Túra a Bátori-barlangban

Barlangföldtani túra a
BÁTORI-BARLANGBAN

1: A Bejárat előtt a vasajtó felett látható hasadék a barlang fő törésvonalát mutatja. Az ajtón belépve előttünk a nagyméretű, közel szabályos gömbsüvegek­ből álló főtéjű terem dereng. Nyitott ajtónál a felszínről bejövő világosságban sejtelmes látvány.

A létrán lesétálva még kifejezettebbé válik az egymás­sal érintkező gömbformák látványa. A létrától balra (É) a feltárás során robbantott alsó bejárat ajtaja rozsdásodik. Ennek környékén a falak a robbantás, vésés miatt töredezettek, míg másutt többnyire oldott, sima gömb-ívekből állnak. A mester­séges felületek fehérsége körül 2,5–3 m magasságban látszik az eredeti, cementált bevonat, kiválás (?) 2–5 cm vastag barna sávja.

A létra mellett közvetlenül, a bal oldalon (É) 1,6–1,3 m magasan réteges cseppkőkéreg barnállik. A létra jobb (D) oldalán kezdődő, 2 m magas alsó gömb­fülke jobb (NY) fele fölött szépen hullámos cseppkőlejtőt mos le a csepegő víz. A fölötte levő falon a fehér lefolyások és vonalak a repedé­seken ma is beszivárgó oldatok mészkiválását jelzik. Az alsó gömbfülke belsejében a főtét agyagos, jellegtelen borsókő-csomók tagolják. Hasonló kiváláscsomók látszanak kb. 2 m magasságig körben a teremben — ahol a később rájuk rakódott, rájuk hordott kitöltés alól kibukkannak. A kitöltési szint fölött mindenhol simára oldott, íves felületeket látni, amik valószínűleg a mélyből feljövő melegebb levegő pára­lecsapódásos oldásának eredményei; kondenz-gömbfülkék. A páralecsapódásból származó oldat lefe­lé szivárgott, majd alul újra elpárologva kiváltak a borsókövek. A barlang több helyén látjuk majd az erre utaló forma- és kiválás együttest.

2: A teremből jobbra (É) mélybe vezető nyílás a Piramis-terem alatt lefele menő járatba vezet. Balra (É) kicsit beljebb a Szabó László-terembe megy le az akna.

A terem végén (NУ) a második (jobbra) levő akna fölött már sokkal szebbek а 3–10 cm átmérőjű borsókő-csomók, de itt még erősen rongáltak. Az akna fölött levő kis gömbsüveg főtéje is borsóköves, de ezek sokkal apróbbak. Jól felis­merhető a kétféle kiválás határvonala, ami az alsó (vastagabb) borsóköves kéreg természetes eredetű letöredezését igazolja.

Szemben (balra, D) levő fülke falait kis csomókban álló borsókő borítja alul, míg felfelé egyre kisebbek nőttek, sőt a főtén már kissé vissza is oldódtak. Érdemes bebújni ide és visszafordulni a bejárat felé (É). Ebből a helyzetből jobbra (K) az 5–8 cm vastag kiválás (?) és a kőzet között hézag van, a borsókő-kéreg (?) lehullott. Alatta az agyag­tól sárgásra színezett kőzetet néhány milliméter vastag görbe vonalcsoportok díszítik. Ezek a triász mészkőben levő, a sekély tenger mésziszapján nőtt algagyepek maradványai. Az ilyen vékony kőzetjelenségek kipreparálódása a nagyon lassú, víz alatti oldódás eredménye.

3: A Bejárati-terem végén (K) levő kapun átbújva, а vasjárda második szakasza fölött újabb gömbívek szürkéllenek, algagyepes díszítéssel. Jobbra (É) a sín-járda végénél barnásvörös agyag színezi a falakat és az eredeti­leg fehér, csillogó kalcitszivacs kiválását. Ez utóbbi a járda végénél (NY) az egész járatot elzárhatta. Jobbra (É) a vörös agyagos lejtő a Kupolába vezet fel.

4: A járdától balra (D) indulnak felfelé a Kis Lépcsők. A fölöttük levő nagy gömbfülke főtéjén páracseppek csillognak, a felület erősen tagolt; centiméteres üregecskék mélyednek belé. Ezek a (mai) páralecsapódás oldó hatásának eredményei, bár alakjuk nem tipikus. A felszínt néhány milliméter széles, fekete ákombákomok díszítik; а szivárgó víz által össze­hordott porszemcsékből álló vermikulációk.

