Sikeresen megtartottuk a nyílt napot a Naszályi-barlangrendszerben. Hat új ember csatlakozott hozzánk ez alkalomból, egy közösségi szolgálatra jelentkezett budapesti gimnazista srác, valamint öten Kosdról, köztük egy erdész hölgy, akit már ismertem korábbról, de nem gondoltam volna, hogy a barlangba is lejön, főleg hogy ilyen ügyes. De az egyetlen megfutamodót leszámítva mindenki ügyes volt. Bár ő legalább eljött a barlangig, és ott fordult vissza, nem úgy mint azok, akik eleve otthon maradtak!
Mi magunk még négyen érkeztünk a tetthelyre, ketten Pilisszentkeresztről (én és Levi, a szomszéd srác), valamint Barnabás és Máté Budapest-Rákosvilágvégéről. Összesen tehát tízen voltunk, talán a sose voltunk még ennyien itt, csak egyszer a 2020-as tábor során. De akkor annak jelentős része gyerek meg anyuka volt, tehát a hadrafogható létszámunk a Naszályon még soha nem volt ekkora, mint most vasárnap.
Senki nem késett, sőt mitöbb előbb ottvoltunk, mint ahogy ígértük. Csak a tányérokat és kanalakat felejtettük otthon, na de hát minden nem lehet tökéletes. Végülis főzést ígértem, nem evést. Ahhoz meg bogrács kell, nem tányér. (Az volt.)
A barlang főága az Ördögmalom felé. A falak az időszakos vízfolyás és csöpögés miatt ilyen fehérek.
Megnéztük tehát a víznyelőt, de csak az Ördögmalomig. Halkan írom le, nehogy valaki meghalllja, hogy Máté vezetésével Levente és Roxi (az erdészes hölgy) körbe jött ki a Holt-kürtő felé (ez csak a vékonyabbak számára lehetséges, az Ördögmalom szűkülete ugyanis diszkriminatív, a nagytestű ragadozókat kiszűri.) Visszafelé jövet kivittünk a barlangból két ismeretlen rendeltetésű, kb ötven éve ott rohadó vastömböt is.
A víznyelő bejáratánál, a túra után.
Ezután átvonultunk (a felszínen) a Saslikhoz, azaz az új bejárathoz. Itt elindítottam a főzést, majd a többi munkaerőt felhasználva nagy fatörzseket vontattunk fel kötéllel, és gátat raktunk belőlük a leendő terasz számára, hogy a törmelék ne folyjon le a hegyoldalon, hanem teraszt képezve a bejáratnál egy kis vízszintes placcot alkosson.
Majd elkezdtük a tervezett kitermelést. Annyian voltunk, hogy egyszerre ketten is tudtunk fejteni, csak a vödör volt a szűk keresztmetszet. Kiderült ugyanis, hogy a jelenlévő 5 vödörből egy eleve törött aljú, egynek meg most tört le a füle, így csak három maradt, ezért nem tudtuk 100%-osan kihasználni a nagylészámú élőláncban rejlő, szokatlanul nagy szállítási kapacitást. Persze nem biztos, hogy ez rajtam kívül bárkit is zavart.
Fő a krumplis-répás-borsós-hagymás főzelék (kolbásszal).
Közben elkészült a kaja, amit jobb híján befőttesüvegekből, a fangliból, illetve a helyszínen talált kisláboskából el is kezdtünk megenni, de közben ránk szakadt az ég, így kénytelenek voltunk a barlangban elfogyasztani. Sose gondoltam volna, amikor a bejáratot kiépítettük, hogy lesz olyan, amikor úgy fogok lemászni a barlangba a bejárati aknán, hogy egyik kezemben egy lábas főzeléket tartok, másikban pedig egy egész bográcsnyit. De most nagyon jó volt, hogy szép nagy ajtót tettünk rá, és nem valami kis vackot. És a lépőfokoknak is örültem, szerintem a többiek is.
A fürdéssel egybekötött kalandos ebéd után folytattuk a kitermelést, az eredeti (irracionális) cél persze nem teljesült, de azért legalább egy köbméter anyag kiment a barlangból, egy lejtő helyén nagy lépcső lett, és sokkal kényelmesebb lett a Q-kürtő feletti szűkület is.
Merőkanállal nem lehet betonozni (letörik ugyanis a feje), fanglival viszont lehet főzeléket merni. Ez a különbség.
Utána még, mintegy záróakkordként össznépi csapatépítő Uaz-tologatás következett – az egyik keréken a háborús ellátási zavarok miatt régi ezeréves szovjet gumi volt ami könnyen megcsúszik a sárban, de már ki van cserélve, szóval ha most mennénk, akkor nem lenne semmiféle elakadás. (És azóta már a generátor is tölt, a hazakompozás közben ugyanis sikerült visszakötni rá a pozitívot)
Szóval felejthetetlen élményekkel gazdagodva tértünk haza, ígéretemhez híven új járat felfedezése nem történt, civil halálos áldozatról nem tudunk.
Telik a vödör, tágul a szűkület (háttérben a 2. sz. Máté csákányoz, a szűkületen túlról visszanyúlva)
Ha köll, néhány vödröt tudok adni. Írjál! Kraus S.