Ürömi-víznyelő

Üröm község belterületén, a falu felett (Csillaghegy felé) található a csekély vízgyűjtővel rendelkező Ürömi-víznyelőbarlang, amelyet 1950-ben Leél-Őssy Sándor vezetésével tártak fel.

Az egykor 26 m mélységben és 214 m hosszban ismert barlang a gazdátlanság szomorú következményeit mutatja. A barlangban a víz által besodort hulladékok (nejlonzsákok, műanyagtárgyak, téglák, betondarabok szép számmal éktelenkednek. A legnagyobb meglepetést egy 70 cm átmérőjű műanyag vödör okozta, amely három olyan szűkület után várt ránk, amelyeken én magam alig fértem át. De a jelenlegi mélypont iszapjából kinyúló autógumi is hasonló rejtélyt jelent.

Lakott területek közelében sajnos gyakori, hogy szépérzékkel megáldott polgártársaink a szemetet (és dögöt) céltudatosan a víznyelőkbe hordják, lévén, hogy ott nem látszik, de az itteni hulladékok jelentős része valószínűleg akkor kerülhetett oda, amikor a nyelőtölcsér körül található  telkek egyikét-másikát sittel feltöltötték, hogy nagyobb legyen a használható vízszintes terület. Felmerül a kérdés, hogy a barlangot övező ipari jellegű területről milyen egyéb (nem látható) szennyezés került és kerül esetleg ma is a barlangba és a karsztba, erre azonban megfelelő vizsgálat hiányában nem tudunk választ adni.

A barlang bejáratának a teljes elzáródását egy beszorult fatuskó akadályozta meg, ennek köszönhetően jelenleg a bejárat egy szűk oldalhasadékában le lehet csúszni – persze csak egy bizonyos derékbőségig bezárólag. A bejárati hasadék alján előre továbbvezető szűkületben még éppen át lehet férni a felfelé kiágazó kerülőig, de tovább a víz útja teljesen járhatatlan, csak az – igen szűk – kerülőn át juthatunk be a térképen csekély fantáziával Nagy-teremnek és Nagy-aknának nevezett járatokba. A Nagy-akna aljánál masszív iszaplerakódás zárja el a továbbjutást, a barlang alsóbb szakaszába lejutni nem lehet, a víz azonban a jelek szerint csekély visszaduzzadással továbbhalad.

A barlang eocén mészkőben keletkezett, lényegében egy függőleges hasadék mentén. A közeli (kb. 500 méterre lévő) Csókavári-barlangrendszerből kiindulva azt feltételezhetjük, hogy eredetileg más módon keletkezett, és utólag alakult víznyelővé. A bejárat 180 m tszf magasságban nyílik, nagyságrendileg 80 méterrel a karsztvízszint felett, tehát van még feltárási potenciál a feltérképezett szakaszon túl is.

A barlang kutatása a Torony felé vezető szűk kerülő kitágítása és a bejárat kiépítése után képzelhető el. Utóbbi természetvédelmi szempontból is elengedhetetlen. A nyelőtölcsér körül támfalat kell emelni a becsúszó (magas szeméttartalmú) föld megállítására, és a mederbe szűrőgát szükséges az időszakos árvizek által szállított szemét felfogására. Enélkül a barlangot csak a bejárat teljes elzáródása mentheti meg a még nagyobb fokú elszemetesedéstől és feltöltődéstől.

Az egykori adatok forrása a barlang adatlapja az Országos Barlangnyilvántartásban. A barlang látogatásához a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság hozzájárulása szükséges.