Pál-völgyi-kőfejtő

Barlangföldtani séta a
Pál-völgyi-kőfejtőben

1.

A lejtős autóbejárón besétálva jobbra (É) vékony rétegzettségű, DK felé enyhén dőlő kőzetfelületeket látunk. A támfal építésekor is használtak belőlük; ezek az erősen szétfagyott, kimállott kőtömbök. Anyaguk márga, erősen agyagos, a nagyobb CaCO₃-tartalmú vékony rétegek között agyagosabb választó­rétegekkel. Utóbbiak vízfelvétele miatt a kőzet nem fagyálló, hamar szétrepedezik. A támfal épen maradt kövei mészkőből állnak, a bennük levő ősmaradványok metszetei jól láthatók. A hosszúkás, görbe (köröm alakú és méretű) formák Discocyclinák, a lencse méretűek és alakúak Nummulitesek. Mindkét csoport mészvázú óriás egysejtű, akik a sekély trópusi tenger növényein legel­tek.

2.

A lépcsősor után régebben készült támfalat látunk, aminek fekete foltocskái elpusztult jelenkori zuzmóktól származnak. A támfal vége után megjelenik az ép Szép-völgyi Mészkőből álló fal. A hosszabb ideje szabadon álló felületek szürke színéből előfehérlenek a Discocyclinák váztömegei. Az 5–8–10 cm magas, elnyújtott alakzatok a kőzet rétegzett­ségét jelzik, a néhányszor 10 m mélyen levő tengerfenék jellegét. Elvétve tengeri sün és fésűskagyló metszetet is lehet találni.

A támfal végétől 4–5 m távolságra 2–3 m magasan erősen lukacsos folt tűnik fel. Egy töredezett kőzetszakaszban a többször felerősödő vízáramlás kanyargós üregecskéket ol­dott ki. A felaprózódás oka kőzetmozgás lehetett, aminek nyoma a lukacsos folttól jobbra ferdén lefelé látható, barna vetőfelszín. A kéttenyérnyi felületen jói látszanak az elmozdulás során keletkezett csúszásnyomok. Ezt később kalcitkristályok borították be, részben kitöltve a nyílt hézagokat. Lefelé balra a kalcitok mellett lapos, néhány milliméteres baritkristályok csoportjai inkább csak nagyító­val figyelhetők meg.

3.

A fagerendás építménytől balra (NY) egykori barlang-hasadék került felszínre a kőfejtés során (dőlése 130/90°). A vékony cseppkőkéreg egyenletesen be­borította a hasadék tágulása (oldódása) idején képződött gömbüstöket is. Mióta nyitottá vált a járat, a repedéseken időszakosan megjelenő víz elpárologhat, és ezért cseppkő helyett borsókő keletkezik. Néhány ilyen kiváláscsoport a falacska felső részén látható.

A cseppkőlefolyás alsó vonalánál egy közel vízszintes, kiemelkedő csík van. Ennek legyezőszerűen felálló kristály­csoportjai állóvizű medencében növő szegfűkalcitok.

A falfelület bal (D) részén, a szélétől 50–80 cm távol egy ferde repedést kalcit töltött ki, majd a barlangképző­dés idején kisebb járatok oldódtak belé. A Szép-völgy üreg­rendszereinek képződése tanulmányozható ezen kis méretben. A repedés felső részétől balra (D) Nummulitesek „lencséi” preparálódtak ki a kő­zet alapanyagából.

A kiugró kőzettömb sarkán és Déli oldalán is folytatódik a cseppkőkéreg. Itt már lukacsos kőzetfelületet borít be a kiválás. A cseppköves felület bal (NY) részén a rend­szeresen lecsorgó víz oldotta a cseppkövet, amit foltokban megmaradt részei bizonyítanak. (A centiméteres fehér pöttyök kopácsolás eredményei.)

4.