Fehér, jelenkori cseppkőlefolyás van а gömbfülke Déli szélén, valamint a Nyugati oldalon néhány kis cseppkőléc. A nagy fülke oldalain nyíló, közel körszelvényű nyílások az egymásba oldódott gömbfülkék érintkezései, amiket több helyen levéstek, megtágítottak — jól felismerhető a kőzet fehér törési felülete. A lépcsők mellett az átvésett (tágí­tott) kalcitszivacs rostjai fehér és vörös színben látszanak.

Rövid vízszintes kanyar következik, ami szabályos gömbfülkékben halad. A főte fekete a rárakódott portól (esetleg koromtól?), de itt is vermikulációkká mosódott össze a szemcsék egy része. A sima felületű főte kőzetét lefelé mállott kiválások egyre vastagodóan kérgezik be.

5: Az út visszakanyarodik a bejárati főhasadékba, ahon­nan a felszíni világosság még látható. Balra (DNY) kezdődik a Nagy Lépcsős járat. Előtte a „kapuív” innenső (K) oldalán 1,7–1,9 m magasan egy kb. 3 cm átmérőjű, vésett félcső van; hasonló több is látható a Nagy Lépcsők bal (D) falában. A lukacska talpán jól lát­ható, hogy háromszög alakú volt, ami a kézi vésésre jellem­ző forma.

A lépcsősor alsó harmadánál balról (K) borsóköves hasa­dék csatlakozik a járatba. Ezen az oldalon, az utolsó (alsó) lépcsőtől kb. 2 m magasan sárga folt van a fehér kőzetben. Vékony rétegek is felismerhetők benne; ez egy őskarsztos üreg. Alatta és kicsit jobbra is vésőnyomok láthatók.

A Nagy Lépcsőket valószínűleg a vasérc kitermelése idején készítették, hogy az anyag kihordása könnyebb legyen. Körülbelül ekkora magasságba lehet felemelni a teli zsákot (?), kosarat vagy más edényt nagyobb erőkifejtés nélkül.

6: Lemászunk a kis létrán (vagy a falba vájt lépéseken). A bal (D) falon vésőlyukak, a jobb (É) oldalon kalcitszivacs látható. Előre (NY) felfelé a vasérces hasadékkitöltés barnállik. Az előttünk levő akna valószínűleg teljesen ilyen anyaggal volt kitöltve, amit kitermeltek a bányászat során. A mészkő és homokkő, érces anyag határfelületeinek forma­kincse alapján feltételezhető, hogy (kúp)karsztos felszín mészkőtornyai közé rakódott le a tengerparti homok, kavics, ami a Hárs-hegyi Homokkövet alkotja. Az érintkezési felü­letek közelében az el­térő anyagok különböző vegyhatása (pH-ja) miatt halmozódott fel a vas.

7: Leóvakodunk a következő (hosszabb) létrán. Jobbra (ÉNY) lejtősen egy járat indul, aminek főtéje szintén vasas cementációjú homokkő. A járatban néhol enyhe légmozgás érez­hető. Több helyen elágazó, omladékos szakasz. Ki tudja, merre vezet még…

A létrával szemben (NY) a régi kisvasúti sín darabja hídként szolgál. Átmászva rajta előttünk a mélybe nyúló Cső-kürtő (helyesebben Cső-akna), szabályos körszel­vénnyel vezet lefelé. Felfelé vasérces tömbökkel a Száraz-terem látszik.

8: Visszamegyünk a hídon, majd lefelé haladunk a Tölcsér­be. Innen Kelet felé „meanderező” gömbfülkesoron tudunk tovább menni. Eredetileg egy hasadék volt, ami jelenleg cseppköves, vizes a járat bal (É) oldalán. A feltörő meleg víz ennek irányában oldotta ki a gömbformákat. A kőzet felületéből kissé kiemelkednek a vékony kalcittelérek, ami víz alatti, lassú oldásra utaló jelenség.

Egy nagyobb (kb. 2 m átmérőjű) gömbcsoport­ba érünk, ahol a szemben levő (K) oldalon cseppkőlécek futnak le a falon. Sajnos, már mások is jártak erre…

A gömbök jobb (D) oldalán szép algagyepes mintázat látható.

