Négy elfeledett barlang Esztergomban, amelyek nincsenek benne a nyilvántartásban

Hogy kerülnek ide barlangok?

Esztergomban a Dunántúli-főkarsztot alkotó, a felszín alatt egészen a Zalai-dombságtól Nógrádig húzódó karsztos fődolomit alapkőzet (illetve egész pontosan a térkép szerint a fődolomitba fokozatosan átmenő fenyőfői tagozat) egy kis foltban a felszínre bukkan, és mivel ez történetesen éppen a Vár-hegy Dunaparton meredő Ny-i odala, ezért egyúttal a karszt egyik megcsapolási pontja is, ahol a nagy mélységből feláramló termálvíz kilép a felszínre. A Vár-hegyen (és a Szent Tamás-hegyen is) a karsztosodó dolomiton egy homokkő “sapka” van, amely megvédte az alatta lévő rétegeket az eróziótól. A homokkő és a karsztosodó kőzet határán pedig a feláramló víz gyakran old ki üregeket, így keletkezhettek az alábbi cikkben tárgyalt barlangok is.

A Mala-forrásalagút barlangjai

Mézes Nándor, a Duna Múzeum munkatársa és a BEBTE tagja révén kerültünk kapcsolatba a Mala-alagúttal (az alagútról készült videónkat lásd itt), ahol segítettünk a múzeum által szervezett látogatást lebonyolítani. Ennek során feltűnt az alagút bal oldali ágában egy forrásüreg, amely arasznyi vastag, jellegzetes átkristályosodott barlangi kiválással volt körbevéve. Ezt az üreget (amelynek barlang-mivolta a definíció értelmében pont határeset, mert attól függően éri el a két métert, hogy hogyan mérjük) kitakarítottuk, a kristálybevonatot lemostuk, mindezt dokumentáltuk, mellesleg az alján vízfeltörési nyomokat is találtunk, és itt a betonozáskor belekerült cementes sódert eltávolítva kisebb cserépdarabok is előkerültek. Ezek vékony, tehát nem őskori cserepek, de azért az sem valószínű, hogy az alagút látogatói hozták cserépedényben az elemózsiát… jó eséllyel az alagút építése előtti időkből maradhattak ott.

Amíg ezzel foglalatoskodtunk, Heer Lajos fürdőigazgató mesélte, hogy korábban itt egy nagyobb barlang is volt, ahol ő még bontásban is részt vett. Hertelendy Zsolt barlangász kollégánk és barátunk pontosította, hogy az az üreg nem azonos a kristályos forrással, hanem az az alagút bal oldali ágának a végén volt, sőt a térképét is előkotorta. Megtaláltuk Vozák Lászlót is, akinek a vezetésével az egykori Esztergomi Barlangkutató Csoport felfedezte ezt a barlangtermet. Elmondása szerint a 1990 körül, amikor a Bajcsy-Zsilinszky u 37-es ház süllyedni kezdett, az alagút bal oldalának a végén láthatóan meg volt csúszva a falazat, és ott kezdtek bontani, és úgy sikerült beásni magukat a terembe, amely kb. 10 méter átmérőjű volt, főtéjét a Szent Tamás-hegyet is alkotó kőzet képezte, aljzata pedig jó agyagos volt, ahogy annak egy barlangban lennie kell. Az alagút aljától számítva 4-5 méter mélységben volt a terem aljzata, amely lejtett, és a végében is próbáltak tovább bontani, de eredménytelenül.

Ezt az üreget már egyértelműen barlangnak kell tekinteni, csak egyetlen probléma van vele: Nem biztos, hogy még létezik egyáltalán. Az alagutat ugyanis a ’90-es évek elején Bakó Bálint bányamérnök tervei alapján megerősítették, ez egy igen komoly betonozást jelentett, melynek során az alagút bal oldali ágának a vége egy öntött vasbeton foglalást kapott, ahonnan egy akna vezet a felszínre (a 37-es ház udvarára), és egy vascső vezet egy betongyűrűkből felrakott kútba, amely szintén a 37-es ház udvarára nyílik egy aknafedlappal. A barlangnak pedig nyoma sincsen. Bár az 13/1998-as rendelet, amely a barlangok védelmét szabályozza, akkor még nem létezett, ettől függetlenül a barlangok már akkor is természetvédelmi védettséget élveztek, azonban ez a barlang nem szerepelt a barlangnyilvántartásban, így hivatalosan nem létezett, ezért a védettsége a munkálatok során nem érvényesült. Sajnos megtörténhet, hogy a barlangterem teljesen ki lett öntve betonnal.