Továbbsétálva, a fal alsó részén íves formájú oldá­sokat látunk. 9 méter­nyire oldott hasadék megy felfelé, ami néhol már „valódi” barlang méretűvé tágul. Tovább más­fél méternyire egy ferde törési síkot találunk, aminek dő­lése 340/60°. Jelentőségét az adja, hogy itt figyelhető meg az üregesedés egyik jellemzője: oldódás főleg felfelé szokott történni, mert az alsó felületet a ráhulló oldási maradék (agyag) megóvja. Végig a ferde repedés fölött lát­juk a szép gömbüstös oldásformákat, míg a sík alsó felülete egyenes maradt.

A falszakasz alsó részén (is) centiméter nagyságú kalcitkristályok foltjai láthatók. Az egész felület kalcit­tal kitöltött, nyílt repedés volt. Dőlése átlag 210/85°.

5.

Továbblépve tagolt sziklarész következik. A felénk lejtő, ferde felületek a kőzet réteglapjai, a közel függő­leges illetve meredek lejtésű oldalak többsége törési sík. Ezeken is jól látható a kőzet 5–20 cm vastag rétegzettsége. A beugrókban néhol sima falú, 4 cm átmérőjű, egyenes for­mák a többnyire függőleges robbantó­furatok emlékei.

Ferde, 30–40 cm széles hasadékhoz érünk, ami jelenleg kb. 3 m hosszan járható, dőlése 300/70°. Alját kőtörmelék zárja el, oldott falait cseppkőlefolyás borítja. A bal (NY) oldalon fönt függőcseppkövek, cseppkő lécek és egy rövid cseppkő oszlop erősen rongált maradványai vannak. Az egész felület poros, de még így is jól látszik a cseppköveken gyakori hullámosság.

Följebb a felhalmozódott földet, törmeléket vasháló és vesszőfonat tartja meg.

6.

A következő 3–4 m magas falszakaszon kevésbé repede­zett a kőzet. A hasa­déktól 2,5 méternyire egyenletesen 5–8 cm szélességű nyílás valószínűleg a mellette levő tömb megcsúszása miatt szélesedett ki; a kőfejtés robbantásai miatta a nyílt barlangjárat felé elmozdulhatott ez a szakasz.

További 3 m után egy másik hasadékot látunk. Dőlése 165/80°, szélessége erősen változó. (5)–20–40 cm átmérőjű, aszimmetrikus szelvényű mélyedések tagolják a falait, az egykori víz által oldott gömbüstök. Menjünk vissza az előző repedéshez, és hasonlítsuk össze ennek falaival! Ezek közel párhuzamosak, az elmozdult (jobb oldali) tömb kicsit lejjebb is csúszott.

Az oldott hasadéktól balra (ÉNY) 3 fúróluk nyoma még jobban megfigyelhető. A bal felső luk felületén közelről jól látható, hogy az eltelt közel 100 év alatt mennyire tagolttá oldódott a teljesen simára fúrt felület. A mellette levő, robban­táskor kialakult felszínek nem voltak teljesen simák, így ezek még tagoltabbakká váltak azóta. (A kőzetek felszíni mállásának vizsgálatára legalkalmasabb helyek a temetők. Ott dátum rögzíti a kő fényesre polírozásának időpontját, könnyen kiszámolható az eltelt idő.)

A furattól lejjebb levő, ferde részen összehasonlítható a függőleges és ferde kőzetfelületek eltérő sebességű ol­dódása is.

7.

Egy törmelékkúp után ismét megjelenik a szálban álló kőzet. Egy alacsony (1,5 m) tömb után 3–5 m magas fal kö­vetkezik. Középső harmadában a fallal párhuzamos, vastag kalcittelér tárul fel. Dőlése 220/80°, szélessége erősen változó. Valójában egy kalcittal (majdnem) teljesen kitöl­tött vetőzónát látunk. A fehér kristályok a különböző méretű, önálló helyzetű mészkődarabok közti részeket töltik ki.

A falon lecsorgó víz a magával sodort talajszemcsékből jellegzetes alakú, centiméter nagyságú gátacskákat halmo­zott fel. Ilyenek a barlangban is elő­for­dul­nak, ahol vermikuláció a nevük.

A sziklafal végénél (ÉNY) törmelékkel és agyaggal ki­töltött egykori barlang­járaton lehet feljebb menni. Falai — ahol látszanak — erősen tagoltak, ami részben a több (tíz?–száz?) ezer éves agyaggal való elborítás követ­kezménye. Innen az előbbi kalcittelér teljességében látható.

