a főtét alkotó durva törmelék következik. Azaz jó vastag dugó volt itt egykor.

3.

A Glória szűkületén négykézláb átbújunk, balra (K) ide érkezik az előbb meg­nézett, ásott kerülő is. A barlang első nagy termébe érkeztünk, ez a neve is. Mielőtt beljebb mennénk, balra (K) az átbújótól ferdén emelkedő vonalat látunk. Felfelé, majd jobbra (NY) nézve felismerhető, hogy ez egy nagyon egyenes kőzettörési felület. Dőlése 010/40°. A terem főtéje jobbról (NY) laposan emelkedik bal (K) felé. Ez egy másik törési felület, így már érthető a sok és nagy leomlott kőtömb, ami a terem alját borítja.

4.

Jobbra (NY) majd újra jobbra (É) meredek lejtőn bemászunk egy fülkébe, ami szálkőben záródik. Felső részein a gömbüstök alján kisebb agyagfoltok vannak cementálódva, jobb (K) végén pedig kb. 0,5 m² agyagfal látszik. Alatta néhány vékony rétegben cseppkőkéreg van, ami morzsás törme­léket fed be. Hasonló rétegsort láttunk a Glória-kerülő fölött is, tehát itt is feltételezhető egy kisebb, kitöl­tött átjáró létezése. Ennek felismerése ismeretlen barlang kutatásánál fontos, bár itt sem tudni, hogy honnan jön az eltömődött járatocska.

A fülkét átszelő, nyílt repedések mentén kisebb cseppkövesedés történt, ami mára leállt, a kiválások pusztulnak. A cseppkő sehol sem tömi be a nyílást, ezért feltételez­hető, hogy újabb kőzetmozgások történtek a kiválás óta. A fülke Nyugati szélén levő repedésen a kőzet oldásformáinak elmozdulása alapján a mozgás méretére is következtetni lehet.

5.

Visszacsúszunk a Nagy-terembe. Ismét jobbra (NY) haladva 4 méternyit, fejünk fölött egy másik, feltűnően egyenes sík van, ami a gömbüstösen tagolt fal aljához fut le. Dőlése 330/20°. Felfelé (balra, K) másik felület váltja fel, illetve le, ami viszont hullámosan tagolt. Közelről megszemlélve látjuk, hogy ez egy réteglap, és az alatta levő kőzettömeg leszakadt.

6.

A NY (jobb) fal mentén még tovább egy leszakadt tömb zárja a termet. Ezen egyértelműen látszik, hogy teteje il­leszkedne a főtéhez, alsó oldalát pedig a fala­kéhoz hasonló oldásformák tagolják. Tehát az omlás a barlang kioldódása után történt, sőt a leszakadt tömb pereméről induló, te­nyérnyi cseppkövesedésnél is fiatalabb, valószínűleg a 4. vizsgálati pontnál, a fülkében megfigyelt törésekkel azo­nos korú lehet.

A mellettünk levő (ÉNY) falak oldásformáit érdemes ala­posabban megnézni. A gömbüstös rész bemélyedései a kőzet 15–25 centiméteres vastagságával meg­egyező méretűek. A köztük levő elválasztó nyergek gerince sötétebb barna, 1–3 cm vastag. Ez agyagosabb, tehát rosszabbul oldható kőzetanyag. A „tisztább”, azaz nagyobb mésztartalmú kőzet­rétegekben — jobb oldhatóságuk miatt — bemélyedések keletkeznek, érdemes lemérni (és feljegyezni) néhány réteg azaz gömbüst vastagságát, amit a felszínen mért értékekkel össze­hason­líthatunk.

Az oldásformák alsó és felső lejtője más dőlésértékű, azaz a gömbüstök füg­gőleges szelvénye nem szimmetrikus, pedig a réteglapok lejtése közel azonos. Ezt az eltérést a Szép-völgy eocén mészkövében levő barlangokban mindenhol láthatjuk, és ha lemérjük a dőlésszöget, azok jól egyező értékeket adnak. Ennek oka feltételezhetően az, hogy az oldódáskor kimálló agyagszemcsék a gömbfülke alsó felére hullanak, és ott így elzárják azt az oldódás lehelőségétől. A felső és a belső (függőleges) felületek továbbra is ol­dódnak, ezért a gömbüst errefelé növekszik tovább.

7.

A réteglap menti leszakadás alsó éléhez megyünk. Ettől Kelet felé fölöttünk ismét az oldalfalakéhoz hasonló gömbüstök vannak. A terem közepén, a főtén egy ÉNY–DK irányú repedés mentén sorban állnak a gömbüstök. Az oldott felü­leteken több helyen látunk kipreparálódott ősmaradványokat: 5–8 cm-es fésűs­kagylókat és tengeri sünöket, nagyon gyakran pedig mohaállat (Bryozoa)-telepek centiméter vastag „ágacskáit”. Többségük törékeny, ezért ne nyúljunk hozzá!

Nézelődés közben hamarosan azt is megtanuljuk, hogy először biztos és lehetőleg kényelmes helyzetet veszünk fel, és csak ezután kezdünk felfelé bámészkodni.

8.

Átmegyünk a túlsó (D) oldalra, a Nagy-termi-kuszoda bejáratához vezető meredek lejtőre, és a nagy kőtömb Dél­nyugati csúcsától 1,5 méternyire, vissza­fordulva leülünk. Innen lehet legjobban áttekinteni a termet, és megismerni annak kialakulását.

Már a felszínen, a kőfejtőben megnéztük, hogy a kőzet rétegei egyenletesen DK felé dőlnek kb. 30°-os lejtéssel. Előttünk egy hasonló lejtésű, de ellenkező irá­nyú sík alkotja a főtét. Ezt balra (NY) egy rövidebb, kőzetréteg menti le­szakadás váltja fel (7. álláspont). A kőzetelmozdu­lás felülete utólag erősen oldódott, ezt is megnéztük. Innen látjuk, hogy a közel egyenletes méretű gömbüstöket felfelé (előttünk kicsit jobbra) egy jóval nagyobb, 80 cm széles „vályú” követi. Jobbra (DK) tovább teljesen sík a főte a terem közel függőleges faláig (SZELVÉNY).

Tőlünk balra (NY) a főtén kb. 30 cm átmérőjű félcső oldódott a kőzetbe. Ez is csak a nagy vályú vonaláig megy, abba belefut. Feltételezhető, hogy a törés­vonalak mentén feláramló, a barlangi átlagnál melegebb víz ezen az útvona­lon, kisebb sűrűsége miatt mindig felfelé haladva távozott a teremből. Kizárható annak lehetősége, hogy óriási gázbu­borékok oldották volna ki ezeket a széles csatornákat, amikben ráadásul néhol rövidebb, lefelé haladó szakaszok is vannak.

9.

A terem északkeleti sarkában széles kovás telér lát­ható. A körömmel karcol­ható, puha anyagban a kőzettel egyező ősmaradványok vannak, de anyaguk nem CaCO₃ hanem főleg SiO₂. Ez ugyan nem látszik, de kipróbálható, hogy sósav hatására az anyag nem pezseg, tehát nem kalcit, illetve nem mészkő. A 80–100 cm széles sáv közepe többnyire fehér, míg két szélén 10–20 cm vastagon a kőzetnél söté­tebb barna színű. Ezt a vas-ionok középről (egy vékony repedéstől) történő kifelé szállítása okozta. A barlang sok járatában láthatók ilyen színű sávok, általában omlással felharapódzott főtében.

Az átalakult anyag savban nem oldódik, ezért a bar­langképződés a telér melletti, ép mészkőben történik. A kovás zónák szilárdsága kicsi, ezért nagyobb üregek ki­alakulása után részben leomlanak. Többnyire jellegzetes, d (vagy b) betűhöz hasonló járatszelvény alakul így ki, aminek kiszélesedő alsó részén többnyire járható szakasz marad meg. A Pál-völgyi-barlang feltárása során már több omladékon ennek ismeretében sikerült átjutni a kutatóknak.

Maga a „kovásodás” erősen vitatott, mind kémiai folyamatát, mind pedig föld­tani időpontját és főleg okát tekintve. Tény, hogy a Pál-Mátyás üregrendszerben jellemzően gyakori, de itt-ott megtalálni a Ferenc- és a Szemlő-hegyi-barlangban is. (A József-hegyi-barlangról nem tudok, oda engem 1984 óta csak 2,5 alka­lommal engedtek be.)

10.

A Nagy-teremből továbbvezető főútvonal is egy „d-szelvényű” keresztjárat: a jobb (DNY) széle 20–50 cm vastag­ságú, felszakadozott kovás telér. A K felé (balra) vezető további széles járat réteglap menti leszakadással alakult, a leomlott kőtömbökön haladunk. Bal felől (É) egy agyaggal teljesen kitöltött, ismeretlen járat (vagy fülke) esetleg a Nagy-teremhez csatlakozik.

11.

A következő, hasonló irányú benyílóba felmegyünk. (Alattunk a Vonalzó kőtömbje mellett vezet az út.) A lej­tős, lapos járat főtéje oldott, gömbüstös, jobb (K) szélén cseppkövesedéssel. Nem mászunk be az omladékba, hanem a jobb (K) oldalon lefelé fordulunk. Így most balra (K) lát­juk a falon a cseppkővel cementált üledék darabjait. Felü­letüket fehér színű, 2–5 mm nagyságú kiválások borítják. Az előszivárgó oldat itt teljesen bepárolódik, és kiválik a mészanyag. Kicsit lejjebb már az apró törmelékes üle­déktömeg maradványait is felfedezzük, aminek szemcsézett­sége és rétegzettsége erősen hasonlít a Glória környékén látottakhoz (2. és 4. álláspont).

Még lejjebb, a lejtő meredekké váló része fölött kb. 30 cm vastag üledékhíd van, rajta egy 14 cm magas állócseppkővel. Ez a legszebb bizonyítéka az egykori kitöltés elmosódásának. A barlangba rendkívül nagymennyiségű üledék mosódott be a felszínről, majd hosszú idő (cseppkövesedés) után ennek egy része mélyebbre halmozódott át — bi­zonyosra vehető, hogy szintén felszínről befolyó víz hatá­sára.

12.

A Vonalzó szintén réteglap mentén leszakadt kőtömb, mellette megyünk vissza a főútvonalra. Alacsony, sok omladékot tartalmazó részbe jutunk, amiben felállva hátunk mögött (É) meredek falfelület van. Dőlése 330/70°, apró kalcitok borítják. Ennek Keleti részén 10–12 cm széles, szép kalcitokat tartalmazó másik hasadék indul a főtén a kőtömb fölött. Ennek dőlése 050/70°. A két tektonikus sík kereszteződése miatt szakadt le a kőzet az alattuk kioldó­dott üregbe, ezért itt fent oldott felületeket nem találunk.

13.

Tovább, egy kis emelkedőn felcsúszva jutunk a Laci-lépcső előterébe. Felfelé baloldalon (K) a lejtő teteje fölötti kis beugróban cseppkővel cementált üledék látszik. A főtén néhány cseppkő-vonal roncsát nézegetve ismét elgondolkozha­tunk a barlangvédelemről. A Kerülőjárat nyílása fölött nagyméretű üreg van, ami egy nagy ferde sík és a keresztező kovás zónák kipergéséből keletkezett. Szé­pen látszanak a vas-ionok miatt kialakult színzónák.

14.

A Laci-lépcső is a nagy lapos felület alatt helyezkedik el. Ez a kőzetmozgási sík 010/25° dőlésű, erősen elkovásodott. A Lépcső után egy rövid keresztező kovás vonal alatt megyünk le DK felé. Ez az összekötő járat szin­tén b–d szelvényű, és becsatlakozik a Színház-terembe ve­zető folyosóba.

15.

Jobbra (NY) fordulva közel vízszintes járatban hala­dunk, aminek oldalai és tetejének nagy része szépen oldott. Nagyon jól tanulmányozható a kőzet szerkezete és a sokféle ősmaradvány. Elsősorban a főte gömbüstjeiben tenyérnyi világosabb foltokat látunk, amiből kiálló Bryozoa-ágacskákat, fésűskagyló-teknőket_, elvétve tengerisün-vázakat látni. A körömbenyomat alakú és méretű formák a Discocyclina nevű óriás egysejtű állatok aragonit vázai. Ezeknek anya­ga jobban oldódott a kőzeténél, ezért bemélyedő formákként láthatjuk őket.

A felfelé néző felületeken fekete elszíneződés van. A legfelső részeken ez erős fekete, míg az alacsonyabb részeken (jobbra, É) csak szürke színű. Az üreghálózatban mozgó levegőből lerakódott por, szerves anyag (esetleg korom?) felhalmozódását látjuk. Feltételezhető, hogy a főte közelében levő, fekete anyag akkor képződött, amikor a járat alsó része még ki volt töltve. A lejjebb levő, szürke lepedék ennél fiatalabb lehet.

16.

Egy kereszthasadék után elkeskenyedik a járat, és a tetején jobbról (É) levő réteglap repedése mentén cseppkövesedés látható. Néhány lépés után réteglap mentén leszakadt kőtömbökhöz érve jutunk be a Színház-terembe. A folyosó to­vább halad, ott már Vadvizek útja néven, mi viszont most előbb jobbra (NY) for­dulva a terembe megyünk. Teteje a kőzetrétegzettséggel megegyező lejtésű, az­az egy része réteglap menti leszakadással keletkezett. A felületek többsége ol­dott, itt is világosabb foltokkal tarkázott, és nagyon sok ősmaradvány áll ki belőlük.

17.

A jobboldali (É) fal mentén haladva a szokatlan csillogás milliméter–centi­mé­ter nagyságú gipszkristályok csoportjaitól származik. Nagyon törékenyek, tehát csak nézni illik őket! Eredetük a felszínen (1. álláspont) megnézett szürke kőzet­ben levő piritre vezethető vissza. A barlangnak főleg ezen a szintjén voltak olyan körülmények, hogy a képződött gipsz kristályos formában meg tudott maradni máig is.

18.

Tovább az agyaglejtőn felmászva a Kincseskamrába, annak legbelső részébe, az Ékszerdobozba jutunk, szép göm­bös főteformákat és görbe gipszkristályok csoportjait látjuk (még). A járat végén levő kutatógödörben a kitöltő agyagot megnézve a Nyugati (bal) falon rögös törésű, különböző színű üledéket látunk. Ennek vizsgálata még nem történt meg, pedig érdekes információkat tartalmazhat.

19.

Lemegyünk a Színpadra, annak Északi beöblösödésébe. A Föld Szellemének Délnyugati oldalán, az előttünk levő falfelületen fejmagasságban nagy kalcit­kris­tályokat látunk. Ezek egy szabálytalan körvonalú üreget bélelnek, ami alatt centiméter vékony rétegzettségű felület látszik. Egy őskarsztos hasadék kitöltése van előttünk. Az eocén korban (kb. 40 millió éve) lerakódott trópusi tengeri üledék gyors megszilárdulás után földtanilag rövid időre a vízszint fölé emelkedve karsztosodni kezdett. A kialakult kisebb üregeket az újabb tengerelöntés anyaga részben kitöltötte. Ahol a bemosódott, rétegesen leülepedett mésziszap fölött még üreg maradt, ott a későbbi évmilliók során több centi­méteres kalcitok nőttek. A barlangképződés feltárta ezeket a részeket több járatban is. A Föld Szelleme felől nézve azt is látjuk, hogy ez a kitöltés egy csupán 10–20 cm széles hasadékban hal­mozódott fel. A Színpad fölött még több helyen láthatjuk a nagy kalcitos kiválású ősüregeket. (Művészbejáró hasadéka és a Toldy-kuszoda bejárata fölött.)

20.

A Toldy-kuszodába bemászva, kb. 10 m után a kissé ki­szélesedő részen jól látható a járat kibontása során meg­hagyott tanú-fal rétegzettsége. Az erősen változó szemcseméretű anyagban kőzetliszt 3–5 cm rétege után centiméteres darabokat is tartalmazó durva réteg következik 5–10 cm vastagon. Erre újra apró homok — kőzetliszt rakódott rá.

A többször ismétlődő üledékek a járatban egykor időszakosan átfolyó, fel­színről bejövő patakocska munkáját és munka­végző képességét (azaz víz­hozamát és vízsebességét) bizo­nyítják.

21.

Kimászunk, majd visszasétálunk a Színház-terem Keleti szélére, és a Vad­vizek útján folytatjuk utunkat, jobbra (NY) fordulva. Mielőtt a törmeléken le­mennénk, megnézzük, hogy a kanyarodó, oldott járat bal (D) oldalán egyenes, kovásodott sáv mellett halad. A kettő közti részről szakadtak le a kőtömbök. A jellegzetes b-szelvény ismét előttünk van.

22.

Az omladékon lesétálva jobbra (É) a fal ismét gipsz-kristályok tömegétől csillog. (Ezek ugyanannyira törékenyek, mint a Színház-teremben levők, tehát ezeket is kíméld!) 3–5 méter után a bal (D) falon bordás cseppkőlefolyásokat találunk, amiknek alján egykori kitöltést cementáltak. A cseppkőbordák itt is erősen sérültek. A bal szélen (K) levő egyiken visszaoldás miatt rücskös szegélyű, vízcsepp méretű árkot látunk 1,8 és 1,2 m magasság között.

23.

A Színház-terembe visszavezető Művészbejáró és a BETE-átjáró keresztező­désénél levő termecske tetejének Nyugati részén egy repedésből előszivárgó ol­dat cseppkővel vonta be a főte egy részét. A kisebb függőcseppkövek még épek.

24.

Innen kezdődik a szűkebb értelemben vett Vadvizek útja, aminek nevét a hegyi patakok sziklafalain gyakori formák hasonlósága adta. A kőzetfelületeken sok helyen látjuk a gipszbevonat már ismert csillogását, néhol kisebb cseppkő­kérgek is vannak. A kanyar után előttünk a Sáska-árka nevű csapda, ami már több nagy beleesést okozott. A 6 m mély kutatóakna végig agyagban halad. Falain jól le­het vizsgálni az időszakos vízfolyás hordalékait. Lefelé ismeretlen mélységig tovább tart, ezért állt meg az ásás. Részletes feldolgozásával illetve további mélyítésével sok fontos ismerethez lehetne még jutni.

A következő kanyarral a folyosó ismét visszatér a kovás telérhez, majd balra (D) fordulva kivezet a hatalmas törés-zónához, amit az Opera-teremnél ér el.

25.

A lemászás kőtömbje előtt 3 méterrel a főtén itt is kalcitokkal bélelt üregecske van, alatta nehezen felismer­hetően, de ott van a vékonyan rétegzett eocén őskarsztos kitöltés.

26.

Visszatérünk a Laci-lépcső kerülőjáratáig, ahol az omladékon jobbra (K) átkúszva a Ferde-terem felé megyünk. A rövid szakaszt erősen oldott fal határolja bal (É) felől. A gömbüstös felület a réteglap mentén leszakadt főtéhez csatlakozik, ami szintén oldott, hasonlóan a Színház-teremben levőhöz. Jobbra (D) be­láthatatlan omladéktömeg és üledék van, a terem névadó ferdeségét is ez okozza. Egy jól megtermett d-betű „hasában” vagyunk.

27.

