Nem elírás, a járat az egyik nyafogós társunk megsérült ujjáról lett Ujj-ágnak elnevezve, majd később innen egy bordaszorító csőben lecsúszva a Teremőr-teremben találtuk magunkat. Másfél óráról fél órára csökkent a Mérföldkőháti-terem elérése.
Még februárban kezdtük meg a Rózsát-terem aljzatának a felső végén a bontást. Itt egy huzatoló és a denevérek által is kijelölt lukacska volt, könnyen ásható agyagos kitöltéssel, csak korábban annyira céltudatosan közlekedtünk a barlangban, hogy meg se néztük ezt a helyet, illetve olyan közel volt a bejárathoz, hogy nem tartottuk méltónak a bontásra.
Aztán amikor rászántuk magunkat, hamarosan feltárult egy fülke, amely csodaszép cseppköveket tartalmazott, ez az Ékszerdoboz nevet kapta. Innen további bontással jutottunk fel az Ujj-ág belsőbb részébe, amely tulajdonképpen egy síkban van a Végtelen-hasadékkal, ezért nem is csoda, hogy a legvékonyabb kolléga az egyik lefelé tartó szűk csőjáratba belecsúszva arról számolt be, hogy a Teremőr-teremben találta magát… Egyrészt örültünk, hogy így rövidebb útvonalon közlekedhetünk majd a Mérföldkőháti-terem felé és több erőnk marad a bontásra, másrészt bosszantó volt belátni, hogy az egész Főnyomócső-táróhajtás így elkerülhető lett volna, ha jobban körülnézünk, mielőtt ész nélkül nekiesünk az elsőként megtalált huzatoló pontnak.