8.

A fásodott törmeléklejtő mellett besétálunk a Zárt területre (engedély?). Balra (DNY) tartva a színpad-domb előtt kék vasfedél alatt van a 150 m mély (?) vízszintészlelő fúrás, ami kb. 20 m után már beért a triász mészkőbe.

A dombot balról (D) megkerülve egy magas fakerítés zárja el a Bagyura-barlang bejáratát. Bátor ember bemerész­kedik a hatalmas lógó kövek alatti száraz üregbe. Mindent sárga por borít, az aljzaton tisztességes méretű omladék­tömbök vannak. Fölfelé nézve réteglap menti leszakadások és egykor kitöltött, oldott falú hasadékok látszanak. A felfelé nyitott, legmagasabb járatban cseppkő­lefolyás is felismerhető.

A bal (D) oldali, magas falat 5–15 cm-es oldott mélyedé­sek borítják. Felfelé egy borsóköves szint után jóval nagyobb kb. 80 cm-es gömbüstök sora húzódik. A fal a hasadék megmaradt szakaszában folytatódik bal (K) felé. Az oldott mélyedések helyét és helyzetét, alakját erősen befolyásolja a jól látható kőzetrétegzettség. Az is megfigyelhető, hogy a centiméteres kalcitkristályokkal borított részeken (kalcittelér) nincsen bemélyedés, mert a nagy kristályok jóval kevésbé tudnak oldódni, mint a mészkő sokkal apróbb részecskéi.

9.

Kifelé haladva látjuk, hogy a kerítés egy keresztben menő, oldott törésvonaltól indul, aminek dőlése 320/85°. A kerítéstől Kelet felé a kőzetfelületen 8–12 cm vastag, ol­dott csőjáratok kanyarodnak. Az oldott felszíneken a kőzet­alkotó ősmaradványok közül Discocyclinák bemélyedő „körömbenyomatok”, míg a Nummulitesek kiemelkedő „lencsék” alakjában ismerhetők fel. Az előbbiek váza jobban oldódó aragonitból áll, míg a Nummulitesek nagy kristályú kalcitokból építették fel a vázukat, ami a kőzet anyagánál kevésbé oldódott.

Ugyanitt megfigyelhetjük azt is, hogy a mészkőben a 3–10 cm-es hullámzású rétegek között néhol sokkal határo­zottabb, jól felismerhető csíkok is vannak. (Itt 1,2 és 2,2 m magasságban.) Ezek valószínűleg a tengeri üledékképződés során történt jelentős agyagbemosódások, üledékcsúszások eredményei (?). Barlang­tani jelentőségük nagy, mert az üregesedést és az omlások lehetőségét, helyét egyaránt befolyásolják.

A törmelékfogó kerítés mögött ismét fentnőtt kalcitkris­tályokkal borított felületet látunk. A kerítés mellett előre (K) sétálva néhány méter után meglátjuk a fal tövében nyíló Kis Hideg-lukat, ami a Bagyura-barlanggal és a fölötte nyíló Harcsaszájú-barlanggal együtt már több, mint 2 km hosszan ismert. Ezek és a többi oldott felületű, egykori barlangjáratok mind egy rendszert alkottak — alkotnak a Pál-völgyi-barlanggal (és még ki tudja, melyikkel…)

10.

Mielőtt tovább nézelődnénk a fal mentén, menjünk át a színpad-domb oldalára (É), és a balra (NY) levő ferde kőzetfal tetején vezető ösvényen induljunk felfelé. Egy vízszin­tes részre érve szépen oldott falfelület van előttünk (dőlése 270/80°). Középső és jobb oldali (É) része borsó­köves bevonatú, egyes foltokban azonban csak borsókőre hasonlító, de összefüggő kéreg borítja. Ez víz alatt képződött, tavi kiválás.

Kb. 2,5–3 m magasságban vízszintesen húzódó, centiméter vastag kiválás­csíkok látszanak; apadási színlők. Ugyanebben a magasságban a Pál Mese­országa előtt is meglelhetők. Ez azt bizonyítja, hogy egy időszakban ezen a szinten hosszú időn keresztül ingadozott a terület vízszintje az üregekben.