9: Lefelé majdnem szabályos gömb-csőben haladva, egy rövid létra segít­ségével érünk az Y-ág elágazásához. A fal (K) cseppkőkéreggel borított, alatta pedig továbbra lefelé haladva gömbös tetejű hasadék megy Kelet felé.

A létrácska mellett (NY) letravizva a hasadékon mellettünk a Pálosok-terme sötétlik. A vas-síneken átmászva sem látunk sokkal többet. A szemben levő (D) falon a főte repedéséből induló cseppkőkiválás díszlik. A terem oldalfalain lejjebb szép borsókövek látszanak.

Balra (K) tágas csőjárat kanyarog meredeken lefelé. A kopár, sima falakat több helyen az algagyepek vonalai díszítik.

10: Visszamegyünk a Bejárati-terem sín-járdájáig és a Kis Lépcsők alatt kezdődő lejtőn lefelé indulunk. Az agyaglejtő nagyméretű gömbfülkékben vezet lefelé. A gömbök eredetileg légteres felszíne fekete, az aljzat szint­jét a vörös agyag mutatja.

Két út is kínálkozik a lejjebb mászásra. Egyiken le­érve a „teraszra” (tehát még nem legalulra), a Nyugatra levő gömbfülkében meglepően nagy (és ép állapotban levő) borsókő-csomókat látunk. Ezek felfelé egyre kisebbek, majd kb. 1,6 m magasságtól a kiváláskéreg hiányzik, és előbuk­kan a kőzet rendkívül tagolt felülete. A vékony (1–3 mm) majdnem vízszintes vonalkák az algagyep kipreparálódott maradványai. Már kevés cseppkő is borítja őket néhol.

Efölött, és a fülke egész főtéjén kalcitszivacs csoportjai díszlenek. A vörös színt a beléjük mosódott agyag okozza. Alakjuk és színük miatt a kutatók Északi Fény­nek nevezték ezt a kitöltést. Körben a rendkívül tagolt falfelület különböző mértékben oldott kalcitszivacsból, agyagrétegekből és a kőzet algagyepes foltjaiból áll.

A Keleti oldal felső részén a páralecsapódásos gömbformák a kalcitszivacsba és a mészkőbe is belemaródtak.

11: Leérve a vízszintes aljzatra, az előző terasz alatt kis fülke tűnik fel, közepén egy oszloppal. Ennyi maradt… (Az eredeti állapot fényképe a barlangról szóló könyv címlapfotója.) Ez az Oltár, ráadásul tényleg Szent György energiasávok kereszteződésében áll. Maga az oszlop és a bent levő függőleges borsókő-csoportok logomitkiválások. Ezek — alakjuk ellenére — nem cseppkövek, hanem belül is borsókőből álló kiválások, amik többnyire akkor tudnak kifejlődni, ha a le­szivárgó oldat teljesen elpárolog a lentről jövő meleg hatására.

A kis átjárón jutunk be a Szabó László-terem többszö­rös gömbfülke-csoport­jába. A falakat összefüggően borítják a viszonylag ép borsókőcsomók, amik fel­felé itt is egyre kisebbek. A nagy gömbök főtéjén már a kőzet válik látható­vá; eléggé breccsás mészkő. A rózsaszínes foltok algagye­pes üledékcsoportok lehetnek.

A Keleti oldalon fent két repedés mentén a cseppkőkiválás heliktit-sorokat hozott létre.

* * *

A barlang jelenkori feltárásáról Vajna György könyvet írt, de ebben a földtani viszonyok és az elvégzett vizsgá­latok eredményei csak érintőlegesen (vagy úgy sem) szere­pelnek. Kultikus helyként — eddigi vizsgálataink szerint — semmivel sem különb, mint a többi budai barlang. A közeli kolostor-együtteshez vezető alagutat is valószí­nűtlennek tartom.

A földtani leírás nem terjed ki a barlang egészére, csak a jellegzetes, viszonylag könnyen bejárható részekre. 3 alkalommal, összesen 7–8 órányi időt vett igénybe a jelen feldolgozás elkészítése.

2009. január 28.

—

Következő rész: http://foldalatt.hu/segedanyagok/kraus-sandor-barlangfoldtani-setak/tura-a-ferenc-hegyi-barlangban/