Vozák László szerint ennyire nem rossz a helyzet, ő meg van győződve róla, hogy a barlang továbbra is létezik, mivel az nem az alagút végén volt, hanem onnét oldalra nyílt, és biztosan nem öntötték ki betonnal. De azt ő sem tudta megmondani, hogy akkor hogyan lehet oda bejutni? Az sem zárható ki, hogy a barlang bejáratát elzárták, és rábetonoztak anélkül, hogy bejáratot hagytak volna neki, ez még a jobbik eset, eszerint maga az üreg létezik, csak nem lehet elérni. De az sem zárható ki, bár életszerűtlen, hogy akár a kút aljából, akár a 37-es házból (egy harmadik lejáróval) nyíljon a barlang, ezt viszonylag egyszerűen ki fogjuk tudni deríteni, csak be kell jutni hozzá az udvarba. Bakó Bálint időközben elhunyt, így őt már nem tudjuk megkérdezni, de a munkálat kivitelezői vagy maguk a tervek jó eséllyel megtalálhatók lesznek.

Mindenesetre a barlang létezésére két tanú van, akik jártak benne, térkép is van róla, tehát a nyilvántartásba vétele szerintünk teljességgel indokolt lenne. És ez nem csupán adminisztratív formaság, mivel könnyen előfordulhat, hogy egy jelentősebb aktív hévizes barlangrendszer első kis szakaszáról beszélünk.

Időközben az MKBT Szakmai Napok nevű, Egerben rendezett konferenciáján tartott előadásomra reagálva Takácsné Bolner Katalin, az egykori Barlangtani Intézet (ez az a házikó a Pál-völgyi kőfejtő felett, Szépvölgyi út 162/b, a hivatalos neve most éppen “Földművelésügyi Minisztérium Tájvédelmi, Barlangvédelmi és Ökoturisztikai Osztály”, de szinte évente megváltozik, nem is érdemes megjegyezni) egykori vezetője elmondta, hogy ő úgy emlékszik, hogy járt ott az alagútban egy barlangban, amely nagy volt és lapos, homokkő falakkal, de őszerinte az teli lett öntve betonnal, még természetvédelmi eljárás is lett belőle, mivel hogy tulajdonképpen megsemmisült, és a nyilvántartásban éppen ezért nincs is benne. Ennek még nem jártunk utána, de az látatlanban is megkérdőjelezendő, hogy egy dokumentáltan létezett barlang megsemmisítése esetén helyes-e azt nyilvántartásból törölni? Már csak azért is, mert ha törlik, akkor logikusan nem lehet eljárás tárgya sem, tehát aki megsemmisítette, azt nincs is miért megbírságolni…

A Vár-hegy barlangjai

A Széchy Dénes-barlang, amely Esztergom egyetlen(!) nyilvántartott barlangja, már korábban is ismert volt számunkra, itt írtunk róla. A Mala-alagút látogatása után azonban itt is újfent körülnéztünk. Rögtön két újabb barlangot találtunk, amelyek bár teljesen nyitva voltak, nem szerepelnek a nyilvántartásban.

 Egyik a Széchy-től DK-i irányban, de kissé lejjebb, már teljesen karbonátos kőzetben nyílik. Egyetlen kis fülke, amelynek bal sarkában egy testhossznyit be lehet kúszni, de laposan elszűkül. A barlang definícióját (legalább 2 méteres hossz) biztosan teljesíti. Ezt az “Esztergomi Vár-hegy 3. sz. barlangja” névvel illettük.

Tovább menve DK felé, de visszamászva a kőzethatárhoz, a betontámfal tövétől 5 méterre található egy jelentősebb üreg, amely majdnem hogy állva járható, és a benne talált szemét alapján nagyon is ismert, legalábbis a hajléktalanok számára egészen biztosan. Helyiek elmondása szerint – akár csak a Széchy Dénes-barlang – ez is le volt korábban zárva, bár itt ma már nyoma sincs az ajtónak, de még a keretének sem. Ezt “Esztergomi Vár-hegy 2.sz. barlangja” névvel illettük.

Ezt sebtiben fel is mértük, a poligon hosszúsága 37 méter, és még ha ez nem is mind állva járható szakasz, akkor is azért vitán felül áll, hogy a barlangnyilvántartásban van a helye. Itt nem lehet vitát nyitni arról, hogy barlang-e vagy nem.

A barlang főtéjét ráadásul elég nagy területen egy a Mala-alagútban is látott kristálykiváláshoz hasonló kéreg borítja, csak ez a korom- és porbevonat alatt nem olyan látványos.

A homokkő és a karsztos kőzet határát szisztematikusa végigjárva egyébként további kisebb (barlangnak még nem minősülő méretű) beöblösödéseket, valamint egy gyanús falazást is találtunk. Ugyebár közismert, hogy a termálkarsztos területeken a karsztosodó kőzet és a rá települt vízzáró homokkő határán előszeretettel keletkeznek barlangok, ezért feltételezzük, hogy a fal mögött egy a 2.sz. barlanghoz hasonló üreg lehetséges, amelyet valamiért jelentéktelennek ítéltek, ezért nem hagytak neki bejáratot.

Igazunk is lett, a fal mellett ugyanis egy kis ügyességgel be lehet bújni, bár a nyílást eltakaró bokorral keményen meg kell küzdeni. Bent egy 2-3 méterre benyúló üreg található, amely a faltól befelé haladva egyre szűkül, tehát olyan különösebben nem izgalmas. Óriási pókhálókat és a fal tövében huzatborsókőnek tűnő “szőrös” kiválást találtunk.

Kinek a feladata a barlangok lezárása, védelme?

Egyértelmű, hogy a Széchy Dénes-barlang és a 2.sz. barlang bejáratát le kellene zárni. De kinek?

A barlangok vagyonkezelője a törvény (13/1998 rendelet) szerint a területileg illetékes nemzeti park igazgatóság, esetünkben ez a DINPI. A gyakorlatban azonban nem jellemző, hogy az igazgatóságok (kivéve a Bükkit és az Aggtelekit) az ilyen jellegű problémákat önállóan felderítsék és valós időben megoldják. Ad hoc jelleggel szokott időnként előfordulni, hogy egy-egy igazgatóság valamilyen pályázat keretében sok pénzt kénytelen elkölteni, általában ilyenkor nyílik rá esély, hogy valamit tegyenek a barlangok érdekében is. A legutóbbi ilyen pénzszórás, a Csévi-szirteket és ezáltal sajnos minket is érintő rossz emlékű KEOP program keretében azonban ezen barlangokról (pontosabban a Széchy Dénesről, hiszen hivatalosan csak az létezik) nemes egyszerűséggel elfelejtkeztek.

Közkeletű tévedés, miszerint “kár is lezárni, mert úgyis feltörik”. Ez a patópáli hozzáállás minden alapot nélkülöz, ugyanis a hazai barlangász gyakorlat során (hogy miért, azt most hagyjuk) kialakult a belső záras és betonnal vagy bitumennel megtöltött duplafalú vasajtók alkalmazása, amelyek gyakorlatilag (hétköznapi eszközökkel) feltörhetetlenek. Aki szerint tehát ilyen ajtó nincs, az például itt nézzen meg róla egy videót.

Pedig ezen barlangok nem csupán a szemetelés, vécézés, tüzelés megszüntetése végett érdemelnének védelmet. A Széchy Dénes-barlangban például a falon helyenként aprókristályos gipszkiválás figyelhető meg, amely bár nem értékes, de fehér és csillogós, így az ásványgyűjtők potenciális áldozata lehet. Akárcsak a helyenként előforduló baritkristályok, amelyekért barlang egyik pontján valakik láthatóan fejtést is indítottak. A barlang emellett nagy, elfalazott szádája miatt a védett és igen hasznos denevérek számára is szolgálhatna telelőhelyül, azonban a két, egymáshoz képest nagy szintkülönbségű nyitott bejárat miatt kialakuló közhuzat áthűti és kiszárítja, a műanyag flakonokat égető modern kori ősemberek denevéreket zavaró hatásáról nem is beszélve.

Most már hivatalosan is létezni fognak

A fent részletezett 4 barlangot (Esztergomi Várhegy elfalazott barlangja, Esztergomi Várhegy 2.sz és 3.sz barlangja, Mala-forrásalagút kristályos ürege) hivatalosan is bejelentettük az illetékes szerveknek (Győr-Moson-Soporon Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztálya (volt ÉDU KTVF) valamint Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság). Ennek hatására legalább abban reménykedhetünk, hogy a jövőben egy esetleges újabb városrendezéskor nem fogják például a 2. sz. barlangot kiönteni betonnal…

Ami jelen cikkből kimaradt

Vozák Lászlótól és Benedek Attilától is úgy tudjuk, hogy a fentieken kívül a Szent Tamás-hegy oldalában (tehát a Mala-alagút elveszett barlangjához közel) voltak kisebb-nagyobb üregek, köztük vélhetően barlangok is, amelyek jelenleg magántelkeken nyílnak, sorsuk ismeretlen.

Kérjük, hogy aki ezen barlangokról vagy további (létező) esztergomi barlangokról itt nem szereplő és a barlangnyilvántartásban sem szereplő érdemi információval rendelkezik, az ossza meg velünk. (Akár hozzászólásban, akár magánban fent a “kapcsolat” menüpontra kattintva).