11.

Tovább a fal mentén felfelé néhány jelentéktelen cseppkő lefolyást láthatunk, amik a gömbüstös falat borítják. A lefolyások mentén felfelé nézve azt is észrevesszük, hogy a szi­várgó oldat üregkitöltő anyagokat is átitatott, így cemen­tálva azt. Felérve a sarokba, fölöttünk 3–4 m magasságban jól fejlett borsóköves szintet látunk. (Hasonló magasságban van a Bagyura-barlang szájánál levő szint is.) Efölött cseppkövesedés ismerhető fel, ami az egykori kitöltéses aljzatot 5–8 cm vastagon beborította. Az üledék többsége már kimállott azóta, ezért a csepp­kőréteg tetőként nyúlik fölénk. Ennek bal (D) széle alatt még látható a rétegzett üledék maradéka.

A borsóköves zóna alatt vékony kalcitlemezek felhalmozó­dásait is meg lehet találni.

A sarokban levő üregtől jobbra (ÉK) levő falfelületen centiméteres bemélye­dések tömeges foltjai tűnnek fel. A szög­letes üregecskéket csupán milliméter vastag falak választják el egymástól. Ezt a formát barlangban boxworknak nevezi a szakirodalom („dobozszerkezet”). Ritka, különleges oldási jelenségnek ismerik. Itt azonban kialakulása az időszakosan lecsorgó víz által összemosott növényi részek, falevéltöre­dékek és talajszemcsék összeállásának köszönhető, tehát tágabb értelemben vett vermikuláció a neve.

12.

Visszamegyünk a Bagyura-barlang előtti részre. Továbbsétálva a törmelék­fogó kerítés mellett, törött (robbantott) falakat látunk, amiket egyre jobban benő a növényzet. Néhol szépen oldott szakaszok tűnnek fel, akár méteres gömb­üstökkel. Megfelelő gondozással ez a terület Budapest legjobb szikla­mászó gyakorlóterületeként lenne üzemeltethető. Dehát kinek, minek?

13.

Az idegenforgalmi kijárathoz érve, fölötte a P.V. nevű barlangocska sötétlik. Felfelé nézve a járat kialakulását meghatározó, függőleges hasadék majdnem a fal tetejéig kö­vethető.

A Kijárattól tovább Kelet felé néhány méternyire az eocén mészkő hullámos-gumós kifejlődése remekül megfigyel­hető egy frissen letisztított rétegcsoporton. A Bagyura-barlang előtt látotthoz hasonló, egymástól méternyire levő, határozott réteghatár itt is feltűnik. Nem valószínű, de nem is lehetetlen, hogy ugyanaz a rétegcsoport egy nagy vetővel elmozdítva.

Ismét törmelékfogó gát következik, mögötte az oldott és omlott felületek váltakozásával. (Na meg sok szeméttel.) A kőfal vége előtt a sziklafal aljában rétegmenti leszakadás tanulmányozható. Fölötte gömbüstös, oldott felület, mellette jobbra (NY) függőleges törés látszik. Balra (K) egy teljesen kitöltött, közel méternyi széles járat indul, ami egy kereszt­ben menő hasadékhoz csatlakozik. Ez tovább sétálva a gáttól is jól látható, 30–50 cm széles bajárat, a P.II. nevű barlang.

Újabb kőfal mögött agyaglejtő vezet felfelé egy nagy­bejáratú, de viszonylag rövid üreghez. Az agyaglejtő mel­letti bal (K) fal a kőzetrétegeknek megfelelően erősen ol­dott, mállott, kovás (?).

14.

Az idegenforgalmi bejárat mellett jobbra (ÉNY) és a teraszról a szabályos hullámosságú kőzetrétegeket látni a közel függőleges falakon. Efölött — a gerendatető alatt kb. 50 cm-rel — azonban megváltozik a jellege. Vékonyan réteg­zett Bryozoás Márga települ a mészkőre, ami egy (földtanilag) rövid időszakkal fiatalabb.

A túraleírás 4 alkalommal, összesen 7,5 óra terepi munkával készült.

—

Következő rész: