A felső terem a gigantikus fallal
A Széchy Dénes-barlang lényegében az esztergomi a bazilika tövében, a kiugró homokkő-szirt alá benyúló kettős előcsarnokból és az abból befelé nyúló kisebb járatokból áll. A hosszúnak nem nevezhető (hivatalosan 50 méteres) barlang túrázás szempontjából nem jelentős, de régészeti szempontból annál inkább, hiszen kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a kényelmes, lakható előcsarnoka környékén zajlott le a magyar történekem jelentős része.
A pirossal keretezett rész a mesterséges fal, a nyilak a bejáratokat jelölik.
Ezeket a termeket kívülről nem láthatjuk, mivel egy gigantikus fallal le vannak választva, amely mellesleg valószínűleg hazánk legnagyobb keresztmetszetű barlanglezárása, ennek ellenére a bejáraton lévő rács annyira hiányos, hogy semmilyen akadályt nem jelent.
Nevét Széchy Dénes esztegomi érsekről (akinek nevét a wikipédia “Szécsi”-nek írja, de mi ebben nem tudunk állás foglalni) kapta, aki a magyar történelem egyik jelentős alakja volt az 1400-as években. Többek között például ő koronázta meg Mátyás királyt.
A barlang a két kőzet határán alakult ki, alját a karsztosodó karbonátos kőzet (vélhetően dolomit), a főtéjét pedig a Bazilika alapját képező homokkő alkotja. Mivel a homokkő keményebb, az eróziónak jobban ellenáll, kézenfekvő, hogy ott, ahol a kőzethatár egy sziklafal oldalába kerül, az egyre jobban előreugró homokkőszirt alatt üreg alakul ki, amelyet a murvásodó, könnyen fejthető dolomit(?) fejtésével akár tovább is alakíthattak a történelem során, hiszen a történelem előtti időkben elsőosztályú lakosztálynak számíthatott.
A természetes eredet bizonyítéka az apró gipszkristályok rétege, amely máig túlélte az antropogén pusztítást
Ennek ellenére a barlang belsőbb járataiba bemenve egyértelműen láthatók a hévizes oldódásra utaló jellegzetes kiválások, tehát valódi, természetes eredetű, oldódással kialakult barlangról van szó.
A barlang egyik sarkában a főte egy könnyen bontható, lazán cementálódott zónájában – vélhetően ásványgyűjtők – szabályos tárót indítottak ferdén felfelé, amelynek meddőjében gipszkristályokat és akár 20 x 20 x 3 mm-es független egykristályos baritokat találtunk.
Néhány ponton a járat teljesen lehatol a karsztos alapkőzetbe, és az aláhajló főtéhez konvergáló törmelék alapján még akár feltáró kutatás sem lenne elképzelhetetlen, de huzatot vagy más bíztató jelet nem észleltünk.
Különösebb keresés nélkül is előkerülnek csontok és cserepek
Az Országos Barlangnyilvántartásból kiderül, hogy a barlangot a 80-as évek végén az esztergomi Balassa Múzeum Barlangkutató Csoportja kutatta, fel is térképezték (ezt jókora kék festékfoltok bizonyítják, vélhetően a poligonpontok), és a gazdag, egészen a Római korig visszanyúló, de áthalmozott leletanyagot tartalmazó, egy korábbi feltöltésből származó laza talaj kiszállítása után török kori járószintet tártak fel. Jelentésük szerint török kori tűzhelyet majd később egy fedett vermet is találtak, és az egykori járófelületet teljes terjedelmében letisztították
A kora-űrkorszaki előemberektől származó kultúrréteg gazdag leletegyüttese a 3. évezred elejéről
Azóta azonban a barlang a gazdátlan üregek szomorú sorsára jutott, pedig egy erősebb vasrács felszerelése egyszerűen megoldhatná a problémát.
Arról nem is beszélve, hogy a két, egymáshoz képest több méteres szintkülönbséggel elhelyezkedő bejárat közül a nem használt, jelenleg a levegőben lévő felső nyílás befalazásával a barlang túlzott átszellőzése megakadályozható lenne, miáltal a denevérek számára alkalmasabb élőhely jönne létre.
A barlang jogszerűen csak a DINPI hozzájárulásával látogatható.