Kb. 10 méter után balról, hátulról (NY) érkező, kes­keny, meredek hasadék vonalába csatlakozunk. Ezen a helyen a bal (É) falon 1,5–2 m magasságban 15–20 cm vastag, de jóval hosszabb, piskóta alakú kalcitcsoportokat látunk. Alapo­sabban körülnézve egyre többet veszünk észre, amik több egymás feletti ferde sorba rendeződtek. A barlangot magába foglaló eocén mészkő képződés­története szempontjá­ból rendkívül fontosak ezek a kis üregek. A jelenlegi ismere­tek sze­rint hasonlók a tengerből kissé kiemelkedett szigetek talajvíz-szintjén ala­kulnak ki. Ez tehát bizonyítja azt, amiről a Föld Szelleménél (19. álláspont) már tárgyaltunk: az eocén során rövid ideig kiemelkedett a kőzettömeg, majd újra elöntötte a tenger.

28.

A kis járatba (balra, NY) felóvakodva végig kalcit­csoportok mellett haladunk, fent pedig a már jól ismert, rétegzett üledékkitöltéssel találkozunk. Az el­keskenye­dő hasadék tetején zöldes árnyalatú agyagdarabok vannak a kalcittal bevont hasadékban.

A kalcitkérget itt fent szemlélve, adódik a „piskóták” képződésének lehetséges módja. Egy hasadék oldalaiba egyes kőzetrétegeknél a mai gömbüstökhöz hasonlók oldódtak, majd (sokkal később) az egész falfelületet 3–7 cm vastagon kalcitkristályok vonták be. A mai barlang üregesedése során a hasadék kitágult, a kalcitkéreg többsége leszakadt, csak kis foltok maradtak meg, amik kiállnak a falból. Ez így nem ellentétes az eocén kiemelkedés feltételezésével.

29.

Visszacsúszunk legalulra, majd 3–4 méter után egy keskenyedést követő bal (É) kiöblösödés gömbüstös tetején 2 m magasan odatapadt agyagot látunk. Újabb adalék az egy­kori kitöltés mértékére.

30.

Beérünk a Cseppköves-terembe, ahol az egykori fényké­pek jól azonosítható helyein már nem látjuk az arasznyi függőcseppköveket.

31.

Az omladék bal szélén (NY, É) haladva érünk a Könyv­tárhoz. A könyvek között és tetejükön csillogó gipszkris­tály-csoportok maradékait találjuk.

Egy nagyon széles, barna kovásodás alatt haladunk át az Óriások-útjára. Ennek tetején végig láthatjuk az átala­kult, elszíneződött sávot. A falak többsége nem oldott, hanem a kovás anyag leomlása után megmaradt felület. A Szép-völgy — Rózsa-domb fő üregesedési szintje a jelen­legi tengerszint fölött 150–160 m magasan volt. Efölött vagyunk most, alattunk az egykori hatalmas üregek, amikbe elfért a leszakadó, nagymennyiségű kőzetanyag. Néhány járatszakaszba még le lehet mászni.

32.

Külön megnézendő a Sóhajok hídja, főleg a barlang­feltárással foglalkozók számára. A helyéről leszakadt kő­tömb feltámaszkodik a szemközti falra, de csak egy néhány arasznyi hosszúságú, vékony peremre.

33.

A Híd után balra (K) a szálkő falat ujjhegynyi üre­gek sorai tagolják. Ez a márgára jellemző oldásforma, tehát itt már a többször látott, egysejtűeket bőven tartalmazó Szép-völgyi Mészkő fölött vagyunk. A márgában több pirit szokott lenni, ami a Könyvtárnál látott gipsz képződését megmagyarázza.

34.

Visszafordulunk, és kifelé megyünk a Laci-lépcső kerülőjáratán. Felfelé mászás közben fejünk fölött egy jól elkülönülő mennyezeti félcső látszik. Hasonlót a Nagy-teremben láttunk, de a barlang sok részén felismer­hetők. Térképen ábrázolva őket, az egykori vízáramlási útvonalak rajzolódnak ki.

A túraleírás 2002 májusában készült el a MKBT Oktatási Bizottságának megbízásából, 4 túra alatt 9,5 órai barlangi nézelődés során.

—

Következő rész: http://foldalatt.hu/segedanyagok/kraus-sandor-barlangfoldtani-setak/pal-volgyi-kofejto/